Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

Kőeszközök Maroslele-Panáról

K.ACZANOWSKA ET AL. • LITHIC IMPLEMENTS FROM MAROSLELE-PANA 293 Az itt leírt homokkő viszonylag gyakori a Kárpát-medencében. Többek között megtalálható az Erdélyi-középhegység és a Maros-völgy területén, a Mecsekben és a Sara-Vardar zónában — hogy csak a lelőhelyhez legközelebbiket említsük. Mivel ez a nyersanyag könnyen elérhető volt, távolsági kereskedelme valószínűtlen. A legkönnyebb szállítási útvonal kétségtelenül a Maros-völgyben lefelé volt, és a Sara-Vardar zóna van a legközelebb a lelőhelyhez. Ezen okok miatt feltételezzük, hogy a maroslelei homokkő legvalószínűbb forrása ezen a területen keresendő. A Sara-Vardar zóna, az Erdélyi-középhegység és — kisebb valószínűséggel — a Mecsek lehetett a forrása a metamorf és magmás kőzeteknek, mint a zöldpalának, kristályos palának, metagránitnak, gránitnak és gneisznek. Az Erdélyi-középhegység a legvalószínűbb külszíni forrás, azonban — a homokkőhöz hasonlóan — itt is csak mikroszkopikus vizsgálatokkal lehet megerősíteni a maroslele-panai darabok eredetét. A bánáti övet, vagy pontosabban a Kárpát-medence legdélkeletibb részét (SZAKMÁNY ET AL. 2009, 365) tartják a szaruszirt geológiai forrásának. Ez a terület közel van Marosleiéhez (kevesebb mint 150 km), ami feltehetőleg a szaruszirt kárpát-medencei elterjedésének útvonalán fekszik. így ez a terület lehet e maroslele-panai nyersanyag legvalószínűbb forrása. A habkő és a tufa a kárpátaljai területekről vagy a Sara-Vardar zónából származhat. A lelőhelyen előkerült kőzettípusok megfelelnek az ezeken a területeken található vulkáni formációknak, azonban részletesebb elemzés nélkül ennél pontosabbat nem mondhatunk. Szakmány és kollégái munkájában (SZAKMÁNY ET AL. 2009) nincs hivatkozás a márgára (terra rosa) és kvarcra. A Kárpát-medence általános geológiája alapján mindkét közét helyi is lehetett. vA kvarckavicsok származhattak folyami üledékből, és a terra rosa képződhetett a lelőhely mellett is, vagy attól nem túl messze délre. Az itt javasolt nyersanyaglelőhelyek és Maroslele között a távolság 100-200 km, amely a nyersanyagok kereskedelmét valószínűvé teszi. Az egyetlen kivétel a kárpátaljai terület több mint 400 km-re északra. Ezt a vidéket csak ritkább alkalmakkor kereshették fel az 5200 és 5100 calBC közötti időszakban, a maroslele-panai település életének idején. ÖSSZEFOGLALÁS A maroslele-panai középső neolitikus kőeszköz leletanyag a Körös kultúra utáni fejlődés egyik aspektusát képviseli a Kárpát-medence déli részén. Technológiai és stilisztikai szempontból a maroslele-panai kőeszközök a Vinca kultúra kőiparával mutatják a legszorosabb kapcsolatot. Csupán néhány jellegzetesség származik a Körös-kultúrából (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2008). Ugyanakkor nem figyelhető meg egy egyenes vonalú fejlődés az Alföldi Vonaldíszes Kultúra felé sem. Sajnos a Szakáihát kultúra kőeszközeit még nem vizsgálták részletesen, így a maroslele-panai kőipar és az AVK e legdélebbi csoportja közötti kapcsolatot még lehetetlen vizsgálni. A pattintott kőeszközök kulturális hagyományának posztKörös variánsa a Kárpát-medence déli részén, és különösképp Maroslele-Panán a következő jellegzetességeket mutatja: a, A nyersanyagok mozgásának iránya megváltozik, délkelet helyett — amely a Körös-kultúra idején dominált („balkáni kova", bánáti nyersanyagok) — inkább délnyugat felől (a legtöbb radiolarit a Vajdaságból, Szerbiából vagy a Mecsekből), míg a Felső-Tisza-vidékkel folytatódnak a kapcsolatok (obszidián). A „balkáni kova" csak nyomokban fordul elő, és szemben a korai neolitikus kultúrákkal (a Körös-Starcevo-Cri§) — nem