Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)
BENEDEK András - POPITY Dániel: Árpád-kori teleprészlet Kiskundorozsma-Daruhalom dűlőben
238 BENEDEK András - P OPITY Dániel és 30-40 cm magas, ovális alakú szájrésztől jobbra kerültek elő az előtérgödör sarkaiba vájva. Bár Méri István a tiszalök-rázomi kemencebokrok alapján felhívta a figyelmet arra, hogy az egy munkagödörhöz tartozó sütőfelületeket nem egyszerre használták (MÉRI 1964, 18-19), mi a betöltési rétegek és a boltozatok épsége alapján feltételezzük, hogy a kemencéket akár egy időben is használhatták. Ha így is volt, a munkagödör alakja alapján a munkagödörből nyugatra kiugró kemencét későbbi toldásnak tekintjük. A külső kemencék az Árpád-kornak mind a korai, mind pedig a kései szakaszában megtalálhatóak. Alaprajzuk alapján a 10-13. századon belül szűkebb időrendi csoportokat nem lehet szétválasztani (TAKÁCS 1993b, 36). Feltűnő jelenség, hogy a kemencéket egy adott helyen alakították ki. A megépítésük során itt nem igazodtak égtájakhoz, s így a lejáratuk iránya is különböző lett. 6 Ez a 47. kemencebokor esetében könnyen érthető is, hiszen egyszerűbb volt a már kész munkagödröt új kemencével bővíteni, mint egy új egységet építeni. A 24. kemencebokor esetében, ahol a munkagödrök csak éppen érintkeztek egymással, inkább arra gondolunk, hogy a kemence helyét külső okok határozták meg. Másként fogalmazva, a házak közötti tüzelőhelynek pontosan kijelölt helye volt. Ez a gazdasági egységen belüli kötött helyzet okozhatta a daruhalmi kemencebokrok létrejöttét is. Gödrök: A feltárt szelvényben összesen 41 kisebb-nagyobb hulladéktároló gödröt tártunk fel. Alakjuk változatos, felülnézetük többnyire kör alakú, szabálytalan alig van köztük. A legtöbb tálszerű, néha beöblösödő oldalfalú, sekélyen az altalajba mélyedő gödör. Átlagos mélységük 30-40 cm, szélességük 100-160 cm volt (3., 11., 14. obj.). Az Árpádkori telepeken viszonylag ritka, a szögletes veremformára is van ezen a településrészleten példa. Az ásatáson a 9. árok belső oldalához kapcsolódó 67. objektum az egyedüli ilyen alakú gödör. Rendeltetése kérdéses. Egy kisebb, a verem felé erősen lejtő árkocska kapcsolta a kerítőárokhoz. Nagyobb számban kerültek elő az ásatatáson méhkasos alakú gödrök (pl. 18., 43., 51. obj.). Ezek mélysége a jelentkezési szinttől mérve 70-80 cm között volt, így ezek az ásatás legmélyebb gödrei. Míg a legtöbb gödör eredeti funkciója ismeretlen maradt, addig a 18. gödör esetében felmerült annak gabonatároló, verem funkciója. A betöltésben gabona magvakat nem, csak megszokott telephulladékot találtunk. Ennek ellenére, a gödör belsejét érintő megerősítést szolgáló égetés a gödör veremként való alkalmazását valószínűsíti. Összességében a legtöbb, gödörnek nevezett objektum eredeti funkciója ismeretlen maradt számunkra. A legtöbbet használatuk után hulladékgödörként hasznosíthatták. Árkok: A település rendjével, elsősorban az állattenyésztéssel kapcsolatba hozható árkok részletére 20 esetben bukkantunk. Ezek egy része — tekintve irányukat —, a szelvényen kívüli területen érintkezhetett egymással (pl.: 1-5. obj., 27-50. obj.). Az árkok többsége szabályos, íves átmetszetű, 30-50 cm-re az altalajba mélyedő beásás volt (9., 39., 44., 50., 68. obj.). A többszörös tagolású árkoknál, az árok különböző mélységű tagolásait keskeny gerinc választotta el egymástól. A típuson belül volt példa kettős (1. obj.) és hármas tagolásra is (27. obj.). A falu nagyméretű és egyben legmélyebb típusú, „V" átmetszetű (5. obj.), vagy lépcsősen tagolt falú árkainak alját gyakran szabálytalanul változó mélységűre alakították ki (42., 58. obj.). Az ásatás jellegéből adódóan a feltárt részletek alapján az árkok nagyobb összefüggéseit nem láthatjuk világosan. A különböző méretű és alakú árkoknak bizonyára más és más rendeltetése volt. Többségüket karámnak vagy telekhatároló árkoknak tarthatjuk. A nagyobb, szabályos átmetszetű árkok a vízelvezetésben is szerepet játszhattak (MÉRI 1962, 216). Az egyenes vonaluk alapján szögletes teret határolhattak. Körárok részlete nem került elő. Nagyobb részletet egyedül a 9. és az 58. objektumok mutattak. Míg az előbbi sekély mérete alapján inkább karám részletének tartható, addig utóbbi, tekintélyes, 120-160 cm-es mélységével ettől eltérő funkciót szolgálhatott. A LELET ANY AG ÁLTALÁNOS JELLEMVONÁSA ÉS AZ IDŐREND KÉRDÉSE Kerámiaanyag jellemzője A településrészlet abszolút és relatív kronológiájának meghatározásában szinte kizárólag csak a kerámialeletekre hagyatkozhatunk. Ez meglehetősen nehéz feladat, mivel a 11-13. századi kerámia meglehetően egységes. Szerencsére bizonyos sajátosságok (forma, anyag, szín, peremkiképzés, díszítés) együttes, illetve külön történő elemzése ad némi támpontot a közelebbi korhatározásra. Ha az edények soványítását, formázását, égetését és felületkezelési megoldásait tekintve vizsgálódunk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes formák között alig, vagy egyáltalán nincs különbség. Mindez azt jelenti, 6 Hasonló változatosság figyelhető meg Kardoskút-Hatablakon és Tiszalök-Rázomon is (MÉRI 1963, 275).
