Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
90 P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia (BÓNA 1980, Abb. 39, 42) és SzŐregrŐl (BŐNA 1963, Pl. XI. 12) származó, nagyrévi edényeken figyelhető meg. A fiatalabb időszak jellemzője a test felső részén, a váll alatt lévő díszítés. Ezek leggyakrabban a felsőtesten lencsében ülő bütykök, és a váll bekarcolt motívumokkal való hangsúlyozása (9. kép 1; 32. kép 1; 39. kép 7; 43. kép 3; 45. kép 3; 50. kép 1; 53. kép 3). Hasonlóan díszített példányokat ismerünk Ceglédről (TARI 1992, 11.4. kép 6), Áporkáról (BÓNA 1975, Taf. 39. 1, 7). Lencsedísz és bütyök kombinációja a vállon jelenik meg a kelebiai temető több urnáján is (BÓNA 1975, Taf. 72. 5, 8). Szintén a fiatal fázis jellegzetessége a vízszintesre kialakított peremkiképzés (5. kép 2). Ritka, de nem egyedülálló a fésüköteggel kialakított hullámvonal (52. kép 2). Különféle kialakítású változatait többnyire telepekről — pl. Bäks (P. FISCHL-KISSK.ULCSÁR 1999, 36. kép 1; 57. kép 4) és Alpár (BÓNANOVÁKI 1982, Taf. xxxviii. 5) — ismerjük. Külön ki kell térni a tárolóedények oldalán megjelenő egyik díszítőmotívumra, az ujjbenyomkodással tagolt bordából kialakított csüngőre. A bronzból készült csüngők mintájára az edényeken plasztikus díszként előforduló csüngők típusainak összegyűjtését J. Wagner és Guba Szilvia végezte el. 17 2 A Kárpát-medencei bronzkori példányok között négy csoportot különítettek el, melyek közül a harmadik, plasztikus változatot képviseli a felgyői, tüskés középtagú csüngő (51. kép 6). A dísz a bronzból készült, tüskés középtagú lemezcsüngőknek, illetve az öntött, spirálisban végződő karú, tüskés középtaggal ellátott csüngőknek felel meg. Ez a plasztikus dísz egyelőre csak Felgyőről ismert. A lelet fontosságát jelzi, hogy a lelőhelyen bronzból készült variánsa is előkerült. Jóval nagyobb számban fordulnak elő az egyszerű, fordított szív alakú csüngők plasztikus változatai (ún. Dunaújvárosi típus), melyek legjellemzőbben a Vatya-kultúra köréből ismertek. A nyitott végű csüngőszárak sok esetben szabályos, kerek lyukat fognak közre (52. kép 3). Ilyeneket ismerünk pl. Baksról (P. FISCHL-K.ISS-KULCSÁR 1999, 106), Alpárról (BÓNA-NOVÁKI 1982, 67) és Ceglédről (TARI 1992, 34. kép 5). Alpáron (BÓNA-NOVÁKI 1982, Taf. LI. 4) azonban lyuk nélküli változata is előfordul. Patay Pál az általa Diósdon feltárt nagyrévi telep kerámiái között említ olyan edényeket, melyek a vállukon lyukkal áttörtek. Az ő nyomán (PATAY- PATAY 1965, 165) ezeket a lyukakkal, esetenként az edény belső felületén megjelenő bütykökkel ellátott edényeket — melyek nagy számban a Vatya-kultúra területéről kerülnek elő — pácedényként tartjuk számon. A korai kutatás a sírmellékletként előkerült edények oldalán megjelenő szabályos nyílásokat léleklyukként (Seelenloch) értelmezte (PÓSTA 1897, 316; BÓNA 1975, 28). A csüngő lyuk nélküli plasztikus díszeit Bóna István funkció nélküli díszítőelemként értékeli. A középtagos csüngőutánzat mint díszítőelem feltehetően az azonos formájú csüngők használatával egy időre datálható, a kultúra klasszikus, III. illetve késői Koszideri korszakába. 2. típus: A feldolgozott leletanyagban jelenlévő másik urnaforma nem a Vatya-kultúrára jellemző. Ezeknél a tölcséres nyakhoz hármas tagolású test csatlakozik: egy csonkakúpos felső részt egy gömbszelet követ, mely alatt egy fordított csonkakúp található. A fonna a Maros-kultúra sajátja (P. FISCHL 1998, 101-102). Az anyagban e fonnához tartozó gazdag díszítés a Maros-kultúra fiatal periódusára jellemző. A felső harmad és a középső rész találkozása minden esetben erősen hangsúlyozott bordával, kannelúra-sávokkal vagy bütyöksorokkal. Ehhez alulról, kannelurából kialakított fúzérminta vagy osztóminta, esetleg ezek kombinációja társul. A felső harmadon általában bütykök találhatók. E tipikus mintakombinációnak a felgyői 35. és 37. sírok urnái felelnek meg. Az utóbbit töredékes volta miatt csak rekonstrukciós rajzon mutatjuk be (19. kép 2). Az előbbi, gazdagon díszített darabnak vízszintesen kihajló, széles pereme is díszített (17. kép 1). Ez a tulajdonsága az edényt a felgyői leletanyag legfiatalabb csoportjába utalja, melynek kapcsolata van a Koszideri időszakkal. Az alsó harmad és a középső rész találkozásánál bordadísz fut körbe az edényen. Ez a jellegzetesség az egyébként díszítetlen daraboknál is megfigyelhető, mint a 4. sír urnáján (2. kép 3). Az eddig előkerült díszítetlen darabok alacsony száma miatt (P. FISCHL 1998,108-109) ezek kronológiai besorolása nem egyértelmű. Hasonló, urna funkcióban használt edények a Koszideri időszakra keltezhető sírokból ismertek a kelebiai (BÓNA 1975, Taf. 72. 1-3), a dunaújvárosi (BÓNA 1975, Taf. 132. 6) és a Csongrád-Vidre szigeti (G. SZÉNÁSZKY 1977, 26. kép. 3) temetőkből, valamint Tiszaug-Kisrétpartról (BÓNA 1975, Taf. 131. 6). A csanyteleki példányoknál a test hármas tagoltsága kevésbé a formában, mint inkább a díszítésben jelentkezik (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 11. kép 6; 12. kép 5; 17. kép 1). Fazekak Mind a temető, mind pedig a telep anyagában nagy számban van képviselve a háztartások mindennapos 172 Guba, Sz. -J Wagner: Umegekehrt herzförmige Anhänger als Verzierungsmotiv auf bronzezeitlicher Keramik. Festschrift für Peter Hügel, (in print)
