A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Tóth Ferenc: Állattartó és földművelő tanyák Makón

tanyáknak mintegy negyede állattartó-földművelő és negyede földművelő tanya. Ezeken a tanyákon zömmel Jószágtartás folyt. Főleg marhát tartottak, de valamennyi lovat, sertést és Juhot is. Az állattartás épületei Istálló 12 Marhaistálló 47 Lóistálló 8 Juhszín 5 Sertésól 4 Akol 40 Marhaakol 21 137 Ebből a marhatartást szolgálja 108 (79%) építmény, az egyéb Jószágra Jut 29 (21%). Az ilyen nagyarányú marhatartás csakis piaci igényeket elégíthet ki. „A nyugat-európai piacok - adja erre a választ Rácz István - évszakoktól függetlenül, állandó Jellegű keresete sarkallta a mezővárosok gazdáit arra, hogy a Jobbára csak nyáron exportképes Jószágtartás helyett - ekkorra sikerült a télen csontig lesoványodott Jószágot a legelőn felhizlalni - vagy legalábbis amellett intenzívebb állattenyésztésiformát honosítanak meg. Ezt a szükségletet felismerve a módos parasztok a közösség saját határbeli vagy bérelt, osztatlan közös legelőiből - először tetszés szerinti helyen, később a kommunitás által szabályozva - ún. magányföldet foglaltak le maguknak állandó Jelleggel, s azon tartozéktelepülésként külső üzemhelyet rendeztek be." Az istállózás felelt meg természetesen legjobban az intenzív tartásnak, de a nagyobb arányú marhanevelés során meg kellett elégedni az akollal. Az istálló és a marhaistálló - az összeíró megjegyzése szerint - földbül, vertföldbül, földbül verve készült, tehát nem ideiglenes épület. Méretre utaló kifejezés is előfordul, Igaz Mihálynak nagy marhaistállója volt. A marháknak legolcsóbb és legegyszerűbb tartási helye az akol volt, amely Makón gazbul, gyűrt gazbul készült. Kazal magasságban összerakták a rissz-rossz szénát, amely az akol három oldalát képezte, amelyet nyitható korlátfákkal zártak le. Egy esetben fordul elő a szénás akol, ahol a körülkerítés nem gazzal, hanem szénával történt. Az elég magasan összerakott gaz, széltől védett enyhely lett. A Pusztáról kivont marhának előbb téli, majd állandó Jellegű helye lett, ahol a Jószág rendszeres takarmányozását is ellátták. A kimutatásban 62 szénáskert Rácz István 1980. 114-115. 14