Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)

LŐRINCZY Gábor: Előszó

8 LŐRINCZY Gábor A szerződés alapján a Múzeum a beruházás nyomvonalán végzett földmunka során ellátta a régészeti megfigyelést is. A Beruházó által szolgáltatott adatok szerint Csongrád megye területén, 47 km hosszon várhatóan 594 óra régészeti megfigyelés látszott szükségesnek. A tényleges régészeti felügyelet 705 órát vett igénybe. A MOL nyomvonal Csongrád megyei szakaszának egyik szakmai hozadéka, hogy a vezeték földmunkáit figyelemmel kísérő régészeti felügyelet során 15 újabb lelőhely vált ismerté. Ez azért is lényeges, mert a megye területe szisztematikus régészeti terepbejárással felmért, és a régészeti hatástanulmány során a nyomvonal újból be lett járva. Tehát a terepbejárások ellenére a nyomvonalról most ismert lelőhelyek közel 30%-ának a felszínen nem volt nyoma. Ez magyarázható részben a Duna-Tisza közi homoktakaró tulajdonságával, de az új lelőhelyek többsége nádas, sással benőtt, illetve erdős területen került elő. Mára teljesen befejeződött a leletanyag restaurálása, számos edény került kiegészítésre, statikai megerősítésre. Az egyedi tárgyak (fémek, sírleletek) is konzerválásra kerültek. Ezt kővetően megtörtént a régészeti leletanyag lelőhelyenként leltározása. Egyedi tárgyakat külön számon, az azonos objektumból származó, azonos típusú tárgytöredéket egy számon leltároztuk. Az ember- és állatcsontok dobozleltárba vannak nyilvántartva, együtt kezelve a régészeti leletanyaggal. A régészeti, embertani és zoológiai leletanyag a Móra Ferenc Múzeum újonnan épült, Cserje sori raktárban vannak elhelyezve. Az ukrán-magyar határtól Szeged-Algyöig kiépített gázvezeték által érintett megyék régészei összefogásaként egy közös kiállítás készült a megelőző feltárásokon előkerült, leglátványosabb tárgyakból, melyet minden megyeszékhelyen bemutattak a nagyközönségnek. Ezzel elmondhatjuk, hogy elvégeztük a törvénybe előírt és a szakmánk által diktált elvárásokat: a régészeti lelőhelyek földmunkával veszélyeztetett területét feltártuk, az előkerült leleteken elvégeztük a konzerválást és a restaurálást, azokat és az ásatási dokumentációt nyilvántartásba vettük, valamint kiváló körülmények közt raktározzuk a megmentett leleteket, melyeket bemutattunk a nagyközönségnek is. A sors úgy hozta, hogy az ásatásokat végző régészek és régésztechnikusok többsége — a gázvezeték nyomvonalán, valamint a Szőreg I. Biztonsági Gáztárazó területén, illetve az M43-as autóút nyomvonalán fekvő lelőhelyek feltárást követően — eltávozott intézményünktől és másutt vállalt munkát. Ezért a leletanyag döntő többségét a múzeumnál maradt kollégák leltározták be, de az eltávozottak közül szinte mindegyik kolléga, a másutt végzett terepi munka mellett vállalta, hogy a gázvezeték nyomvonalán feltárt egyes lelőhelyekről, leletegyüttesekről beszámolót, értékelést készít. Ezzel a kötettel zárul a 2008 januárjában megkötött szerződésben vállalt munka, hiszen ebben a kötetben a szakembereknek kívánjuk közzétenni a kevésbé látványos, de fontos megfigyeléseket, leleteket, hogy adalékokkal szolgáljunk a szűkebb pátriánk, Csongrád megye Duna-Tisza-közi felének, illetve tágabban a Kárpát-medence itt élt népeinek történeti rekonstrukciójához, annak részletesebb és jobb megismeréséhez. Lőrinczy Gábor