Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

ROGMAYER Ottó: Örökzöld

ÖRÖKZÖLD a témakör, mellyel a most fellapozandó könyv foglalkozik. Örökzöld, mert a történelemnek abból a szakaszából merít egy kortyot, melyet „paradicsomi idők" néven szoktunk idézni. Az újkőkorról esik szó, amikor megteremtették a mindennapi kenyér, a biztos fedél lehetőségét, és ezzel a közösség lélekszámának gyors emelkedését. Külön érdekesség, hogy az itt bemutatottakhoz hasonló tárgyakat először 1875-ben, a magyar régészet nagyasszonya, Torma Zsófia gyűjtött a Hunyad megyei Tordos területén, megmentve a „Maros habjaitól." Több mint száz éve gyorsabban értesült a tudományos világ az új leletekről, miként ez napjainkban szokás, ezért is vettem örömmel kézbe a kéziratot, mely korábbi eredményeimet cáfolja, vagy alátámasztja. Az általam mozaik kultúrák időszakának nevezett korszakról esik szó benne. A mozaik kultúrák kora a Krisztus előtti hatodik évezred, melynek közepén, az akkor kialakuló Fekete-tenger igazából elválasztotta a „Termékeny Félholdat" DélkeletEurópától. Itt ekkor szökkentek szárba az évezreddel korábban elvetett nagy gazdasági változás magvai, kialakultak a későbbi szakrális központok sáncokkal védett elődei, a táplálkozásban egyre nagyobb hányadot tettek ki a termelt javak, megjelent az első fém, a réz is. Ebben az időszakban a korábbi, nagy anyagi kultúrájukban szorosan rokon, s talán etnikailag is közelálló egységek eltűnnek. Ilyen nagy egység a vonaldíszes kerámia, vagy a Rodope hegységtől a Kárpát-medencéig megfigyelhető Körös-Cri§-Starcevo-Karanovo I stb. néven emlegetett, csípettdíszű kerámia kultúrája. A széttöredezés oka nagy valószínűség szerint a mezőgazdasági kultúra fejlődése és ennek egyik következménye, a hosszabb ideig tartó helyhez kötöttség lehetett. Úgy gondolom, e területen még sokat várhatunk a segédtudományoktól is. Egykor úgy tanultuk, hogy a középső neolitikum idején „háziasítási láz tombolt", ezért nőtt meg az állatcsontok között a szarvasmarhákra utaló darabszám. Gondolom ma senki sem gondolja komolyan, hogy ha őstulok borjakat karámban nevelnek fel, mire felnőnek, háziállatként kezelhetők. A mezőgazdasági termelés kialakulásának korszaka (állatok és növények „domesztikálása"), hosszú időszakot igénybe vevő, jó pár évszázad, hanem évezred feladata volt. Ilyen folyamatra jó példát adnak az utóbbi évtizedek újabb ásatásai és leletei. Palesztinától Anatóliáig (talán az Al-Dunáig) olyan monumentális építményeket és szobrokat leltek a Krisztus előtti tizedik évezredből, a kerámia ismerete előtti időszakból, a gabonafélék termelése, valamint a kiskérődzők háziasításának kezdeti periódusából, melyről álmodni sem mertünk. Ennek az újonnan felfedezett hatalmas kultúrának, melynek északi ága talán az al-dunai Lepenski Vir, még nincs neve. Talán illene hozzá az „Új Világ" név, hiszen az emberiség számára akkor teremtettek új világot. Megint támadt egy 3000-4000 éves „lyuk" a gondosan kimunkált időrendi táblánkon, melynek betöltése jó pár évtized feladata. Biztos vagyok benne, hogy ez csak tehetség, türelem, szerencse és pénz kérdése. Kívánom mindezt a minket követő, újkőkort kutató ősrégész generációnak, mert az újkori változások mindig örökzöld témátjelentenek. Szeged, 2011 őszén Trogmayer Ottó