Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
A Felgyő, Ünnös-tanyai avar kori temető 239 kellő dokumentáció hiánya miatt esetleg bizonytalanok is, de a jövőben a korszerű megfigyelésekkel valószínűleg igazolást nyernek. 6. 4. Lószerszámos temetkezések A felgyői temetőben három olyan sír került elő, amelyben a lószerszámot vagy annak egyes elemeit a ló nélkül tették a sírba a temetéskor, vagy utólag. 73 A 197. sírban aduitus korú férfi nyugodott. A bal combcsont és a térd mellett lószerszámhoz tartozó vas szíjelosztó karikák feküdtek, amelyeken trapéz alakú szíjszorító fülek voltak áthajtva. A lábszárak között feküdt a szíjvezető karika, mely arra utal, hogy a valószínűleg a nyerget is a sírba tették, a lábszárakra helyezték. Szíjszorítókkal ellátott szíjelosztók voltak a Kölked-Feketekapu B. 541. lovassírban (KISS 2001, Taf. 91. 19 21), de hasonló szíjszorító fülek zabakarikákon is feltűnnek, mint pl. a Tiszafüred 112. (GARAM 1995, Taf. 174), vagy a Kölked-Feketekapu B. 135. sírokból (KISS 2001, Taf. 42. l) származó zabláknál. Ez a lószerszámtípus atipikus az avar leletanyagban, elsősorban a germán (langobard) anyagra jellemző (pl. Környe 104. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 18); Pilisvörösvár (BÓNA 1956, Taf. XLVII. 3). A 143. sírba fiatal nőt temettek, akinek bal combcsontja mellé helyeztek egy csikózabiát. A 196. sír is nő sírja volt, akinek jobb kézfejénél egy kupacban kerültek elö a lószerszámok: a zabla, a hevedercsat és a szíjvezető karika. Ez utóbbi itt is arra enged következtetni, hogy a nyereg is a sírba került. A sírba helyezett lószerszámok a halotti áldozatok körébe tartoznak, ez a szokás jelképes tartalommal bírt. A Kárpát-medencében legnagyobb számban a Körös-Tisza-Maros közéről, kisebb számban a Felső-Tisza vidékről és a Dunántúlról adatolt (BENDE 2000, 253-254, 18. kép). Bende Lívia a lószerszámos temetkezési szokás gyakorlatának feltűnését a Körös-Tisza-Maros közi koncentrált előfordulása alapján — 7. század közepe tájára vagy ezt követő időre tette (BENDE 2000. 254). Már a Tass 38-as km-kőnél előkerült lószerszámos temetkezés ismertetésekor felvetettem, hogy a Duna-Tisza közén e szokás feltűnése korábbra, a 7. század középső harmadának inkább az elejére, vagy legfeljebb a közepére tehető (BALOGH 2002, 310-311). A Duna-Tisza közéről a felgyői 197. sírral együtt 5 kora avar korra tehető lószerszámos temetkezés ismert, melyek a Duna és a Tisza mellett, keskeny sávban helyezkednek el (BALOGH 2009, 2. táblázat, 3. térkép): Kishegyesi 70. sír (GUBITZA 1907, 357-358), Szeghegy, 7 4 Tass 38-as km kő (BALOGH 2002, 310-311) és Dunavecse-Kovacsos dűlő (BALOGH 2009, 19, 2. táblázat). A szeghegyi sír új elemzése (SOMOGYI 2002), illetve a felgyői 197. és a dunavecsei sír — az utóbbiban préselt ezüst, kettőspajzs alakú veretes öv, csuklózsinór-tartós markolatú vaskard, és a csengele-jójárti bizánci korsó párja került elő — a Duna-Tisza közén a lószerszámos temetkezési gyakorlat kora avar kori meglétét igazolja. Ezt támogatja a Kölked-Feketekapu A. temető 21. és 39. sírja (KISS 1996, 25-26, 29, Taf. 21-22, 26, 110. 1-9, 111.8) is, melyek szintén e szokáskörbe tartoznak. A felgyői 143. sír halványsárga és világos keki szinű, összetett rúdgyöngyei és a 196. sír vegyes gyöngysorában előforduló kisméretű, korai dinnyemag gyöngyök alapján ezek a temetkezések a 7. század harmadik harmadára tehetők. Az avar kor második felére datálható lószerszámos temetkezések zöme a Körös-Tisza-Maros közén, a késői fülkesíros temetőkből került elő (BENDE 2000,254). 7 5 A Duna-Tisza közéről 5 lelőhely 7 temetkezése tartozik ebbe a horizontba: Felgyő, Ürmös-tanya 143. és 196., Hajós-Cifrahegy 158. sir (BALOGH 2009, Kat. 3), Kiskunmajsa-Pálos (BALOGH 2009, Kat. 4), Madaras-Téglavető 82. (RÁCZ 1999,355. 13. kép 30-32) és Szeged-Fehértó B. 23. sír (MADARAS 1995, 139, Pl. 4). 76 Míg a kora avar kori lószerszámos temetkezésekben a kengyelek, zabiák, hevedercsatok együtt is előfordul73 A Kárpát-medence lószerszámos temetkezéseinek listája és a temetkezésekről átfogóan BENDE 2000. 253-254. a Duna-Tisza közére vonatkozóan részletesen BALOGH 2009! Néhány esetben a lószerszámos temetkezésekben a ló fog vagy csont-attribútuma is jelen volt. s ezek kétségtelenné teszik, hogr a szokás jelképes tartalmat hordozott: a pitvarosi 125. sírban a lószerszámok közül lófog került elő ( BENDE 2000. 243 244. 254), a Szarvas-Grexa-téglagyári 420. sírban lópata és astragalus volt (JUHÁSZ 2004. 62). 74 Ez a sir egyúttal figyelmeztet arra is, hog}' a lószerszámot is tartalmazó, régebben előkerült leletegyüttesek esetében a lószerszám puszta megléte nem minden esetben jelez feltétlenül lovas sírt, s ezért nem zárható ki, hogy a ma már sajnos ellenőrizhetetlen. régi lelőhelyeink egy részében lószerszámos temetkezéseket feltételezzünk. 75 Igazából a lószerszámos temetkezés szokása csak egyetlen temetőre jellemző, a Szan as-Gre.xa-téglagyárból került elő az ilyen temetkezések döntő többsége, míg a többi temetőben ugyan olvan kis gyakorisággal fordulnak elö. mint a Dunántúl, vagy a Duna-Tisza köze lelőhelyein. 76 Az újabb ásatások közül Szatymaz-Makraszéki iskola 184. sírjából adatolt a szokás (BÉRES [én] 44). Bizonytalan a Budapest IX. Ferencváros. Régi lóversenytér 1. sírjából előkerült adat: az egyik vége felé kiszélesedő, a másik végén hegy es, rombusz átmetszetű vastárgyat zablapálcának határozták meg (NAGY 199S. 59 60. Taf. 47. 30).További bizonytalan adutokat jelentenek a régi ásatásokból ma már szórványként nyilvántartott lószerszámok (Szeged-Fehértó A. (MADARAS 1995. 52 53. Pl. 3fi, 29), SzegedFehértó B. (MADARAS 1995, 150. Pl. 21. 7 II), Szeged-Kundomb (SALAMON CS. SEBESTYÉN 1995. 40. Pl. 39. 30).
