Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)
BENEDEK András - POPITY Dániel: Késő avar kori településrészlet Szeged-Fertő, Jójárt tanya területéről
196 BENEDEK András - P OPITY Dániel került elő. A 6 téglalap alakú objektum közül mérete, illetve formája alapján épület maradványaként meghatározott 4 volt (3., 5., 6., 19. ház). Előkerült még kettő földbe mélyített kültéri kemence, munkagödrével és 13 árokszakasz. Gödrök A nyomvonal szakaszán összesen 19 kisebb-nagyobb hulladéktároló gödröt tártunk fel. Alakjuk változatos, formájuk többnyire kerek vagy ovális, szögletes kettő volt köztük. Legtöbb tálszerű, ritkán kiöblösödő oldalfalú, sekélyen az altalajba mélyedő gödör. Mélységük átlagos 13-92 cm, szélességük 52-250 cm volt. A teleprészleten két esetben került elő viszonylag ritkának számító szögletes kialakítású gödör (14., 15. obj.), melyeknek rendeltetése ismeretlen maradt. Kis számban kerültek elő az ástatáson az ún. méhkas alakú gödrök (12-13., 20. obj.), mélységük a jelentkezési szinttől mérve 26-37 cm között mozgott. E három esetben feltételezhetjük az objektumok gabonatároló, verem funkcióját, míg a többi gödör eredeti funkciója ismeretlen maradt. A betöltésükben a megszokott leletanyagot (kerámiát, patics, állatcsont) találtuk. A gödrök oldalain kiégetés nyomait nem figyeltük meg, egy esetben a gödör (30. obj.) alján egy 3-4 cm vastag kormos réteget dokumentáltunk. Házak Kissé földbe mélyítettek, téglalap alakúak és cölöpszerkezetesek. Egyetlen esetben látjuk a ház teljes szerkezetét a többi esetben a részleges feltárás végett csak egy-egy cölöphelyet tudtunk feltárni. Ezek esetében a ház szerkezetére nem derült fény. Egyértelmű lakóházként csak a 6. számú épület értékelhető. Lesározott, tapasztott padló nyomát nem találtuk. A szelementartó oszlopok mély gödrei az épület hossztengelyének közepén és a ház ÉNy-i oldalán helyezkedtek el, így az oromzat ÉNy-DK-i tájolású. Külső oszlopsornak és bejáratnak nem találtuk nyomát. Az épület kerekded alakú tűzhelyét az oldalfalba vájták, nem tapasztották le, átégés nyoma csak gyengén volt megfigyelhető. A tűzhelyeket az épület tájolásától, illetve a bejárat helyétől függően — feltehetően az utóbbival szemközt — alakították ki. Jellemzője ez egyik rövidebbik falba bevájt „parázstartó" gödör, melynek alján egy sütőharang összetört darabjai feküdtek. A parázstartó elhelyezése ugyan szokatlan, de nem egyedülálló. Hasonló megoldást figyeltek meg a 8. századi BalatonőszödTemetői-dűlő (M7/S-10) lelőhelyen (BELÉNYESYHORVÁTH 2004, 106). A szegedi ház esetében abból, hogy a parázstartóból előkerült kerámia csak enyhén égett át, valamint, hogy a padló nem volt érzékelhető, arra következtethetünk, hogy a házat nem használhatták túlságosan hosszú ideig. Árkok A feltárás során 13 árok kisebb-nagyobb szakaszát bontottuk ki. Az árkok esetében sajnos még azt sem tudjuk eldönteni minden esetben, hogy milyen funkciót töltöttek be (pl. kerítés, vízelvezetés vagy esetleg területhatároló). Az avarok általában a házakat vagy házcsoportokat határolták árokkal, vagy esetleg karámok lehettek (BÓNA 1973, 80), de a feltárás szélessége miatt az avar kori építményekkel nem tudtuk összefüggésbe hozni. Az árkok többsége szabályos, íves átmetszetü, 8-54 cm-re az altalajba mélyedő beásások. Két esetben előfordult többosztatú árok, a különböző mélységű tagolásokat keskeny gerinc választotta el egymástól. A típuson belül volt kettős (31. obj.) és ötös (33. obj.) árok tagolásra is példa. Az árkok általában ENy-DK-i irányúak. Szabadban álló kemencék A késő avar kori falvaink jellemző gazdasági egységeire, a szabadban álló kemencére (17. és 28. obj.) két helyen bukkantunk az ásatáson. Az egyik a szelvény középső harmadában a másik a szelvény DNy-i felén, annak is a legvégén került elő. A két kemence között nem találtunk közös vonást. Az egyik kemence (17. obj.) É-D-i, míg a másik K-Ny-i tájolású. A 28. kemencét csak kissé mélyítették a humuszba, ezért a boltozatot már nem találtuk meg, valószínűleg a szántással pusztították el. A kemence ovális alakú, erősen átégett 1,3 m hosszú és 1 m széles, melynek tapasztásába nem építettek sem kerámia- sem állatcsont töredékeket. A kemence munkagödrét a rá merőlegesen futó 31. objektum árkából alakították ki, melynek az alján egy 3-4 cm-es kormos réteg terült el. Lejáratot a hosszovális munkagödörbe nem találtunk. Hamusgödre nem volt. Megújítás nyomát sem találtuk. Ettől a kemencétől nyugatra került elő az ásatás másik kemencéje (17. obj.). A kemencéhez a hosszovális előtérgödör déli oldalán lehetett lejutni. Itt került elő a lemenetes lejárat (5. kép). Mivel az előtérgödröt és a kemencét mélyen az altalajba sülylyesztették, boltozata teljesen épen került elő. A kemence hosszabb ideig tartó, intenzív használatáról tanúskodnak a vastagon, vörösre átégett oldalfaak. A sütőfelületén az átégés nyoma csak gyengén maradt meg — valószínűleg a víz végett —, alatta a tapasztásba nem építettek hőtároló célzattal sem edény- sem állatcsont töredékeket. A megújításnak és hamusgödörre utaló nyom itt sem került elő.