specializált műhelyekben munkálják meg, amelyek a településeket kész pengékkel vagy pengeeszközökkel látták el, hanem helyben munkálták meg az egy tömbből álló nyersanyagot és teljesen felhasználták. Itt emlékeztetnénk arra, hogy késő Körös lelőhelyeken (pl. a Méhtelek csoportban), ahol igen kevés a „balkáni kova", az egyszerű pengék vagy pengeeszközök használata folytatódik, bár debitázs általában nem kerül elő — lásd Tiszaszőlős-Domaházát (Méhtelek: DOMBORÓCZKI-KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2010; STARNINI 1994). b, A nyersanyag feldolgozásának technikája mikrolitikus. A készítendő tennék a lamella és a mikrolitikus szilánk volt, amelyeket néha nehéz megkülönböztetni az egyszerű pattintéktól. Ebből a szempontból Maroslele-Pana eltér mind a kora neolitikus Körös-Starcevo-Cri§ komplexum lelőhelyeitől, mind a Körös-kultúra kései variánsaitól, vagy a korai Alföldi Vonaldíszes Kultúra mediolitikus technológiájától. c, Eltérő a fő eszközcsoportok struktúrája: a kora neolitikumra jellemző, utólagos laterális retusálással készült pengeeszközeinek dominanciáját (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 1997) felváltja a főleg szilánkokon készült különféle végvakarók teljes túlsúlya. A végvakarók ekkora többsége a Vinca kultúra kőiparának jellemzője (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 1990), bár a szilánkon készült eszközök gyakorisága a pengéken készültekhez képest nem ennyire nagy (RADOVANOVIC ET AL. 1984). Ezt azonban a maroslele-panai kőeszközök mikrolitikus jellege is okozhatja. d, A sarlóbetétek főleg retusálatlan pengékből vagy szilánkokból készültek, amely megkülönbözteti a maroslele-panai leleteket a többi középső neolit leletegyüttestől, ahol főleg csonkított betéteket használtak. e, A lakóházak és műhelyek körüli előállítási zónák átfedést mutatnak azokkal a zónákkal, ahol a kőeszközöket használták és javították. 5600 calBC után a Felső-Tisza-vidéki Körös települések virágzásának véget vetett az a kulturális átalakulás, amely létrehozta a Szatmár csoportot. A Szatmár csoport a Köröskultúra helyi fejlődése során alakult ki, majd később terjedni kezdett észak és dél felé. A terjeszkedés üteme változott: északon a korábban lakatlan területeket gyorsabban benépesítette, mint délen, ahol a hagyományos Körös elemek továbbéltek a magterületen, amíg fokozatosan bele nem olvadtak az AVK-ba. Nagyjából ezzel egy időben, de 5500/5400 calBC-nél nem később, megindult a Vinca kultúra kialakulása a Maros-vidéken. Ezután két irányból nehezedett kulturális nyomás a Körös-kultúrára. Külső hatásokat lehet megfigyelni — a Vinca kultúrából — a Körös-kultúra déli zónájában a pattintott kőeszközök technológiájában és stílusában. Ezek a hatások hozzájárultak egy specifikus leletegyüttes kialakulásához, amely meghatározott technológiai-morfológiai jellegzetességeket mutat, amelyeket megfigyelhetünk Maroslele-Panán is. A kőipar — részben — eltérő modelljét lehetett megfigyelni a Tisza- és Körös-medence Vinca elemekkel gazdagított Körös-kultúrás lelőhelyein [a Makkay János által protoVincaként meghatározott lelőhelyeken (MAKKAY 1990; MAKKAY 2007)]. Jellemző példák, melyeknél az obszidián dominanciája megfigyelhető, a Szarvas 8/23. lelőhely 3/3. és 4/2. gödreinek leletanyaga (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2007). Bár e két objektum viszonylag kisebb számú kő leletanyagot szolgáltatott (20 és 71 darab), megjelenik minden jellegzetesség, amely a Vinca kőiparra jellemző: a végvakarók nagy száma, a csonkítás, a trapézok és a fúrók jelenléte. Ugyanakkor különböznek Maroslele-Panától annyiban, hogy az előfonnák méretükben inkább mikrolitok.