B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

A lelőhelyek listáját áttekintve megállapíthatjuk, hogy vannak lelőhelyek, amelyeken egyszerre több sír is tartalmazott ilyen veretet. 2-2 karéjos sírt talál­tak a celarevói/dunacsébi, a jánoshida-tótkérpusztai, a kereki-homokbányai temetőben. Ennél is maga­sabb volt a karéjos övek száma Szentes-Nagyhegyen (4) és az ómoravicai temetőben (3). A karéjos véreteket tartalmazó övek elterjedésé­ről megállapíthatjuk, hogy az övek nagy többsége a Dunától keletre került elő (55,32%), míg a leletek másik felén 31,91%>-ban a Dunától nyugatra lévő te­rületek és egészen kis részben (8,51%) pedig a szlo­vákiai területek részesülnek. A karéjos övek összetevőinek vizsgálatakor azt látjuk, hogy itt is eléggé vegyes övdíszekkel díszítet­ték ezen öveket: azokon az öveken, ahol tehát karé­jos veretet is hordtak, általában e típus dominál (39,27%). Nem beszélhetünk azonban „tiszta" övek­ről, hiszen az egyéb összetevők között találunk vé­sett-poncolt (18,26%o), indás (17,81%), díszítetlen (16,89%), egyéb (4,57%) és végül pikkelymintás (2,28%o) véreteket is. Ez utóbbi igen alacsony száma fontos tényező lehet a horizont időrendjének vizsgá­latakor, mint ahogyan az is, hogy a liliomos övdísz csak 0,91%-ban van jelen a karéjos díszü öveken, és ami még ennél is hangsúlyosabb, hogy a Hohen­berg-típusú veretek nem képviseltetik magukat eze­ken az öveken (3. táblázat). A pikkelymintás övveretek Az R formájú vagy másként pikkelymintás övvere­tek 6 esetben fordultak elő a székkutasi temető sírjai­ban: 54., 91., 279., 382., 416. sír és a szórványok. A leletkört utoljára Szentpéteri József elemezte behatóan (SZENTPÉTERI 1993). Az általunk összeállí­tott lelőhelylistán 117 sírból vagy leletegyüttesből tartunk nyilván pikkelymintás övdíszeket. Az esetek többségében temetőnként 1-2 sírban fordul elő ilyen övdísz. 3 pikkelymintás övet ismerünk a cikói, a homokmégy-halomi, a tiszafured-majoroshalomi, a szeged-makkorserdői, a szentes-nagyhegyi és a szen­tes-lapistói temetőkből. Az összes Kárpát-medencei késő avar kori temető közül 2 emelkedik ki a pik­kelymintás veretek magas száma miatt: a székkutasi, a maga 6 előfordulásával, és a vörsi, ahol 10 sírból került elő ilyen garnitúra. A pikkelymintás véreteket tartalmazó övek elter­jedéséről megállapíthatjuk, hogy az övek nagy több­sége a Dunától keletre került elő (53,85%), míg a folyótól nyugatra az övek 33,33%>-a a szlovákiai területeken pedig 11,97%-a került elő. A pikkelymintás övek összetétele kiegyensúlyo­zottan vegyes. Az övdíszek többsége természetesen a pikkelymintás veretek közül kerül ki (37,99%), őket a díszítetlen övdíszek követik (24,56%), majd a vésett-poncolt díszű (10,78%), az indás (9,36%), a liliomos (8,83%o), az egyéb (6,54%) veretek. Alig­alig használnak karéjos övdíszeket kiegészítő elem­ként (1,59%)), a Hohenberg-típusú veretek felhaszná­lása pedig szinte jelentéktelennek ítélhető (0,35%) (3. táblázat). A pikkelymintás véretekkel díszített övek vegyes összetétele abból is adódik, hogy érdekes módon a pikkelymintás övveretek között nincsenek teljes ve­retsorok. Azaz nincs meg minden verettípusnak a pikkelymintás változata, ezért sok esetben más stílu­sú övveretekkel kellett kiegészíteni ezen öveket. Mi­vel a Hohenberg- és a karéjos típusú véretekből egyébként is keveset ismerünk a Kárpát-medencé­ből, természetesnek tűnik, hogy inkább a népszerűbb és sokkal nagyobb mennyiségben gyártott díszítőele­mekkel tarkították ezen öveket. A poncolt hátterű, vésett mintázatú övveretek Ha a késő avar kori övveretek előfordulási arányait vizsgáljuk, első látásra úgy tűnhetne, mintha a vé­sett-poncolt hátterű, inda-, virág- és szirommotívu­mokat ábrázoló övrészek a leggyakrabban előforduló csoportok közé tartoznának. A valóság azonban nem erősíti meg ezt a feltevésünket. A jelenleg rendelke­zésre álló adataink alapján mindössze 165 olyan síregyüttest ismerünk, amelyben az öv valamelyik tartozékát ilyen technikával díszítették volna. A vésett-poncolt díszítéssel jellemezhető övek el­terjedéséről megállapíthatjuk, hogy az övek nagy többsége a Dunától keletre került elő (56,10%), míg a leletek 34,76%-a a Dunától nyugatra, a 8,54%-a pedig a szlovákiai területekről ismert. A 165 leletegyüttes érdekes módon az esetek többségében lelőhelyenként 1-2 esetben, sírban for­dul elő. Néhány temetőből ismerünk 3 ilyen sírt is (Ártánd-Kapitánydűlő, Csorna, Komarno-Lodeni­ce/Révkomárom-Hajógyár, Szeged-Fehértó-A, Sze­ged-Kundomb, Tiszafüred-Majoroshalom, Zwölfa­xing I.), sőt, néhol előfordul 4 ilyen sír is (Kiskőrös­Városalatt, SaPa-Duslo/Vágsellye II., Székkutas-Ká­polnadűlő). 5 ilyen veret volt a szeged-makkoserdei, a szentes-nagyhegyi és a Vrbas/verbászi temetőben. Egészen kiemelkedőnek számít e tárgykörben a sze­bényi I. temető, a maga 6 vésett-poncolt verettél dí­szített övével, és különösen a vörs-papkerti temető, ahol a legtöbb ilyen övet találták (8 sír). Rendkívül érdekes a 165 leletegyüttes összetétel­ének vizsgálata is. Az szinte természetesnek tűnik, hogy a vésett-poncolt véretekkel díszített öveken a verettípusok többsége (43,38%) ilyen technikával ké­szült. Alacsonynak mondható a második leggyakoribb elem, az indás motívum is (17,69%), és a díszítetlen veretek aránya is (13,47%). Nagyon kevés a liliomos és a pikkelymintás veretek száma is ebben a környe-

Next

/
Thumbnails
Contents