A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

\ Motollálás, gombolyítás Az orsóról a megfont fonalat motollára hajtották. A motolla egy 80 cm hosszú farúd, melynek két végén egy-egy rövidebb keresztfa áll arra merőlegesen, végein bütykökkel, melyek rögzítik a fonalat, kivéve az egyik végét, ahol le lehet húzni. A motollak általában egyszerűségük miatt házi kivitelezésüek, s a fonal mérésére szolgáltak. A munka megkezdésekor a motolla derekára, közepére kötötték a fonalat. A fonal ráhqjtását nagy gonddal végezték. " Мёд kellett fogni a derekát, úgy hajtani rá." Vigyázni kellett, hogy a megfelelő ágra hajtsák, össze ne gubancolod] on. „Lovat né csinájj benne" - mondák a motollálónak. Ha nem Jó sorrendben hajtotta: „vigyázz me ló van benne", azaz kérészbe áll egy szál. 70 igét tekertek föl a motollára vagy 70x3 szálat. (1 ige = 3 szál.) A motringot a motolláról levéve több helyen összekötötték, majd a háztartási textilnek valót kimosták, kifehérítették, feigombolyították, azután vitték a takácshoz. A zsáknak, ponyvának valót nem kellett fehéríteni. Afahamut összegyűjtötték, kiszitálták, „széksóval" keverve lúgot főztek belőle. Ebbe a hamulébe áztatták a motringokat, közben forgatták, sulyokkal verték. Ebből kivéve, szappanos vízben Jól kimosták. Ahol természetes tiszta víz volt a környékben, ott mosták, Zsigerhát lakói például sömlyékbe vitték le, ott egy fadarabbal, vagy sulyokkal ütögetve kimosták, majd kötélre aggatva megszárították. Századunkban már klórmészben mosva is fehérítettek. A tiszta, fehér kenderfonal házi feldolgozásának utolsó része a gombolyítás. Általában „nagybűt idejére lett feig omboly ítva a fonál". A motolláról levett, kifehérített fonalat csak akkor g omboly ították, amikor már vinni akarták a takácshoz. Ezt a munkát a gömbölyítő nevű eszközön végezték, amelynek leggyakoribb formája egy három lábon álló fatuskó, ezen keresztbefektetve két deszka, rajta állítható fogakkal. A fogak köré ráhúzták a motringot és egy rossz pipaszár segítségével feig omboly ították. A pipaszár arra szolgált, hogy a fonál véresre ne dörzsölje a gömbölyítő kezét. Előfordult, hogy egy dióhéjba két szem kukoricát raktak, arra hajtották föl a fonalat, így szépen csörgött. Vékony fonalból 150 ige alkotott egy gombolyagot, vastag, zsáknak valóból 60 ige és három ilyen gombolyagból lett egy zsák. Takácsok., termékek A kenderfonalat helybeli takácsokkal szövették meg, akik századunk első felében még többen voltak, ma már egy sem dolgozik a faluban. Az 1920-as évektől itt dolgozó takácsok közül Magyar Imre (született 1897.) és Mezei Viktória (sz.: 1908.) szegvári születésű, Kiss 36