Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 17 A fent említett vitás kérdések lényege a Vinca-kultúra származását, fellépésének térbeli és időbeli meghatározását érinti. 2 6 Ennek egyik oka az, hogy M. Vasic négy kötetes összefoglaló munkája (VASIC 1932; VASIC 1936) 2 7 óta a Vinca kultúra eredete a délkelet-európai neolitikum egyik központi kérdése (HORVÁTH 2006.111). A másik ok abban keresendő, hogy a Körös-kultúra belső kronológiája mind a mai napig megoldatlan. Egyedül a kultúra korai, vörös alapon fehér pöttyös, illetve geometrikus fehér festéssel jelzett időszaka (MAKKA Y-TROGMAYER 1966; MAKKAY 1974; PAVLŰ 1989; KALICZ 1993; MAKKAY 1996) és a későinek tartott ún. proto-Vinca-fázis (MAKKAY 1982; RACZKY 1983; MAKKAY 1990; GOLDMAN 1991; MAKKAY 1992; KALICZ 1994; MAKKAY 1996; NAGY 1998) elválasztása tűnik biztosnak a hosszúnak tartható fejlődési korszakban. Az ún. proto-Vincaprobléma szempontjából azért is fontos a Körös-kultúra belső időrendjének kérdése, mert a kora neolitikum időszakának végén megjelenik egy a Köröskultúra szokványos együtteseitől idegen, de a Vinca kultúra korai jellegzetességeivel hasonlóságot mutató leletanyag (RACZKY 1988, 28). Erre a fekete, fényezett, ún. black topped kerámia, a bikónikus, profilált peremű edények, a viszonylag magas, éles hastörésü és alacsony, de tagolt, kissé kihajló peremű csőtalpas tálak, valamint a Schlickwurf és a besimított díszítés a jellemző. A két szélső időszak közötti leletanyag belső időrendjének kidolgozására több kísérlet történt, elsősorban a díszítéstechnika változásának analitikus vizsgálata alapján (TROGMAYER 1964; TROGMAYER 1968; 2 8 GOLDMAN 1991). Azonban a többszöri kísérlet ellenére sincs a Kárpát-medencei kora neolitikumra egységesen alkalmazható, elfogadott időrend. A Vinca kultúra kialakulására és fejlődésére több elmélet is született, és a kutatás mind a mai napig megosztott a kérdésben. A skála egyik végén a tisztán déli, anatóliai-égei eredetű migrációs elméletek helyezkednek el (LAZAROVICI-LAZAROVICI 2003, 378; LESSON 2007, 31), a másik oldal szerint gazdasági, szociális, esetleg ökológiai és egyéb okok következtében többé-kevésbé helyi átalakulás következményeként jött létre a kultúra, míg egyesek e két elmélet kombinációjában látják a megoldást (CHAPMAN 1981, 2-4; MAKKAY 1990, 113; KALICZ 1994, 70). Ha elfogadjuk, hogy a kultúra kialakulása önálló, belső fejlődés eredménye, akkor az elmélet feltevése szerint lennie kell egy átmeneti időszaknak a Körös-Starcevo-kultúra és a középső neolitikum között. Az 1963-as maroslelei ásatás leletanyagának feldolgozása során merült fel egy átmeneti fázis megléte a Dél-Alföldön, a Körös-kultúra végén, a középső neolitikum irányába, illetve az, hogy a Körös-kultúra genetikusan is részt vett a Vinca kultúra kialakításában. A proto-Vinca-horizontot elsőként Dragoslav Srejovic (SREJOVIC 1963) definiálta pusztán elméleti alapokon: olyan típusú leletanyagot jelölt vele, amely az Al-Duna jugoszláviai partja mentén, a Starcevo típusú emlékanyag fölé telepszik. 2 9 Vinca A jellegű leletekről van szó az alábbi lelőhelyeken: Gornja Tuzla, Vinca, Potporanj, Verbicioara, Celopec. A magyar szakirodalomban a kifejezést először Makkay János használta egy 1968-ben megjelent tanulmányában 3 0 („Protovinca age" MAKKAY 1968, 282), majd egy évvel később immáron „Protovinca-Period"-ként említette (MAKKAY 1969, 25). A fogalmon elsődlegesen — ellentétben D. Srejovic elméletével 3 1 — a Körös-kultúra elterjedési területén belül, a késő Starcevo leletanyaggal több helyen keveredő, már Vinca jellegű leletanyagot tartja protoVinca típusú leletnek, mint amilyen a Trogmayer Ottó által föltárt, Maroslele-Pana 3. gödréből (TROGMAYER 1964) és Deszk I. sz. olajkút 1. gödréből vált ismertté. Későbbi munkáiban további lelőhelyekkel bővült a horizont, így Dévaványa-Atyaszeg, Endrőd 39, Öcsöd-Kiritó (MAKKAY 1982, 26-27, 51), valamint pl. Dévaványa-Réhelyi gát, Szőreg, Szentes-Szentlászló, Szarvas-Egyházföld, Endrőd-Szujókereszt, Endrőd 119 és Endrőd-Kápolnahalom (MAKKAY 1990, 119-121), valamint legújabban Furta-Csátó-ról (MAKKAY 2007, 206) is bebizonyosodott, hogy hasonlóan „kevert" leletanyaggal rendelkezik. Makkay János eredeti elképzelésén többször finomított (MAKKAY 1982, 26-31; MAKKAY 1987, 16, Karte 1; MAKKAY 26 Horváth Ferenc: A Dél-alföldi újkökorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 8. 27 Amelyről már a kortársak is megállapították, hogy nehézkes és nehezen áttekinthető (BANNER-PÁRDUCZ 1948, 19). 28 Trogmayer Ottó: A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései. Kandidátusi értekezés /-//. Kézirat. Szeged 1968. 29 A Starcevo IIIB időszak legvégén jelenik meg a legkorábbi Vinca-kultúra az Al-Dunánál (LAZAROVICI 1979, 18: LUCA-SUCIU 2008. 47). Gornea és Liubcova az a két lelőhely, ahol lezajlott a Vinca-kultúra kialakulása (LAZAROVICI 1977, 18). A IV. szakaszban a Starcevo-kultúra már csak a peremterületeken él tovább, a központi részeken a korai Vinca létezik. Ebbe a szakaszba tartozna a többszínű festés (MAKKAY 1982, 40). 30 Jóllehet Makkay János saját munkáiban (MAKKA Y1982, 26: MAKKA Y1990, 113) 1965-re keltezi a fogalom általa történő bevezetését a magyar szakirodalomba, de a hivatkozott munkájában (MAKKA Y1965,10) a kifejezés még nem szerepel, csupán a „ kevert", azaz Starcevo-Körös és Vinca A leletanyag meglétére, valamint arra hívja föl a figyelmet, hogy az nem kizárólag jugoszláv területen jelenik meg. 31 Az eltérés magyarázatára lásd MAKKAY 1969, 25, 75. j.
