Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit: Régészeti kerámiák festékbevonatának vizsgálata FTIR- és Raman spektrofotometriai módszerekkel
329 SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit • RÉGÉSZETI KERÁMIÁK FESTÉKBEVONATÁNAK VIZSGÁLATA (Fe2C>3H20, FeO(OH)) jelenlétéből adódik, a nagy mangán-dioxid tartalom pedig sötétbarna színt eredményez („umbra szín"). Az okkerek színét leginkább befolyásoló, különböző fém-oxidok, illetve -hidroxidok elsősorban a Raman-spektrum alapján azonosíthatók. A cseréptöredékek bevonatairól megkíséreltem Raman-spektrumot készíteni. A rendelkezésemre álló mérési paraméterekkel az esetek többségében a minta igen erős fluoreszcenciája miatt értékelhető Raman-spektrum nem volt készíthető. Néhány esetben igen gyenge jelintenzitású Raman-spektrumot kaptam, amelyben elsősorban a szilikátásványokra jellemző Raman-eltolódási csúcsok jelentek meg. Fém-oxidok, illetve fém-hidroxidok jelenléte a rendelkezésemre álló módszerekkel nem volt igazolható. Az okkerfestékek alkalmazása során, a készítés technológiájától függően az okker pigmenteket különböző — pl. színhatást, illetve a festékbevonat egyéb sajátságait befolyásoló — adalékanyagokkal keverhetik. Továbbá egyes okkerek a természetes előfordulási helyüktől függően eredendően különböző kísérő anyagokat tartalmazhatnak. A leggyakrabban előforduló természetes kísérő anyagok a kaolin, kvarc, szulfátok (gipsz, anhidrit), kalcium-karbonát. Ezen adalék-, illetve kísérőanyagok vizsgálata további információt szolgáltathat a festéknyersanyag eredetére és a festékbevonat készítés technológiájára vonatkozóan. Ezen anyagok vizsgálatára az infravörös spektrofotometria szintén jól alkalmazható módszer. A vizsgált kerámiadarabokon lévő festékmaradványok is megkülönböztethetők ezen adalék- és kísérő anyagok megléte/hiánya, illetve a kísérő anyag minősége alapján. A vizsgált festékbevonatok az okker melletti kísérő anyag minősége/jelenléte/hiánya alapján az alábbi három csoportba oszthatók: — Két darab, fekete bevonattöredékkel rendelkező kerámia esetén a festékbevonatban az okker mellett jellegzetes összetételű kísérő anyag jelenléte nem volt kimutatható (Ő2010.1.1471. és Ő2010.1.1003. ltsz.) — Három darab szürke (Ő2010.1.563., Ő2010.1.579., Ő2010.1.1003. ltsz.), egy narancssárga (Ő2010.1.1197. ltsz.), egy drapp-fekete (Ő2010.1.2584. ltsz.) és egy sötétbarna-vörösesbarna (Ő2010.1.3111. ltsz.) cserépdarab esetén az okker mellett kvarc jelenléte mutatható ki (3. kép 1-2) — A fentiekben is említett két darab fehér (Ő2010.1.1252. és Ő2010.1.1197. ltsz.) és egy szürke színű edénytöredék esetén (Ő2010.1.953. ltsz.) a festékbevonatban az okker mellett kvarc, valamint nagy mennyiségben kalcium-karbonát található (2. kép 3). ÖSSZEFOGLALÁS Az M43-as autópálya 2. számú lelőhelyén (Maroslele-Pana) előkerült régészeti kerámiákon lévő bevonatok kémiai összetételének meghatározása céljából a kerámiadarabokon műszeres analitikai vizsgálatokat végeztem. Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai módszerrel sikerült meghatározni a kerámiákon lévő különböző színű bevonatok, illetve bevonat töredékek festékanyagát, mely vizsgálataim alapján földfestéknek — okkernek — adódott. A földfestékekre jellemző, hogy természetes előfordulási helyüktől függően különböző kísérő anyagokat tartalmazhatnak, mely jellemzően kaolin, kvarc, szulfátok (gipsz, anhidrit) vagy kalcium-karbonát lehet. A vizsgált kerámiadarabok közül kettő festékbevonatában az okker mellett kísérőanyagot nem találtam, a többi festékbevonatát alkotó okker egyféle kísérőanyagot — kvarcot — tartalmaz. Figyelemre méltó továbbá, hogy két töredék fehér színű festékbevonata az okker mellett nagy mennyiségű kalcium-karbonát pigmentet tartalmaz. A kalcium-karbonát a mintákban a kísérő anyagok szokásos mennyiségénél nagyobb arányban szerepel; ez arra utalhat, hogy ebben az esetben a karbonát nem az okker kísérőanyaga volt, hanem a megfelelő színhatás elérése érdekében keverték a festékhez.
