Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)

SZ. WILHELM Gábor: Késő avar kori településrészlet és temetkezés Kiskundorozsma határában

Késő avar kori településrészlet és temetkezés kiskundorozsma határában 215 A LELŐHELYEN FELTÁRT TEMETKEZÉS A sír leírása 30. sír: (10. kép 1^1). T.: É-D (0-180°). H.: 230 cm, sz.: 80 cm, m.: 260 cm. Közel téglalap alakú aknasír. A bontás során 180 cm-nél erősen feltört a talajvíz. A sír délkeleti sarkában fiatal juh, alacsony testalkatú egyed, feltehetően nőstény állat hiányos csontváza volt. Az állat törzsének és mindkét oldali hátsóvégtagjának csöves csontjai kerültek elő.

4 A sírban koporsó nyoma jelentkezett: a koporsó északnyugati sarkánál egy, a déli oldal mentén legalább öt, különböző méretű, ácskapocs alakú vas koporsókapocs került elő (11. kép). 190 cm mélyen jelentkezett a koponya a sír északi végénél, másodlagos helyzetben. Bontás közben a sír keleti szélénél jól megfigyelhető volt a korabeli rablógödör, mely deréktájra irányult, de a térdtől felfelé az egész sírt érintette. A rablás csak a koporsón belülre korlátozódott, amelyből arra következtethetünk, hogy a rablás idején még megvolt a koporsó fája. A fej környéki részen egy kupacban, több rétegben minimum két vázhoz tartozó embercsontok voltak. Az egyik egy maturus korú, mongolid (szajáni-x) nő maradványa volt. Számított termete 159 cm.

5 In situ helyzetben csak lábszárcsontjai voltak. Mell.: 1. Téglaszínű, a felső harmadában kormos, apró kaviccsal soványított, lassúkorongon formált, ívesen kihajló peremű, vállába szélesedő fazék (10. kép 5) a két lábszár között. Felső harmadában karcolt csigavonallal díszített. Perem átm.: 10,5 cm, mag.: 12,6 cm. A sír földjéből kihajló peremű edények perem- és oldaltöredékei, sütőharang oldaltöredéke mellett egy téglaszínű, szürke foltos, korongolt, simított, de kopott felületű, homokkal soványított, ívesen kihajló peremű edény töredékei (8. kép 1) kerültek elő. Perem átm.: 21 cm. A sir értékelése A sír tájolása E-D, ami eltér az avar kor második felében általános ÉNy-DK-i tájolástól. Hasonló, É-D-i tájolású temetkezések inkább a korai avar korban a Tiszántúlon találhatóak (LÖRINCZY 1992, 164), de előfordulásuk már nem szokványos a késő avar temetkezéseknél. A sír a rablógödör okozta rombolás ellenére is egyértelműen közel téglalap alakú aknasír volt. Minden bizonnyal a késő avarkorban általános párhuzamosan függőleges oldalú formához tartozhatott (BENDE 2003, 307). A temetkezés 260 cm-es mélysége jelentősen eltér az átlagostól, de néhány esetben megfigyeltek hasonló mély temetkezéseket az avar temetőkben.

6 Az alattyáni temetőben a sírok 2%-a volt 2 méternél mélyebbre (KOVRIG 1963, 63-64). A tiszafüredi temetőben is előfordulnak 2 métert meghaladó mélységű temetkezések (GARAM 1995, 163-165). Az eddig feltárt legnagyobb sírszámú dél-alföldi későavar temetőben, Székkutason is előfordult kis számban 2 méternél mélyebb sír (BENDE 2003,308). Már a rablógödör betöltésében is jelentkezett néhány koporsókapocs töredéke, ami a koporsó meglétére utalt. Kb. 210-220 cm mélyen foltban is kirajzolódott a koporsó, a déli végénél 5 koporsókapocs eredeti helyzetében maradt meg, míg a fejnél csak egyet találtunk, de ez valószínűleg már kicsit elmozdulhatott. A koporsókapcsok két méretben fordultak elő, a többségük közepes méretű. A térdtől lefelé in situ maradt lábak helyzetéből egyértelműnek tűnik, hogy a halottat hanyatt, nyújtott helyzetben fektették a koporsóba. A koporsón kívül, a bal láb fölött egy fiatal kiskérődző (vsz. bárány) vázrésze volt, melyet állatáldozatként lehet értelmezni. A csontok igen gyenge megtartásúak voltak, és az erősen feltörő talajvíz miatt a dokumentálásukra sem volt megfelelő mód, ezért nem lehet megállapítani, hogy részleges, vagy egész állat került-e útravalóul az elhunyt mellé. A dél-alföldi késő avar temetőkben gyakori, hosszú időn át megfigyelhető szokás az áldozati állatok sírba helyezése, és általános, hogy a koporsón kívülre lett elhelyezve az áldozat (BENDE 2003,319-320). A lábak végében, de még a koporsón belül egy kis fazék volt elhelyezve. Az edényeket a késő avar temetőkben inkább a fej felőli oldalon találjuk meg, a székkutasi temetőben például közel kétharmaduk volt a fej környékén (BENDE 2003, 317). A kis korongolt fazék kidolgozása és a felső részének ritkás csigavonal dísze késő avar kori jellegzetesség. Hasonló díszítésű edények kerültek elő az örménykúti lelőhelyen, melyeket a település 3. fázisára, azaz a 9-10. századra keltezett feldolgozója (HEROLD 2004, Taf. 61.2). Szintén hasonló, de kissé távolabbi párhuzama 4 12 hátcsigolya. 6 ágyékcsigolya, keresztcsont, két lapocka, 16 borda, két combcsont (femur), két lábszárcsont (tibia), és egy sarokcsont (calcaneus). A csigolyák corpusa már összecsontosodott, de az izületi lapok még nem csontosodtak el. A femur és a tibia proximalis és distalis epiphysise sem csontosodott még el. Az állat kora az elcsontosodások alapján kb. 1 év, az állat még kismértékben növekedett volna. A lapocka és a femur alapján számolt marmagassága 50,8 mm. A zoológiai anyag meghatározását Körösi Andrea (MMG) végezte, melyért fogadja köszönetem. 5 Marcsik Antónia meghatározása, melyért itt mondok köszönetet. 6 A sírok mélységét természetesen a humuszolt felszíntől kell érteni.