Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 53 nek két változata — a felületet rendszertelenül beborító csípés és a „kalászminta" vagy mintába csípés közül a panai anyagban csak az előbbi jelenik meg, mindösszesen csak 4 töredéken (74. kép 1; 94. kép 10). A sorokba, mintába csípett díszítés kizárólag csak a Körös-kultúrára jellemző. Barbotin technika: Általában a plasztikus díszek között szokták tárgyalni a különféle barbotin módozatokat, de én most még is attól elkülönítve vizsgálom. Ennek oka, hogy a karcolt díszek mellett az egyik legfontosabb korjelző a lelőhelyen. A barbotin technika, a különféle barbotin változatok a plasztikus díszek közül a Körös-kultúrán belüli legnagyobb csoportot alkotják. Két nagy típusra oszthatók. a. Rátett barbotin: a csaknem bőrszáraz edény felületére agyagcsomókat helyeznek. Ezeknek a legtöbb esetben felületkitöltő szerepük van. A panai díszített anyagban a két változat közül ez a kisebb számú, aránya alig éri el a 3%-t. A szokásos nagyméretű, rátett agyaggömbök mellett (84. kép 8-10; 90. kép 12; 97. kép 10; 106. kép 7, 9; 108. kép 4; 112. kép 2-3; 123. kép 2) megjelenik egy sajátos apróméretű barbotin is (44. kép 5; 112. kép 1). b. Fröcskölt vagy simított barbotin: a kiégetetlen edény felületére híg agyagbevonatot fröcskölnek. Amikor ezt a képlékeny, mázszerű réteget széles kannelurákból álló besimításokkal tagolták, Schlickwurf-ról beszélünk. A kerámiaanyagban uralkodó ez a díszítési mód. A mintázott töredékek közel egyharmad esetében beszélhetünk valamilyen változatáról. A folyatott barbotin elsősorban fazekakon és nagyméretű tárolóedényeken (52. kép; 84. kép 11-14; 85. kép 1-4; 96. kép 1; 97. kép 11; 110. kép 3; 112. kép 4; 115. kép 6; 118. kép 7; 123. kép 3) jelenik meg. Döntő fontosságú az ún. Schlickwurf-technika megléte az edények oldalán különböző irányú ujjnyomokkal. Mindhárom változata — függőlegesen (61. kép 2; 72. kép 1, 3; 82. kép 6; 87. kép 2; 106. kép 6; 112. kép 5-7, 10; 118. kép 11), vízszintesen (72. kép 6; 74. kép 9; 108. kép 5) és ferdén húzkodott (73. kép 3-5; 85. kép 5; 95. kép 6, 9) agyagmassza is — megjelenik az anyagban. A fazekaknál már utaltam rá, hogy a perem ujjbenyomkodással való tagolása leggyakrabban Schlickwurffal párosul (72. kép 1-4; 72. kép 6; 73. kép 4-5; 95. kép 6, 9; 106. kép 6; 107. kép 5). Karcolt díszítés: A leletanyag időrendjének meghatározásánál a barbotin mellett a karcolt díszítés jelenléte a másik döntő fontosságú szempont. Aránya nem éri el a 10%-ot. A lelőhelyen többféle változatban jelenik meg. a. Egyenes, párhuzamos és ívelt vonaldísz: ezek esetében gyakori a perem alatt bekarcolt egy vagy két egyenes vonal (75. kép 6, 8, 10; 83. kép 8; 93. kép 1, 11-12; 94. kép 2; 98. kép 11; 106. kép 2, 4; 107. kép 10, 11; 108. kép 2), a körbefutó, bekarcolt hullámvonalból álló díszítés (62. kép 1; 75. kép 7; 107. kép 8; 108. kép 1; 115. kép 11), vagy a fordított V-alakban bekarcolt minta (44. kép 3; 74. kép 3; 93. kép 10; 98. kép 6, 12; 111. kép 8). b. Szögletes vonaldísz: a derékszögű vagy rombusz alakú, hegyes- és tompaszöget bezáró meanderszerü minta (75. kép 5; 83. kép 5-7, 9; 94. kép 1; 98. kép 13; 107. kép 9; 116. kép 9) megléte mellett több egyedi, karcolt motívum is megjelenik. Ilyen a nyílhegyminta (55. kép 5), az Y-alakban bekarcolt minta (83. kép 4), illetve a már majdnem panelekre osztott, hármas vonalú karcolt minta (75. kép 4). Ezektől a motívumoktól teljesen eltérő vonaldíszítés az, amikor a párhuzamosan karcolt vonalak közét beböködött mintával töltötték ki (89. kép 8), illetve a kultikusnak mondható tárgyak egy részének karcolt vonaldíszítése is ehhez hasonló (54. kép 1; 64. kép 2-10; 101. kép 8). Plasztikus minta: A bütykök mellett alig jelenik meg a leletanyagban más típusú plasztikus díszítés. Ide kell sorolnunk a vállon ujjbenyomkodásos bordával díszített fazekakat (71. kép 7; 85. kép 8; 99. kép 4; 106. kép 12; 112. kép 8-10). Egyedi az a rátett minta, amelyet U-alakban helyeztek az edény oldalára (113. kép 2), illetve az az „agyagpamacs", amelyet barbotinszerüen tettek az edény oldalára (89. kép 6). Bütyökdíszítés: Gyakorinak mondhatóak a különböző méretű kerek bütykök (43. kép 2; 46. kép 2-3; 50. kép 5-6; 59. kép 5; 60. kép 5; 88. kép 9-11; 89. kép 4) alkalmazása, melyeket néha ujjbenyomással tagoltak (87. kép 5, 8; 88. kép 12; 89. kép 7; 112. kép 12). A kör átmetszetű mellett lapos (88. kép 8) és átfúrt (84. kép 2) bütyök is megjelenik a leletanyagban. Ezek általában fazekakon találhatók meg. A bütyköket díszítésként alkalmazó edénytípusok közül kiemelkednek az éles hastörésű, kettős kónikus testű tálak (60. kép 4-5; 77. kép 2^1; 86. kép 4-6; 89. kép 3; 100. kép 7-9; 113. kép 8). Egyéb díszítés: Van néhány olyan díszítéstípus, ami csak néhány töredéken jelenik meg. Az egyik ilyen a mély, árokszerü besimítás (60. kép 1; 85. kép 6; 116. kép 8), a másik a rövid, egész felületet beborító bevagdalás (107. kép 7; 118. kép 2; 120. kép 6). Mindkettőnek kronológiai jelentősége van. A másodlagosan átfúrt töredékek esetében (58. kép 1; 63. kép 4; 72. kép 2; 75. kép 11; 76. kép 1, 5; 90. kép 1, 9; 94. kép 2-3; 97. kép 8; 98. kép 5; 104. kép 5; 106. kép 7; 110. kép 6-7) nem feltétlenül díszítésre, hanem inkább funkcionális szerepre kell gondolnunk. Magas technikai ismeretekről tanúskodnak a bikónikus tálak vállának egészen finom, ferde irányú, pliszé-jellegü díszítései (77. kép 5-6, 8-10; 78. kép 1-2,4; 86. kép 7-12; 113. kép 7).