B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

A vitathatatlanul leggyakoribb viseleti elem a csat, 215 sírban fordul elő, 129 sírban az 1-3 csat a viselet egyetlen eleme (81 sírban egy, 36 sírban két, 1 sírban három vascsat, 8 sírban egy bronzcsat, 3 sírban egy vas- és egy bronzcsat), ez tehát az övnek a ruházat összefogásában, illetve egyéb funkcióban való fontos szerepét jelzi. A temetőben 189 sírban volt vascsat, ebből 137-ben egy, 52-ben pedig kettő. Bronzcsat 44 sírban fordult elő. Mindössze 7 sírban volt két bronzcsat (70., 85., 96., 191., 208., 369., 447. sír), az utolsó kivételével valamennyi övgarnitúrás sír. Ilyenkor az egyik csat többségében egyszerű trapéz alakú, a vascsatokra emlékeztető forma, vagy a másik csatnál kisebb, de csattesttel ellátott. 17 esetben a bronzcsat vascsattal társult, ebből háromszor más viseleti elem nem is került elő. Három csat több sírban is előfordult, a 31., 96., 237., 239., 388., övgarnitúrás sírokban, illetve a 340. sírban a 3 vascsaton kívül csak egy vaskés volt, a 485. sírban a két vascsathoz egy övkapocs járult. Egyetlen sír kivételével valamennyi férfisír volt. Összességében az öv viselete a férfiaknál lényegesen gyakoribb volt, mint a nők között, míg a nőknek csupán alig 1/3-a, addig a férfiaknak több mint 3/4-e viselt csatot. A temetőben 40 övgarnitúra került elő, ami meglepő, hogy egy esetben nőnek meghatározott halott mellől (2. sír). Az övgarnitúrás halottak között nincs gyermek, három esetben a nemet nem lehetett meghatározni, és a 36 férfinak meghatározott halott között 11 aduitus, 20 maturus, 2 senium korú, egy maturus-senium korú, illetve egy közelebbről nem meghatározható korú felnőtt férfit találunk. A nőnek meghatározott halott maturus korú volt. Mint láttuk, fülkesírba négy, veretes övet viselő halottat temettek, tehát a fülkés sírformához nagyjából ugyanolyan arányban kapcsolódik a veretes öv viselete, mint az aknasírokhoz, legfeljebb a padkás sírformához társul a többinél gyakrabban, kb. minden negyedik esetben. A veretes övet általában viseleti helyén, a derék körül találjuk, de néhány esetben ettől eltérően is előkerült, a 2. sírban a csontváz alatt, a 3. sírban a halotton, az 54. és a 201. sírban jóval a derékvonal alatt, a combnyakak vonalában körben; a 191. sírban nem csak a medence környékén, de a lábszáraknál is voltak övveretek, utóbbi talán csak a rágcsálók bolygatásának következménye. A 239. sírban nagyrészt a bal medencelapát és alkar között feküdtek az övveretek, szinte egy csomóban. Az övveretek korróziós termékei által számos esetben konzervált textilmaradványok alapján az öv anyagaként alkalmanként a vászonnal is számolni kell. Az övgarnitúrás sírok területi elhelyezkedését vizsgálva szembeötlő, hogy a préselt, illetve lemezből kivágott idősebb garnitúrák a temető középső, illetve DK-i sávjában, az ÉK-DNy-i tengely teljes hosszában megtalálhatóak, a lemez, illetve korai öntött véreteket is tartalmazó együttesek ettől mind ENy-ra, mind DK-re előfordulnak, míg az öntött garnitúrákat főként a szélső sírsorokban találjuk (5. térkép). Az egyik leggyakrabban előforduló, részben viseleti elemként értékelhető tárgy a vaskés, amely összesen 138 sírban került elő, többségében férfisírokból (81 sír), de női (29 sír) és gyermeksírokból (15. sír) is (további 1 esetben fiatal sírjában volt, 11 esetben pedig a halott neme közelebbről nem volt meghatározható). Gyakorisága ellenére 26% körüli előfordulása nem éri el a kisalföldi temetők 30-50% közötti átlagát (TOMKA 1972, 71). Két kés mindössze 3 férfisírban volt, ezek a 477. (ahol a combcsontok között, egymással párhuzamosan feküdt egy kisebb és egy nagyobb kés), az 539. (ahol a jobb combcsont alatt, egymással párhuzamosan két, közel egyforma méretű kés volt), illetve az 555. sír (utóbbit feltételesen soroljuk ide, mert az egész késen kívül még egy nyéltüske töredékét említi az ásató). 3 vaskés — ebből az egyik lényegesen nagyobb volt a másik kettőnél — a 280., férfisírban (sen.) volt, feltehetően valamennyi ajobb oldalon. A kés legtöbbször a halott jobb oldala mellől kerül elő (55 esetben), máskor a halott bal oldala mellől (31 esetben), ritkábban a lábak környékéről, a medencéből, számos esetben pontos helye nem ismert. A jobb vagy bal oldali elhelyezkedés nem kötődik következetesen egyik vagy másik nemhez, csak annyival több a férfi mindkét esetben, amennyivel több kés van a férfisírokban. Tomka Péter a kisalföldi avar temetők vizsgálata alapján az ott jobb oldalon többségében férfisírokban előkerülő vaskéseket az övviselettel szorosan összefüggő viseleti elemként értékeli, míg a bal oldalon főként női sírokban megfigyelhető előfordulásokat munkaeszköznek tartja (TOMKA 1972, 71). A temetőben 25 sírban volt vaskarika (néha kettő is), amelynek segítségével az övre különböző tárgyakat rögzíthettek. A sírok között 11 férfi, 7 nő, két kérdéses nemű, illetve 5 gyermek van. Vaskarika csak 17 alkalommal fordult elő vaskéssel együtt, de gyakran találjuk együtt tarsolyra utaló tárgyakkal is. (Az 51., lószerszámos, övgarnitúrás férfisírban, illetve a 396., fülkés férfisírban a karika bronzból készült.) Mindenesetre a vélhetően az övhöz rögzített tárgyak többsége mellett nem találunk vaskarikát, ami azt mutatja, hogy alkalmazása más megoldások mellett pusztán egy alternatíva volt, illetve a kísérőleletek alapján azt mondhatjuk, hogy használata időben korlátozott volt, legtöbb példánya a korszak első feléből származik. Tarsoly viseletére utal, az egyetlen tarsolyzáró mellett (56. sír), a 10 sírban előkerülő kova és a 3