B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

Ha az öv egészét vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy alig-alig törődtek azzal, hogy az egyes részleteit stílusban összhangba hozzák egymással. Az egyetlen harmóniát az jelenti, hogy egy típuson belül nincsenek stíluskeveredések, azaz a hármas csoportosítású veretek mind pikkelymintásak, a mellékszíjveretek mind díszítetlenek, a szíj végek pedig laposindásak és kétlapúak. Ugyancsak többféle verettípus keveredik a 416. sír halottja sokveretes, öntött bronz részekkel díszített övén is (B. NAGY 2003, 147. kép). Az övet díszítetlen pajzsos testű bronzcsat fogta össze, a szíj díszítését pedig levél alakú, áttört pikkelymintás csüngős és csüngős nélküli veretek adták. A mellékszíjak nélküli öv végét egy áttört pikkelymintás nagyszíjvég zárta le, mely előtt a szíj vésett-poncolt díszű kis véretekkel volt kivarrva. A korábban bemutatott öntött bronzveretes övekhez képest feltűnő a veretek kis száma és az, hogy a veretek egy részének felületét ónozták. Egy sok részből álló szerelékes övet és egy díszítetlen, egyszerű övet is viselt a 491. számú sírban talált férfi (B. NAGY 2003, 174-175. kép). A szerelékes, egységes stílusú övet laposindás övveretek díszítették. A zárását egy bronzcsat biztosította, a lyukak védelmét 4 db áttört indás lyukvédő látta el, a kést egy díszítetlen övforgóra lehetett akasztani. A bőrövet 7 db öntött bronz, csüngős övveret díszítette. A 4 mellékszíjat indadíszes, áttört mellékszíjveretek, végét pedig két lapból álló, laposindás, áttört kisszíjvégek díszítették. Ugyancsak ilyen megformálású az öv nagy szíj vége is. Ez az öv jelentős mértékben eltér a korábban elemzettektől. Az övön még nagyméretű, áttört indás lyukvédőket és címerpajzs alakú csüngős övvereteket használtak. A mellékszíjveretek is áttörtek és számuk is alacsony. A kétlapú szíjvégek és a laposindás csat az, amely egy picivel későbbi fázisnak jegyeit viselik magukon, míg az összes többi veret egy korábbi időszakra jellemző inkább. A Ny-K tájolású 548. sírban egy veretes öv részleteit tárták fel. Az övcsat áttört, laposindás, öntött bronz, az övbújtató vaslemezből készült (B. NAGY 2003, 197. kép 6-10). Az övet díszítő ón/ólomból készített, 6 db korong alakú övdísz a felszedés közben elporladt, így azok adatait nem tudjuk értékelni. A fentieken túl egy karéjos, öntött bronz övforgó volt az övön. A díszövön kívül egy egyszerű öv létére utal a sírban talált vascsat. A veretek közül csak az övcsat és az övforgó alkalmas az elemzésre. Az övcsat pajzsos teste, ovális csatkarikája és áttört laposindás motívuma egyértelműen a temető utolsó szakaszára teszi a sír korát. Ezt az időrendi helyzetet valószínűsíti a karéjos övforgó is, amelynek részletesebb elemzését alább adjuk. Bizonytalan nemű öves egyének A bizonytalan nemű öves sírok száma: 3 (91., 369., 426. sír). Ezek közül csak a 91. sír volt északnyugat felé tájolva. A 91. sírban, annak ellenére, hogy koporsós temetkezés volt, csak a test jobb oldaláról származó hosszúcsontok kerültek elő (B. NAGY 2003,41. kép 1). A feltárás közben bolygatásra vagy rablásra utaló nyomokat nem lehetett megfigyelni. Embertani anyag nem került az egyetemi gyűjteménybe, így nem volt lehetőség a halott nemének a meghatározására. A csontváz állapota és az öv hiányai mégis azt valószínűsítik, hogy mégis történhetett valamilyen bolygatás a sírban, és ez okozta pl. a csontváz hiányait. A sírból egy meglehetősen hiányos összetételű és szerkezetű öv részei/részletei kerültek elő. Az öv hiányai között a legfeltűnőbb az, hogy hiányzik az övcsat. Az öv további részei közül megvan a díszítetlen övforgó, a 2 db áttört pikkelymintás kisszíjvég, öt darab vésett-poncolt díszű mellékszíjveret és egy darab csüngős, szintén pikkelymintás veret. A hiányos öv szerkezetére vonatkozó adatokat nem tudjuk levonni, legfeljebb a veretek feltűnő hiányát tudjuk konstatálni. Mivel a csontváz meglehetősen hiányosan került elő, ezért azt valószínűsítjük, hogy az öv eredeti állapotában ennél gazdagabb lehetett, csak a temetés után a veretek eltűntek, csakúgy, mint a csontváz fele. A temető gazdagabb sírjai közé tartozik a 369. számú, amely halottjának a csontok állapota miatt szintén nem lehetett meghatározni a nemét (B. NAGY 2003, 127-129. kép). A sír tájolása: Ny-K. A halottat ácsolt és 12 kapoccsal összeszerelt koporsóban temették el. Az öntött bronzveretekkel díszített övét viseleti helyén, a derék környékén találták meg. A nagyszíjvégen kétlapú, áttört, szőlőindához hasonlító indák adják a fő motívumot, melyet apró gyöngy sorkeretbe helyeztek. Rögzítő fülei stilizált állatfejek. A három darab kisszíjvég szintén áttört, kétlapos szerkezetű, sima gyöngyös rögzítőfülekkel. A kisszíjvégek mintázata áttört, és a felbomló liliomos mintázatra emlékeztet. Ugyancsak liliomminta látható a csüngős övvereteken is, melyeknek szélét apró gyöngysorkeret veszi körbe. A hosszúkás véreteket hármas csoportosításban viselhette az övén gazdája. Még egy csüngős övveret volt a sírban, ennek mintája azonban a többitől eltérően nem liliom, hanem áttört laposinda. A mellékszíjakat 5 darab indás veret díszítette. Az övcsat laposindás, a három lyukvédő veret mintázata áttört inda, a bújtató pedig lemezből készített, és díszítetlen. Az öv része volt még egy díszítetlen övforgó. Érdekes kivitelű a nagyszíjvég. Noha két lapból állították össze, mégis kivitelében eltér más, kétlapú szíjvégektől. A két fél lapot egymással háttal összefordítva szegeccsel fogták össze. Hasonló módon ké-