Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető

A Felgyő, Ünnös-tanyai avar kori temető 229 nem a klasszikus fülkesírok képét mutatja: a rövid téglalap alakú aknák végéből az egyenes, vagy aligalig lejtős aljú fülke lépcsőszerüen mélyedt le. A 34. sírban a fülke szájánál — ahogyan Orosháza-Grexatéglagyár több fűlkesírjában (JUHÁSZ 2004, Abb. 5-9, 14-15, 17-18, 21-24, 27-29, 34, 36-37) és RákÓCzifalvaKastélydombon (SELMECZI-MADARAS 1980, IX. tábla 2, 4) is — egy közbülső, kisebb lépcső is volt, valamint a fülke kezdeténél egy kereszt irányban húzódó vájat jelentkezett. A 22. sírban szerves anyagba szorosan becsavarva, lábbal előre csúsztatták be a 6 év körüli gyermeket, akinek jobb halántékához kézzel formált fazekat állítottak. A 34. sírban lepelbe csavarva, fejjel előre engedték le az 5-6 év körüli gyermeket,

49 akinek bal bokájához, a fülke szájába helyezték a szintén kézzel formált edényt. Az egyetlen olyan fülkesír, amelyben klasszikus öntött, indás övveretek voltak, a szokolaci temetőben került elő (RICZ 1980, 80-81). A feltárt 74 sír között mindössze a 36. sír volt fülkesír, amelyben a téglalap alakú, üres akna és az erőteljesen lejtő fülke között az ásatok alig észlelhető földbordát figyeltek meg. A sír ÉNy-DK-i tájolásával és elhelyezkedésével beleillik a temető rendjébe, de a sírforma, a férfi jobb válla mellé helyezett áldozati állat (részleges birka) és a bal halánték mellé állitott edény tekintetében elüt a temető többi temetkezésének rítusától. A sírforma mellett a részleges juh és az edény koponya melletti elhelyezése a kora avar kori tiszántúli szokásokkal (LÖRINCZY 1992, 165) mutat rokonságot. Nemrégiben újabb fülkesír került elő a Duna-Tisza köze Tisza-menti sávjában, Kiskundorozsma, Daruhalom-dűlőben (MÉSZÁROS et al. 2004, 145-148) az M5 autópálya építését megelőző feltárások alkalmával. Az egykori Maty-ér magaspartján elnyúló, teljesen feltárt temetőben 93 sír volt, amelynek rendjébe illeszkedve helyezkedett el a 485. (fülke) sír (MÉSZÁROS et al. 2004. 4. kép). A fülkesíros temetkezési szokás kutatástörténeti áttekintését Lőrinczy Gábor végezte el az egész avar korra vonatkozóan, valamint összeállította a fülkesíros temetők és temetkezések jegyzékét és felvázolta a szokás gyakorlásának időrendi kereteit (LÖRINCZY 1994; LŐRINCZY 1995, 6. kép).

5

0A szokás késő avar kori gyakorlásával Bende Lívia foglalkozott a pitvarosi és a székkutasi temetők fülkesírjai kapcsán (BENDE 2000; BENDE 2004, 308-310). Megállapította, hogy a kései fülkesíroknál az akna mérete csökken és ezzel hozható összefüggésbe az akna erőteljesebben lejtése.

5

1 A formai jegyek alapján, a Duna-Tisza közén ismertté vált fülkesírok is ebbe a késői típusba tartoznak. A Kárpát-medencében az avar honfoglalással megjelenő sírformának egyelőre sem Kelet-Európában, sem pedig Belső- és Közép-Ázsiában nem ismert pontos párhuzama. A fülkesíros temetőkre jellemző temetkezési szokások és a leletanyag alapján e szokást gyakorló népesség valószínűleg a dél-orosz sztyeppéról érkezett, s a Kárpát-medencébe érkezésük után még egy ideig gyakorolták e sajátos temetkezési szokásukat. A fülkesírok formai szempontból a katakomba és a szarmata földkamra-sírokkal állhatnak kapcsolatba, de a 6. századi keleti előzmények hiánya miatt annak lehetősége is felvetődött, hogy a sírforma általános ismeretét a Tiszántúlon megtelepedő kora avar kori népesség magával hozta Keletről, de a rítust ebben a formában csak itt kezdték gyakorolni — talán a korábban is alkalmazott, padmalyos sírforma mintájára (LŐRINCZY 1994, 318; BENDE-LŐRINCZY 2005, 93). A fülkesírok temetőn belüli elhelyezkedése szempontjából megállapítható, hogy minden esetben beleillenek e sírok a temetők rendjébe, bár a Duna-Tisza közén az egész avarkorban általános ENyDK-i tájolástól eltérően, Makkoserdőn Ny-K, Moravicán E-D a fülkesírok tájolása, amint a temető többi sírjának is. Makkoserdön a fülkesírok széles sávban, a temető középső részén helyezkedtek el (SALAMON 1995, 139, Fig. 4), s igaz ez a központi elhelyezkedés a szokolaci és a kiskundorozsmai temetőknél is. Ez utóbbinál a teljesen feltárt temető''

2 egyetlen összetett formájú sírja, az L-alakban elterülő temető töréspontjának közelében került elö (MÉSZÁROS et al. 2007. 2. kép). A fülkesírok a kései fülkesíros temetkezési szokás törzsterületén lévő temetőkben is általában egy 49 A halottak fej jel lefelé leeresztése a fülkébe nem egyedi jelenség: kora avar kori előfordulása a Deszk T. 24. (LŐRINCZY 1994. 323) és a Szőreg-Téglagyár 122. sírokból (LŐRINCZY 1994. 329) adatolt, kései előforduláséira a Szeged-Makkoserdő 81. sírból (LŐRINCZY 1994. 327; SALAMON 1995. IIS) van példa. 50 Az összeállítás óta Kiszombor-E (Ri-gKut 2003 (2004) 241: LANGÓ-TÜRK 2004. 209) és Kiszombor. Tanyahatom-dülö (RégKut 2003 (2004) 241 242; LANGŐ TÜRK 2004. 209 211) lelőhelyekről került elö több kora avar kori fülkesír. A fülkesíros temetkezési szokás eredeztetésének problematikájáról Id. LŐRINCZY 1992. 104: LŐRINCZY 1994. 317-319; KÜRTI 1996; LŐRINCZY 1998. 26. j.! 51 Madaras László a temetkezési gy akorlat „ elcsökevényesedésének " értelmezte a kora és a késő avar kori fülkesíros temetkezés gyakorlata közötti különbségeket és egy hasonló temetkezési szokéist gyakorló, új népesség beköltözését féltételezte ( MADARAS 1999. 321). Sokkal inkább elfogadható, hogy az aknák méretének csökkenését a megcsappant részlegesen vagy egészben eltemetett áldozati állatok mennyiségének csökkenésével, eltűnésével (a Duna-Tisza közén elsem terjed) magyarázzuk és ezzel szoros összefüggésben a fülkék erőteljesebb lejtését azzal, hogy a kisméretű aknából csak egy lejtős fülkébe tudták becsúsztatni be a halottat (BENDE 2000. 251). 52 A temetőtérkép alapján inkább két külön temetőről (közösség?) lehet szó!