B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése
10. Hohenberg (A) (FISCHBACH 1895; FISCHBACH 1897) 11. Ismeretlen Kárpát-medencei lelőhely (SZALONTAI 1996,146) 12. Ismeretlen Kárpát-medencei lelőhely (DAIM 2000, 116, Abb. 36a) 13. Kaisersteinbruch-Ödes Kloster (A) (WINTER 1997, 146, Tafel 35. 7) 14. Kiskőrös-Városalatt 155. sír (HORVÁTH 1935, 47, 9. kép, XXXI. T. 18-25) 15. Komárno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár 78. SÍr (Sk) (TRUGLY 1993, 268, Taf. XIX) 16. Komárno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár 121. SÍr (Sk) (TRUGLY 1993, 203, Taf. XXVII) 17. Komarno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár 142. SÍr (Sk) (TRUGLY 1993, 213, 285, Taf. XLVIII-XLIX) 18. Leithaprodersdorf/Lajtapordány 33. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1957, 16, Taf. IV. 18-20) 19. Míkulcice (Cz) (PROFANTOVÁ 1992, 739, Taf. 25. 5) 20. Münchendorf 7. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1941,21-22, Taf. 13) 21. Nyergesújfalu, Eternittelepi Általános iskola (MRT 5, 274, 41. t. 20) 22. Regöly 145. sír (KISS 1984,136, 81. t.) 23. Sobor (FETTICH 1943, 7, Tab. VI. 1-9) 24. Szarvas-68. lelőhely 318. sír (JUHÁSZ 1993, 138, 2. kép) 25. Szeged-Kundomb 285. sír (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, 36, Pl. 35) 26. Szeged-Öthalom (PULSZKY 1882,152) 27. Székkutas-Kápolnadülő 2. sír (B. NAGY 1993, 153, 1. kép; B. NAGY 2003, 2. kép) 28. Vörs-Papkert B 371. sír (KÖLTŐ-LENGYELPAP-SZENTPÉTERI 1992, 228, Abb. 4) 29. Vörs-Papkert B 437. sír (SZALONTAI 1996,147) 30. Weiden am See (A) (DAIM 2000,167, Abb. 93b) 31. Záhony (KALICZ 1956, 59; CSALLÁNY 1960, 81-83,9. kép) Jelen tudásunk szerint tehát az 1996-os gyűjtéshez 19 lelőhelyhez képest, 30 lelőhelyről összesen 31 olyan leletet vagy leletegyüttest ismerünk, amely besorolható a Hohenberg-Záhony-típusba. Ez a szám a késő avar kori gazdag és nagy mennyiségű öntött övdíszek között meglehetősen kicsinynek tűnik. Közülük 13 olyan leletegyüttes van, ahol nagyszíjvég is előkerült. A többi 9 leletegyüttest a hohenbergi garnitúrában meglévő párhuzamaik alapján vontam be a vizsgálatba. A lelőhelyek között a vörsi temető az egyetlen, amelyben két sírban is előfordult ilyen tárgytípus. 9 Ha a Hohenberg-típusú veretek lelőhelyeit térképen ábrázoljuk, azt látjuk, hogy a lelőhelyek többsége a Dunántúlon, illetve a Délvidéken található (45,16%). A nyugati régiónak ezt a túlsúlyát csak picit ellensúlyozza az alföldi 29,03%-os jelenléte, illetve a szlovákiai lelőhelyek 19,35%>-a. Különösen feltűnő a dunántúli lelőhelyek dominanciája, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a többi vizsgált lelettípus közül egyik sem dominál a Dunántúlon, hanem mind az alföldi részekre csoportosul. Ha pedig az összes vizsgált leletkör dunántúli előfordulását vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az összes késői öves sírnak mindössze a 33,78-a került elő a Dunától nyugatra fekvő területeken. A Hohenberg-Záhony-típusú övveretek értelmezésekor láthatjuk tehát, hogy mindössze 4 olyan példányt ismerünk, amely nem az avarok szállásterületéről került elő (Bolzano, Gajary/Gajár, Hohenberg, Mikulcice). A bolzanói szíjvégek esetében korábban már utaltunk arra, hogy technikájában a Kárpát-medencei példányokkal rokon, a mikulcicei és gajary példányok egyedi kivitelűek, és ugyanez érvényes a hohenbergi darabokra is. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Hohenberg-Záhony-típusú övveretek a késő avar kori népesség viseleti tárgyai lehettek. Az övek szerkezete, összetétele és kísérőleleteik alapján harmonikusan illeszkednek a legkésőbbi övek rendszerébe. A veretek indavirágja a késő avar motívumkincs fontos eleme (SZŐKE 2001). Érdekes eredményt kapunk, ha megvizsgáljuk, hogy a Hohenberg-típusú övek milyen stílusú véretekből állnak össze (3. táblázat). Azt láthatjuk, hogy az összes övtípus közül a hohenbergi veretes övek azok, amelyek leginkább egységes stílust képviselnek. A Hohenberg-típusú övek ugyanis közel 50%ban építkeznek saját verettípusaikból, ami meglehetősen magas számnak tűnik. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a késő avar övekre nem jellemző az azonos véretekből való összeállításra való törekvés (SZŐKE 2001, 106). A Hohenberg-típusú övek összetevőinek kis részét adják a liliomos és a díszítetlen övdíszek, míg a pikkelymintás, a vésett-poncolt díszű, az indadíszes és az egyéb veretek alig-alig vannak jelen ezeken az öveken (3. táblázat). Az alaptípus leleteiről tehát megállapíthatjuk, hogy a hohenbergi lelet sajátos technikája (több darabból forrasztották össze) arra utal, hogy valóban helyi készítmény lehetett (vagyis nem avar műhelyben, de minden bizonnyal avar mintára készült), a záhonyi szíjvég pedig valószínűleg avar műhelyből származó övdísz, amely viszont minden valószínűség szerint nem avar férfi tulajdonában lehetett.
