Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 57 MAKKAY 1977, Taf. 8, Taf. 12, Taf. 17. 1-4, Taf. 18. 1, 3-5, 9-10, 12, 25, Taf. 19. 1, 5, 8, 19, Taf. 21, 16, Taf. 170, 6; MAKKAY 2007, Fig. 44), ezen belül azonban pontosabb korjelző szerepük nem mutatható ki (HORVÁTH 1994, 97). Ugyanekkora keltezhető a derékszögű vagy rombusz alakú, hegyes- és tompaszöget bezáró meanderszerü minta (75. kép 5; 83. kép 5-7, 9; 94. kép 1; 98. kép 13; 107. kép 9; 116. kép 9), amelynek párhuzamai jól ismertek (KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 17, 13, 15, 17, Taf. 18, 13, 15-16, 23, Taf. 20, 5-8, 11-14; NAGY 1998, 5.t. 7). A panai finom kerámia egy része Vinca jellegzetességet hordoz. A kerámiamag túlnyomó részben azonos színű a felülettel, fontos kategória azonban a középen fekete réteggel égetett, illetve a kettős rétegben (szürke-fekete, barna-fekete, vörös-fekete) átégett mag. A többszínű égetésű réteg a Tiszahát középső neolitikumában van jelen, s az éles vonalban elváló világosszürke-fekete, vörös-fekete, illetve középen vörös mag a késői Starcevo, illetve a szlavóniai és bánsági korai Vinca kultúra kerámiájának egyik igen fontos jellemzője (HORVÁTH 1994, 97; BÁNFFY-OROSS 2010, 257). Ilyen töredékből a lelőhelyről több is előkerült. A tálak számos variációja megjelenik az anyagban. Mindegyiknél jól megfigyelhető az éles hastörés és a kettős kónikus test. Az éles hasvonalú, kettős csonkakúp alakú tál párhuzamai Oszentiván VIII (BANNER-PÁRDUCZ 1948, VIII. t. 8, 10), TiszaszigetAgyagbánya (TROGMAYER 1983, 57), Majdan (KATUNAR 1998, 81), Szarvas 23 (MAKKAY 2007, Fig. 21-30), Bina 36. objektum, valamint Bicske-Galagonyás 1. gödör anyagában (MAKKAY 1978, Pl. III. találhatók meg. A legtöbb esetben a hastörésen 2-A bütyök ül. Egyedi darabok a nagyon jó minőségű, kettőskúpos edények halvány fényezéssel (77. kép 5-6, 8-10; 78. kép 1-2, 4; 86. kép 7-12; 113. kép 7). A vállon egészen finom, ferde irányú, pliszé-jellegű kannelurás díszítés látható. Magyarországon Ószentiván VIII (BANNER-PÁRDUCZ 1948, X. t. 2-A) Vinca A lelőhelyéről ismerjük párhuzamát. A Bánátban mindezt a Vinca A3 időszakra keltezik (COM$A 1969, Fig. 18; LAZAROVICI 1979, Pl. XV; LESSON 2007, 13. kép). 6 8 A kettős kónikus táltöredékek közül kiemelkedik az a négy darab, ahol a tálrész felső része feketére, alsó része pedig vörösre van égve (43. kép 3; 85. kép 7; 108. kép 10; 121. kép 4). Ez a legkorábbi Vinca időszakra jellemző, ún. black topped technika. A legtöbb őstörténész megegyezik abban, hogy ez a technika — különböző elnevezésekkel illetik az időszakot (Vinca AI, Spiraloid B, Szatmár II, proto-Vinca) — többé-kevésbé azonos időben jelenik meg a Balkánon (LAZAROVICI 1977, 203; SCHIER 1996; RACZKY 1983; MAKKAY 1987). A különbség Ott figyelhető meg a véleményekben, hogy egyesek szerint ez a Vinca kultúrára jellemző, míg mások a Starcevo-kultúra örökségének tartják. Magyarországról Kőtelek-Huszársarok 8. gödör (RACZKY 1983, 177), Endrőd 6 (MAKKAY 1990, Fig. 1. 1) és a dunántúli Szentgyörvölgy-Pityerdomb (BÁNFFY 2004, Fig. 57, Fig. 63, Fig. 75, Fig. 108, Fig. 129) anyagából közöltek hasonló technikával készült kerámiákat. A Vinca kultúra jellemző tárgyán (89. kép 8) látható karcolt mezőt kitöltő jellegzetes Vinca tűzdelések technikája jól elválik a későbbi tűzdelések módjától, párhuzamai a Vinca A2-A3 körben teljesen azonosak. Magyarországról Battonya-Vid-partról ismert ilyen (SZÉNÁSZKY 1979, 6. kép 9). A hasonló fedők a kultúra elterjedési területén általánosak (VINCA 2008, 136-155. kép). Az egyedi kultikus tárgyak és az oltárok párhuzamai is Vinca-területről ismertek. Az ún. hegedű alakú idol (64. kép 1) kora Vinca-környezetben jelenik meg (SREJOVIC-STOJANOVIC 1984, Kat. 226; VASIC 1936, SL. 176, SL. 326; VINCA 2008, 215. kép) és bánáti jelenlétük is ide sorolható (LAZAROVICI 1979, Pl. XXIII/E). Az oltárok közül a háromszögletű példányok azok, amelyek előzményei nem területünkön keresendők. Egyértelműen kimondható, hogy ezeknek az oltároknak csak a balkáni neolitikumban vannak meg az előképei: Gradesnitza (NIKOLOV 1974, Fig. 4, 6, 9; NIKOLOV 1984, Fig. 18), Gornea (LAZAROVICI-DRA$OVEAN 1991, Fig. 5), Liubcova-Ornita (LUCA 1998, Fig. 42, 13), Grivac (BOGDANOVIC 2006, Pl. 8, 1), Resnik (BOGDANOVIC 2006, Pl. 8, 2-5), Muzlja, Krsticeva humka (MARINKOVIC 2006, Pl. 6, 5). E háromszögletű oltárok megjelenése a Starcevo Ilb-IIIb időszaktól figyelhető meg. Maroslele-Pana régészeti leletanyagának legjobb párhuzamai a Vinca kultúra A2-A3 időszakának a Marostól délre, a mai Szerbia és Románia területén lévő lelőhelyein, illetve az AVK korai szakaszának végén és klasszikus szakaszának leletanyagaiban találhatók meg (PALUCH 2009; PALUCH 2010). A lelőhely élete ezek alapján már a középső neolitikum elejére jellemző nagy átalakulás utánra tehető. Ekkorra már lezajlottak azok a folyamatok, amelyek a Kárpátmedencei Vonaldíszes Kultúrák (AVK, DVK) és a korai Vinca kultúra kialakulásához vezettek. A Vonaldíszes Kultúrák kialakulásának időrendi kereteit a balkáni korai és középső neolitikum váltása, valamint az égeikumi késő neolitikum kezdete jelenti: Vinca A-Ciumesti-Piscolt-Dude§ti I-Karanovo Ill-Zlatarski-Protokakanj (Kakanj)-Danilo I hori68 A nagy területen végbemenő változásokat mutatja, hogy Macedóniában a bikónikus, alacsony csőtalpas tálka, halvány ferde kannelurával az Anzabegovo- Vrsnik IVidőszakra keltezhető (SEMROV-TURK 2008, 142-143). Ez az időszak itt már a késő neolitikum korszaka. A középső neolitikumnak a Vinca kultúra megjelenése vet véget.
