A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kiss Lajos: Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen (Forrásközlés: Szakál Aurél)

21. Nézd, a sírok titkosan beszélnek Nincsen itt ereje sem nyárnak, se télnek Pihenő ágy ez itt minden halandónak Vége van itt minden öröm és jajszónak. Engem is álomra hitt már a természet Fájó sebeim is evvel elenyésznek Nem engedi az Úr, hogy több időt érjem Készen vár koporsóm, el kelletett mennem. Nagy Sándor volt nevem stb. 1870. 22. Miként a rózsaszálnak Virágai kóróvá válnak Ha illatos kebelébe Fú az észak hideg szele Úgy Molnár Jusztinák Egy ifjú nő és jámbornak Kinek határa éltének Csak 28 évre terjedének A rideg halál élte Fonalait elmetszette. Itt hagyta jó anyját Kis Gál Juliannát Hűség 3 testvéreit Albertet, Mihályt és Esztit Kikek Istennek ajánlva Tért örök nyugodalomra. 1887. 23. Embertársam gondol) az életre Mily véletlen eltűnik ideje A sors irigy s kérlelhetlen szörnye A zord hálál életem tépte le. Az Úr rendelt, hogy anyává letettem. Magzatomat szültem, életem letettem. Elhagytalak szeretett véreim Földi életem égivel cseréltem. 1869. 24. Ifjú nő állj meg Nézd, mely múlandó az élet, Én is, mint te ifjú voltam Most ím látod, hogy megholtam. 181