Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
224 BALOGH Csilla közvetve vagy közvetlenül valamely főégtáji irá- használók között a sírok tájolásának rögzült, követnyultsághoz akarták kapcsolni, nem jártak sikerrel. 3 0 kezetes hagyománya lehetett, melynek nagyfokú álAz mindenesetre megállapítható, hogy e temetőt landósága a szokás fontosságára utal. 3. A SÍROK FORMAJA A sírok formáját 18 esetben (8,3%) nem sikerült megfigyelni: ezek egy részénél sekély sírról — többségében gyermeksír — van szó, melyek a humuszban jelentkeztek, a többi pedig olyan temetkezés, amit egy később megásott sírral bolygattak, esetleg megsemmisítettek. A dokumentált sírgödrök döntő többsége (99%) aknasír volt. Mindössze két olyan sir van, amelyek esetében — bár nem egyértelmű, de összetett sírformára gondolhatunk: a 4. sír esetében feltételesen fülkesírról lehet szó, a 83. sírt az ásatok padmalyosnak tartották. 3.1. Aknasírok Az aknasírok többsége (85%) téglalap alakú volt. 29 sírnál (15%) trapéz alakú gödröt alakítottak ki. Köztük 24 esetben a sírgödör oldala a láb felé, a fennmaradó esetekben a koponya felé szűkült. Ezek a sirok egymás közelében helyezkedtek el, öt, jól elkülönülő csoportot alkottak (2. térkép). Közel azonos esetben temettek nőket és férfiakat trapéz alakú gödörbe, a gyermeksírok közül 6 sorolható ide. A sírok többségére szegényes leletanyagjellemző: sima fúlkarikák, vascsatok, vaskések, orsógombok és orsókarikák alkotják e sírok leleteit. A 73. és a 177. sírok gyöngycsüngős fülbevalója, az utóbbi sír dinnyemag alakú gyöngyei és hasáb alakú tütartója, valamint a 21. férfisír öntött, laposindás övgarnitúrája alapján e sírok megásására a 8. században kerülhetett sor. A temetőben négy (2%) ovális alakú sírgödör is előfordult (162., 176., 204. és 210. sír). Az aknasírok többségénél a gödrök méretét szemmel láthatóan praktikus szempontok határozták meg: a sírba temetett halott, vagy halottak termete, a koporsó, vagy a sírba helyezett egyéb mellékletek helyigénye. Akad azonban példa arra is, hogy a halottat nem a méretének megfelelő sírgödörbe tették: pl. túl rövid gödörbe fektették a 175. sír halottját, s ennek következménye, hogy lábait térdben felhúzták (70. kép 5) és valószínűleg ugyanezzel magyarázható, hogy a 180. sírban eltemetett férfi felső este kissé el volt hajolva, s koponyája szorosan a sír sarkához szorult (73. kép 1). 6 esetben sírépítményekre utaló nyomokat sikerült megfigyelni: négy sírgödör padkás (2%) és kettő cölöpös (1%) kialakítású volt. A padkákat és a sír falsíkjából kiugró cölöplyukakat Tomka Péter koporsóra utaló jelenségként kezelte, kezdetleges koporsóként értelmezte (TOMKA 1979, 75-76). 3 1 Padkás sírok. A 90., 95., 126. és 181. síroknál a gödör mindkét hosszoldalánál húzódott keskeny padka. A padkák valószínűleg a koporsófedelet képező, keresztbe fektetett deszkákat tartották. A kevés esetszám arra utal, hogy ez nem volt általános gyakorlat a temetőben. A Duna-Tisza közén a padkás sírformát többségében — néhány szórványos előfordulástól eltekintve — a Szeged-Baja vonaltól délre lévő, a 7. század közepe után nyitott temetőkben kezdték alkalmazni. A legelső padkás sírok többségébe öves-íjjas férfiakat temettek, mint pl. a madaras-téglavetői 44. (RÁCZ 1999, 352, 10. kép 1-9), vagy a kundombi 266. és 305. sírokba (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, 35, 39, Pl. 32, 38). Ezek a férfiak feltehetően fontos szereppel bírtak a közösségükben, s ezért temetésük során a holttesteket, vagy a koporsókat az átlagosnál jobban védték a földtől. Egy-egy temetőn belül erre a horizontra tehető padkás sírok száma 1-4 között mozog, ami azt sejteti, hogy ekkor e temetkezési mód nem volt általános gyakorlat. Ma még nem tudni miért, egy időre felhagytak alkalmazásával. Egyes közösségekben a 8. század közepe táján ismét elkezdtek padkás sírba temetni, de ekkor már zömében nőknek ástak ilyen sírt és jóval nagyobb arányban alkalmazták e sírformát. Ezek a női sírok régészeti anyagukat tekintve egyáltalában nem különböznek a temető késői fázisának többi sírjától, leleteiket a korszak olcsó ékszerei 30 Posta Béla a napjárással igyekezett összekapcsolni, s szerinte a napfelkelte utáni 2-3. órában történő temetéssel magyarázható (POSTA 1895, 59). E nézethez kapcsolódott Horváth Tibor is (HORVÁTH 1935. 54). Ugyanakkor László Gyula cáfolta ezt az elképzelést és felhívta U. Han'a nyomán arra a figyelmet, hogy mellékégtájak is lehetnek kitüntetett irányok (LÁSZLÓ 1955. 143-144). Kovrig Ilona az ÉNy-DK tájolást az É-D beállás variációjának tartotta (KOVR1G 1963. 98-100). 31 Különösen sok példa akad sírépítményekre vonatozóan a Dunántúlon és Szlovákiában. Részletes áttekintése: TOMKA 1979, 97. 8. j., számos nyugat-dunántúli és nyugat-szlovákiai lelőhely felsorolása KSS 1996a. 169. Keszthely-Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi-dűlőben a sírgödrön belül figyelték meg á fából ácsolt sírkamra tartóoszlopainak nyomát (MÜLLER 2000. 342. 344-345, 355. Abb. 1. 9).
