A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés)

66. 33. Rovó János 68 éves juhosgazda Ha mondjuk, három ßu maradt egy apa után, aki nem rendezte el a vagyonát, akkor a földet a gyerekek egymás között "nyílhúzással" osztották szét Csinálnak három pálcikát, mindegyikre rárójják az egyik gyerekjegyét, egy komát elhívnak, az kihúzza. Amelyik kijön, az választ. Kétszer húznak. Szokták úgy, hogy három helyet csinálnak az asztalon a három földnek, aztán a koma mindegyik pálcikáját ráteszi az egyikre. Az ilyen osztályba mindig bele szoktak egyezni. 34. 68. Bodó Imre 81 éves, 5 hold Hallottam apámtól, hogy régen forgóbirtok volt, az egyik dűlőben csak kalászos[t], a másikban csak tavaszit vetettek, a harmadikban ugart hagytak. Ez az ugar volt a nyomás, amin birkák legeltek, és így trágyázva volt. A Völgyköz mind kukorica, a Kerekgyep mind búza volt. Azután abbahagyták, mert nem mindenkinek volt földje mind a két dűlőben és azért azok, akiknek nem volt ott földjük, nem tudtak búzát, vagy kukoricát vetni. 35. 68. Rovó János 68 éves Juhosgazda Az első háború előtt, úgy ötven éve, emlékszem még, hogy voltak dűlők, amiben mind kalászost, és amibe mind tavaszit vetettek. Amikor learatták a búzákat, a tarlókat legeltették. Feketeugart nem kellett hagyni, mert nem volt olyan szükség trágyázásra. 36. 68. Koszó András 63 éves, 5 hold Nagyapám idejében hármas nyomásos gazdálkodás volt. 2 dűlő, az egyik évben a Völgyköz, a másik évben a Kerekgyepü és a Jánosérháti dűlő váltakozott, csak ezen a három dűlőn volt ez a közgazdálkodás. Mindenkinek meg volt a maga mezsgyéje, de a völgyközi dűlőben akinek 214