Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
94 P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia kép 2; 47. kép 4-5; 53. kép 8). Gyakori a fenék omphaloszos kialakítása. A fül a peremet és a vállat, vagy a peremet és a hasvonalat köti össze (9. kép 2; 25. kép 4), a fiatalabb időszakban gyakran a perem fölé emelkedik (12. kép 1; 30. kép 3). E tipus általában díszítetlen. Ritkán, főleg a fiatal szakaszban a perem alatt körbefutó minta figyelhető meg (47. kép 12). A perem fölé húzott fül és a has függőleges osztása bütykökkel (24. kép 2; 27. kép 5) vagy kannelurákkal (3. kép 3; 28. kép 1) a kultúra fiatalabb időszakának jellegzetességei. A has gazdag díszítése (47. kép 11) nem jellemző e tárgytípusra. A 33. csontvázas zsugorított sírban egy korsótöredék (15. kép 7) mellett egy nem éles vállvonalú (15. kép 6) és egy S-profilú (15. kép 5) bögre volt. Ezek jól példázzák, hogy a két bögreforma között csak kevés eltérés van. 2. típus: Az S-profilú bögrék — ezek füle a peremből indul és a test középső sávjára támaszkodik - (15. kép 5; 27. kép 2; 29. kép 4; 36. kép 5; 38. kép 3; 39. kép 2; 47. kép 10) minden esetben díszítetlenek. 3. típus: A kettős kúpos hasú, éles vállú, ívelt nyakú, kihajló peremű bögrék, a hasonló testfelépítésű korsók kicsinyített változatai. Nyakuk és testük aránya eltér a bögrék alaptípusától, általában hoszszabb a nyakuk. A korsókra jellemző, hogy válluk (7. kép 3; 30. kép 2), esetleg hasuk (47. kép 3) díszített. 4. típus: A másik esetben a kettős kúpos testhez tölcséres nyak társul (39. kép 5), ez a forma az ún. protoszeremle vagy csórí típusú bögreforma, melyen azonban koncentrikus körminta a jellemző díszítés (23. kép 2). A forma átvétele, de a díszítés elhagyása arra utal, hogy a bögre helyben készült dunántúli előképek alapján. Az 56. sír bögréjének esetében nem eldönthető, hogy milyen nyak illetve peremkiképzés társult hozzá (32. kép 5). 5. típus: A bögrék között a kihajló peremű és íves nyakú példányok között éles hasi töréssel és gömbszelet alakú testtel jellemezhető darabok is vannak (32. kép 2). Korsók. 1. típus: Kihajló peremű, cilindrikus nyakú, éles vállú, kettős kónikus, illetve nyomott gömbös hasú korsó. A Vatya-kultúra Tisza menti késői fázisának jellemző edényformája. Jellemzője az ansa lunata fülkialakítás (41. kép 3; 50. kép 2). A díszítést a has felső része viseli (46. kép 1). Az ún. alpári kancsó a típus klasszikus példája (BÓNA-NOVÁKI 1982, 77). Míg az alpári darabok mind gömbös, illetve nyomott gömbös hasúak, a Tisza jobb partjának déli területéről több bikónikus hasú darabot ismerünk, pl. Csongrád-Vidre-szigetről (G. SZÉNÁSZKY 1977, 26. kép 4). A bikónikus testkiképzés a Vatya-kultúra Duna menti késői korsóira (ún. rákospalotai típus) is jellemző. Bár általánosabb tulajdonság az egy fül, a típusnak is nevet adó lelőhely nagyobb méretű korsója is két ansa lunatas füllel rendelkezik (MOZSOLICS 1967, Abb. 34). Tiszazugból ismerünk azonos testkialakítású darabokat két ansa lunata füllel (BÓNA 1975, Taf. 81. 12-14). Ezek a legjobb párhuzamai a felgyői, sajnos bizonytalan körülmények között előkerült díszkorsónak (8. kép 2). Ide sorolható a hasán árkolt bütyökkel díszített egyik szórvány töredék (47. kép 7) is. la. típus: Az előbbi formához közel áll a hosszú ívelt nyakú, éles hasvonalú, csonkakúpos testű, egy ansa lunata füllel készített korsó (51. kép 7). Kronológiai besorolása is megegyezik a 1. típussal, a Vatya-kultúra életének második felére, leginkább a végére jellemző. Ilyen profilú korsó került elő pl. Bakson (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 27. kép 3) ÍS. 2. típus: Kihajló peremű, ívelt nyakú profilált vállú, gömbös (14. kép 5) vagy nyújtott testű, egyfulű korsó. Füle ansa lunata kialakítású, a vállra támaszkodik. Legáltalánosabb díszítőmotívuma a hason lévő hálóminta (7. kép 1; 15. kép 3), esetleg bütykök a vállon (15. kép 7), de ismert fényezett, díszítetlen hasú változata is. Párhuzamait Vatya 3, Vatya-Koszider környezetből ismerjük, pl. Újhartyán-Vatya (BÓNA 1975, Taf. 32. 11); Cegléd-Öreghegy (BÓNA 1975, Taf. 42. 8, Taf. 45. 11, 13); Alpár-Várdomb (BÓNA-NOVÁKI 1982, LI. 6-8); Szelevény (P. FISCHL 1997, 11. kép 5); Bäks (P.FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 62. kép 6); Csongrád-Vidre-sziget (G. SZÉNÁSZKY 1977, 25. kép 1; 27. kép 11). Nem jellemző a Vatya-kultúra edényművességére a bordával osztott fülkialakítás (45. kép 4), noha ez a forma a középső bronzkorban nem tekinthető ritkának. Egy alpári különleges formájú edénynél találkozunk vele (BÓNA-NOVÁKI 1982, XLV. 4). Legvalószínűbb, hogy korsóhoz tartozott. Kisteletek Borostyángyöngy: A Kárpát-medencei borostyán gyöngyök feldolgozása során említik először a felgyői gyöngyöt (47. kép 6) a VIII. tipológiai csoportban, a hordó alakú gyöngyök között (SPRINCZ-BECK 1981,481, Fíg. 4. 16). A hazai középső bronzkori borostyánleleteket, származásuk problémáját és kereskedelemben betöltött szerepüket újabban Horváth Tünde foglalta össze (HORVÁTH 2004). A felgyői gyöngy a kisszámú hazai bronzkori leletanyagot gyarapítja. Természettudományos vizsgálatára még nem került sor. A Vatya-kultúra területén telepről csak Százhalombattáról ismert 17 7 borostyángyöngy, további bo177 Újabban Budajenő, Hegyi-szántók erődített telepén, egy Koszideri kort'i gödörből került elő egy borostyánkő darab, a meghatározás alapján nem gyöngyként funkcionált (REPISZKY 2003, 184).
