B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
PÁSZTOR Adrien: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető gyöngyleletei
mag alakúval együtt díszítette a maturus korú nő viseletét. A férfisírok gyöngyei többnyire az öltözék (övre csatolt tarsoly) díszei. Ékszerviseletre leginkább a koponyánál talált 28 db gyöngy utal a 473. sírban, illetve 14 db gyöngy a 495. sírban. Ugyanakkor a 239. lovassírban a bal kézfejcsontnál lelt 8 db lapított gömb alakú, szürkésfehér és sárga színű, dudoros rátétdíszű, opak üveggyöngye (3. kép: 4.7) ún. tarsoly-gyöngy. Szintén az övre fűzött tarsolyhoz tartozhatott a 271. sír 5 db dudoros és hurokfolyatott rátétdíszes lapított gömb és a világoszöld színű, rövid henger alakú üveggyöngye is (3. kép 2.22). Óvó-védő, bajelhárító célú viseletre gondolhatunk a nyakba fűzött 1-2-3 db gyöngy esetében (BÓNA 1979, 30). Ez a szokás leginkább hét gyereksírban (inf. I. — 234. (1), 264. (1), 275. (1), 327. (1), 475. (2), 513. (1), 553. (1) sír), egy fiatal (inf. II) sírjában (53. (2) sír) és hét felnőtt (aduitus) női sírban (18. (1), 89. (2), 196. (1), 392. (1), 411. (2), 418. (4), 527. (1) (felnőtt, nő?) sír), ritkábban, négy esetben idősebb női sírban (maturus: 252. (1) sír, senilis: 173. (3), 220. (1), 385. (3) sír), illetve egy férfi (aduitus: 503. (4)) sírban volt figyelhető. Ide tartozik a 8. kettős temetkezés gyerekvázához sorolt 2 db korai típusú, színes üveggyöngy is. Érdekesség, hogy a gyerekek „kabalagyöngyös" sírjai a felnőtt nőkével közel megegyező számúak. E szokás az avarok pogány, babonás hitvilágával összefüggő viseleti divatja. Az 553. sírban a kisgyerek nyakába egy nagyobb méretű, vörös agyagból formált, kettős kónikus gyöngyöt tettek, amelynek felületét színes üvegszálakból folyatott hullámvonalakkal díszítették. E típus nem ismeretlen a kora avar kori gyöngydivatban. Üveg rátétdíszes agyagváltozata viszont kuriózum. Hasonló formájú és mintázatú közeli párhuzamát a BadenWürttemberg környéki Meroving-kori üveggyöngyleletek között találjuk (KOCH 1994, Taf. 11. 50,24). Székkutason a temetőtől nem messze avar kori telep néhány objektumát tárta fel az ásató, B. Nagy Katalin (B. NAGY 1984, 241; B. NAGY 1993, 151). Feltételezhető, hogy a temetőben talált agyagedények, orsókarikák és orsógombok jelenetős részét a helyi telepek egyikén gyártották, mint ahogy az 553. sír díszes agyaggyöngyét is. A mágikus erőbe vetett hit nyomait a székkutasi temető korai és késői csoportjában egyaránt megtalálhatjuk. A korai csoport s egyben a székkutasi közösség legrangosabb temetkezése a sírmező É-i szélén feltárt 8. SÍr (B. NAGY 1984, 248; B. NAGY 1993, 155-157). Az aknasírban maturus korú, felékszerezett nő és jobb oldala mellett egy kisgyerek nyugodott, nyakában néhány szem üveggyönggyel. A nő színes és rátétdíszes üveggyöngyökből álló rövid nyakláncára egy préselt arany- és bronzlemezes, ékkőberakást, illetve ékvésést utánzó bizánci keresztet fűztek (B. NAGY 2003, 6. kép 5). A sírt állatjárat bolygatta meg, így a színes gyöngyök szétszóródtak. 12 A halott mellkasán bizánci, aranyozott bronzlemezű övveret, vas varrótű, ajobb alkarján vas karperec volt. Ruháját négyszögletes vascsattal záródó öv fogta össze. A székkutasi 8. sír nyakdísze: az üveggyöngyök közé fűzött egyenlő szárú aranylemezes kereszt az ozora-tótipusztai aranylemezű bizánci keresztes női sírhoz hasonlóan (GARAM 1993, 101, Taf. 87. I) 13 a 7. század utolsó harmadában élt jómódú réteg viseletét képviseli. A korai színes opak gyöngysor és a közé fűzött egyenlő szárú bizánci kereszt a kora középkorban egymás mellett élő két világkép: a pogány és a bizánci keresztény hitvilág szinkretizmusának emléke. A nyaklánc ún. szemes gyöngyei a mágikus erő bajelhárító babonáját hordozzák, s a korszak általános világképét idézik (PÁSZTOR 1995, 74; PÁSZTOR 1996, 48). A 7. század második fele/utolsó harmadának avar viseletében viszonylag ritka ez az ékszeregyüttes. Hasonló gondolatkörü a tiszavasvári-koldusdombi 8. sír keresztjeles üveggyöngycsüngős, színes gyöngyfüzére (PÁSZTOR 1997, 196, 2. t. 1) vagy a Várpalota-Únió homokbányai 20. sír apró ólomlemezű keresztcsüngős színes nyaklánca (BÓNA 2000, Taf. IV. 3-5). A keresztény ábrázolású tárgyak száma a késő avar korban kevesebb, mint a korai időszakban. Azonban a két hitvilág szinkretizmusa a késői korszakban is tovább élt. Egyik apró emléke a nagyszentmiklósi kincs 19. számú hasas aranypoharának oldalába illesztett hat üvegbetét is. Az összekapcsolódó medalionok sárkányszerű szörnyekkel, pálcikaindákkal gazdagon díszített felületén a kör alakú re12 B. NAGY1984, 156. 4-16. mellékletszámok alatt 13 db gyöngy leírása olvasható, amely szerint a gyöngyöket másodlagos helyükön találták meg, összekeveredve a kisgyerek gyöngyszemeivel. A 11. j.-ben 14 db gyöngy helyzetét írja le az ásató. A szegedi Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításán a bizánci kereszthez 10 db gyöngyöt helyeztek a tárlóba. A sírleírásban 2 db gyöngyöt (3-4. számú) a gyermekhez, a többi 11 db-ot (5-15. számú) a női halott nyakékéhez soroltuk. 13 A sír keltezését az ozorai lelet jól behatárolja. A sírban, a halott lábfejénél talált nyílcsúcsformája idegen az avar kori emlékek között (B. NAGY 1993,156-157). Közeli analógiát mutat ugyan a honfoglalás kori nyílcsúcsokhoz, azonban rokon nyílformát a gepida emlékanyagból is említhetünk: pl. Szentes-Kökényzúg 57. sír (CSALLÁNY1961, Taf. XII. 11). Sajnos a tárgyat nem láttam, a róla készült rajz (B. NAGY 1993, 3. kép; B. NAGY2003, 6. kép 3) egy igen erőteljesen korrodált, rombikus alakú, nyéltüskés nyílcsúcsot ábrázol.
