Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
REITER Attila - AZBEJ HAVANCSÁK Izabella - SIPOS Péter - TÓTH Mária - VIKTORIK Orsolya: Maroslele-Panáról származó neolitikus kerámia töredékek petrográfiai, XRF és XRD vizsgálata
306 KREITER ET AL. • MAROSLELE-PANÁRÓL SZÁRMAZÓ NEOLITIKUS KERÁMIA TÖREDÉKEK VIZSGÁLATA TALAJTANI HÁTTÉR Maroslele Magyarország délkeleti részén, Csongrád megyében, a Maros jobb partján fekszik (4. kép 4). A településtől nem messze torkollik a Maros a Tiszába. A folyók szabályozása előtt erősen vízjárta terület volt, ahol hatalmas nádasok, ingoványos mocsarak borították a tájat. A település az Alsó-Tisza-vidéken található marosszögi kistáj ártéri szintű síkságán helyezkedik el. A felszíni formák nagyobb része folyóvízi eredetű (a Maros különböző mértékben feltöltődött holtágai, morotvaroncsai). A lösziszappal fedett ármentes térszínek 2-3 m-rel magasabbak környezetüknél (MAROSI-SOMOGYI 1990, 210). Helyenként eolikus felhalmozódás is történt (MAROSI-SOMOGYI 1990, 210). Az igen jelentős vastagságú (néhol 3 km-t is meghaladó) pannóniai üledékekre, 200-400 m vastagságban döntően folyóvízi eredetű pleisztocén rétegek telepedtek (MAROSI-SOMOGYI 1990, 211). Az alföldi ártéri síkságon a felső-pleisztocén folyóvízi üledékek anyaga finomtól durva törmelékesig változhat (agyag-fQp3 a), melyek fedője hidroelolikus üledékkel más néven infúziós lösszel fedett (hQp3'', magas agyagtartalom esetén agyagos lösz-hQp3 a_ l). Ez az eolikusan szállított por vízben ülepedett le, vagy utólagos vízzel borítottság következtében kilúgozódott (GYALOG 2005, 145). Az ármentes területen eolikusan szállított aleurit (kőzetliszt) alapanyagú típusos lösz diagenezissel keletkezik. Az uralkodó (45-60%) aleurit mellett homokot és agyagot is tartalmaz, mésztartalma is jelentős lehet (GYALOG 2005, 145). A területen homokos lösz (hl), löszös homok (lh), eolikus homok és lösz közötti átmeneti képződmény van, ahol a homokos lösznél ( eQp3 h l) a kőzetliszt (aleurit) mennyisége, a löszös homoknál ( eQp3 l h) pedig a homok mennyisége dominál (GYALOG 2005, 146). A felső-pleisztocén rétegek felett a felszínt 8-15 m vastagságban holocén üledékek borítják. Jellemző a homokliszt, az ártéri iszap, az agyag, a nyugati és déli részen a mocsári agyag, a Maros övzátonysorozatán pedig a homok jelenléte (MAROSI-SOMOGYI 1990, 211). A holocén üledéksor alulról felfelé való fokozatos finomodása a folyóvíz szállítóerejének állandó csökkenését tükrözi (MAROSI-SOMOGYI 1990, 211). Az óholocén alluviális üledékek magas ártéri kőzetanyaga agyag (fQhi a), aleurit (fQhi a l), agyagos aleurit (fQhi aa l) és a homok (fQhi h) is általában finomszemű, durvább üledék ritkábban fordul elő. A Tisza és a Körösök óholocén árterein kialakult tavak finomszemű üledékei (agyagos aleurit—iQhi aa l) is jellemzőek a területre. Az ártereken visszamaradt tavak az óholocén végére kiszáradtak és felületükön a kiegyenlített térszín miatt további üledékképződés nem történt (GYALOG 2005, 166-167). Az újholocén alluviális üledékek alacsony ártéri képződményeinek összetétele agyag (fQhn 3), aleurit (fQh2 a l), agyagos aleurit (fQh2 aa l) és homok (fQh2 h). A magas árteret a jelenkori árvizek rendszerint nem, vagy csak egészen magas vízállásnál öntik el (GYALOG 2005, 168). A Maros jelen védgátjai között alacsonyártéri helyzetű, változó talajvízállású hullámtér húzódik fiatal, nyers homokos-iszapos öntéstalajokkal (MAROSI-SOMOGYI 1990, 213). A Marostól délre magas talajvizű, iszapos-agyagos felszínű alacsonyártéri síkság terül el, számos holt mederrel tagolva, melynek talajtakarójában a réti talajok és azok sztyeppesedő szolonyeces változatai uralkodnak (MAROSI-SOMOGYI 1990, 213). A Marostól északra magasártéri helyzetű löszös-iszapos hordalékkúp-síkság fekszik, ahol a réti talajok mellett a réti csernozjom és annak sós változata is megjelenik (MAROSI-SOMOGYI 1990,213). RÖNTGEN FLUORESZCENS SPEKTROSZKÓPIAI (XRF) ÉS RÖNTGEN PORDIFFRAKCIÓS (XRD) VIZSGÁLAT A minták fő és nyomelem összetételének meghatározása Philips PW 1410 típusú röntgen fluoreszcens spektrométerrel (XRF) történt, a kerámia minták 50 JLI alatti szemcseméretüre porított anyagából, 20% bórsav kötőanyag hozzáadásával, 6 t/cm 2 nyomáson, alumínium gyűrűkbe préselt pasztillákon. A megfelelő pontosságú, az átlagot jól reprezentáló méréshez szükséges mintamennyiség 1,6 g. A geokémiai vizsgálatokkal a kerámia minták fő- (SÍO2, TÍO2, AI2O3, Fe 20 3, MnO, MgO, CaO, K 20, P 20 5) és nyomelemet), Sr, Ba, Pb, Zr, Y, Ce, Sc, V, Co, Ni, Zn) tartalmát határoztuk meg. A kapott adatokat sokelemes gyakorisági (ún. spider) diagramokon ábrázoltuk. A sokelemes diagramokon a mért kémiai összetételi adatokat az ún. PAAS (Post-Archean Australian Shale, TAYLOR-MCLENNAN 1995), tehát az átlagos archaikum utáni ausztrál agyagpala összetételére normáltuk, mely az átlagos finomszemcsés (agyagos-homokos) sziliciklasztos üledékeket reprezentáló referencia anyag. A Vinca és AVK minták anyagának geokémiai főelem-összetétele jól közelíti a PAAS összetételét, ez különösen jó egyezés az immobilis főelemekre (1. ábra). A Vinca és AVK kerámia minták között jelentős különbség nem mutatható ki, néhány elem mennyiségében azonban kisebb-nagyobb eltérés látható. A
