B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
A szerkesztők utószava (Bende Lívia - Lőrinczy Gábor)
A SZERKESZTŐK UTÓSZAVA Szinte minden régésznek, aki nap mint nap ásatásra indul a múzeumából, megfordul a fejében, hogy az általa feltárt leletanyag restaurálásra, leltározásra, netán kiállításra vagy publikálásra kerülhet-e valaha. Manapság, a szinte ipari nagyságrendű feltárások idején mindez már alig kérdéses, hiszen a szükséges legalábbis anyagi természetű — feltételeket és ezzel összefüggésben a technikai, személyi hátteret a múzeumi törvény, elvben legalábbis, biztosítja. De ez nem volt mindig így, s biztosak lehetünk abban, hogy az ország csaknem minden régészeti gyűjteménnyel rendelkező múzeumában vannak nagy, talán restaurálatlan, talán rendezetlen anyagok, amelyek feldolgozására az évtizedes terepi munka után, mellett már nem maradt elegendő energia. A szakembereken kívül kevesen tudják, hogy a tágan értelmezett régészeti feldolgozásba beletartozik a restaurátor, grafikus, fotós munkájának figyelemmel kísérése, segítése, sokszor szervezése, az érdemi feldolgozáshoz nélkülözhetetlen embertani, archaeozoológiai és egyéb természettudományos vizsgálatokhoz elengedhetetlen adatszolgáltatás. S csak ez után érdemes a fehér papírlap elé ülni, ha maradt még idő és kitartás. A székkutas-kápolnadűlői avar temető 1965-ben megkezdett, leletmentésként induló feltárása során előkerült leletanyagot a vásárhelyi múzeumban Szőke Ágnes kezdte restaurálni, és Dékány Ágoston a megyei múzeum keretéből illusztrációs anyagok elkészíttetésére, különböző természettudományos vizsgálatok finanszírozására biztosított ún. B-téma keret terhére kezdte el rajzolni, és eljutott a 180. sír leletanyagáig. Az 1980-as évek elején bekapcsolódott a feldolgozás koordinálásába Kiss Attila mint az Avar Corpus-sorozat szerkesztője. Minisztériumi keretből biztosította az egységes elvek szerinti rajzolás anyagi feltételeit, ekkor Szűcs Árpád ismét lerajtolta az első 250 sír anyagát 21 db A/3-as méretű tustáblán. (A rajzokat később Garam Éva a feldolgozáshoz rendelkezésünkre bocsátotta.) Több mint húsz év után, 1987-ben az ásatás befejeződött, de a feldolgozás munkája megakadt, mivel a vidéki régész nehezebben tud egy célra koncentrálni. Jönnek az újabb és újabb munkák, és a hosszú távú, egész embert igénylő feladatok egyre távolabb tolódnak. A restaurátor újabb ásatásokon segít, más anyagok restaurálásába fog, a régész újabb kiállításokat szervez, és újabb ásatásokba kezd. Valójában e könyvnek a megjelenéséhez vezető hosszú úton az első lépés — ki gondolná — éppen az ásató, B. Nagy Katalin 1996-os nyugdíjba vonulása volt. Múzeumi feladatait utódja, Tóth Katalin vette át, s ezután naponta, egymást kölcsönösen segítve haladtak a munkában. Új lendületet kapott a restaurálás is, amelyet a vásárhelyi és szegedi restaurátorok együtt fejeztek be. Marcsik Antónia vállalta, hogy meghatározza a temetőnek a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén őrzött antropológiai anyagát. Az archaeozoológiai anyaggal nem volt ilyen szerencsénk. A temetőfeltárás során évről-évre előkerült állatcsontokat rendszeresen felküldtek ugyan Matolcsi Jánosnak a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, de a meghatározás elmaradt. Aztán éveken át sem Takács István, sem pedig Somhegyi Tamás nem találta a csontanyagot. Mígnem Körösi Andrea a múzeumi gyűjtemény rendezése közben megtalálta a leleteket, és elvállalta azok feldolgozását. Az alig megkezdett munka eredményei reményeink szerint később megjelennek majd. A régészeti feldolgozásnak az évek során el nem múló igénye szerencsésen találkozott egy új, régészeti monográfiasorozat indításának szándékával, ezért a leletek feldolgozásával párhuzamosan B. Nagy Katalin és Lőrinczy Gábor közös pályázatot nyújtott be az avar temető anyagának leltározására és a rajzoltatására. Az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások 2000-ben 500 000 Ft-tal támogatta a programot. Ez a keret lehetőséget biztosított a temető teljes leletanyagának beleltározására és a hiányzó nem kevés tárgyrajz elkészíttetésére, valamint az összes sírrajz átpauszolására. A gyönyörű rajzok Koncz Margit grafikust dicsérik. Ezt követően Bende Lívia és Lőrinczy Gábor szerkesztők pályáztak a kötet nyomdai előkészítésére, amelyre ugyancsak az OKTK ítélt meg 480 000 Ft-ot 2001-ben. Ebből az összegből sikerült aztán elkészíttetni a kötet szöveges és rajzi anyagának tördelését. A temető közlését előkészítő ásató, munkájával párhuzamosan, hozzájárult, hogy három fiatal kolléga, Bende Lívia, Pásztor Adrien és Szalontai Csaba egy-egy résztémát feldolgozzon. A közel tíz éve elküldött csontminták 14 C-es vizsgálatainak eredménye a könyvkiadás szempontjából éppen időben érkezett meg Bécsből.
