B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

övgarnitúra, és a 150 cm-nél mélyebb férfisírokban különösen gyakoriak voltak az övgarnitúrák. A női síroknál is megfigyelhető hasonló tendencia: a legsekélyebbek melléklet nélküliek, és 100 cm-es mélységtől egyre növekvő mértékben találunk női ékszereket és egyéb mellékleteket. A gyermeksírok mélysége 40 és 185 cm között változik, igaz ugyan, hogy 110 cm-es mélységtől itt is több a melléklet, de a legmélyebb sírok is melléklet nélküliek. Ez a néhány példa is megerősíti azt a már-már közhely számba menő megállapítást, hogy a sírok mélysége egyenesen arányos a temetkezések régészeti értelemben mérhető gazdagságával. Elgondolkodtató azonban, hogy a 120 melléklet nélküli aknasír mélysége ugyancsak 40 és 190 cm között mozgott, ebből 66 sír mélysége 100 cm alatt, 49 sír mélysége 100 cm fölött volt (5 síré kérdéses), és a mélységadatok szóródása az említett intervallumon belül egyenletesnek mondható. Tehát a sírok mélységét a „gazdagságon" (amelynek megítélése egyébként is problematikus, hiszen a nem maradandó anyagból készült mellékletek általában ismeretlenek maradnak) kívül más, esetleg egészen hétköznapi szempontok, pl. a megásáskor éppen aktuális időjárás is befolyásolhatta. 3.2. Sírépítmények A temető sírjai közül 9 esetben, tehát a padkás sírokhoz hasonlóan elenyésző százalékban kerültek elő olyan aknasírok, amelyekben a téglalap alakú sírgödör falsíkjain cölöplyukszerü kiugrások voltak. Ezt a jelenséget a 73., 101., 206., 215., 287., 347., 310., 356., 523. sírok esetében írta le, illetve dokumentálta rajzban az ásató. E néhány eset is több változatot mutat. A 356. és 523. sír esetében figyelhetjük meg a késő avar korban legelterjedtebb formát, amikor a sírok hosszoldalain, a sarkok közelében vagy azoktól távolabb két-két nagyobb, téglalap alakú kiugrás található, ezek lényegesen sekélyebbek a sírgödörnél. Utóbbiban a koponya mögött padka is volt. A 101. sírban csak a sírgödör lábak felőli részén csatlakoztak ilyen kiugrások a sír falához, a 215. sírnál pedig csak a bal láb felőli oldalon. A 206. sírban a sírgödör bal oldali hosszanti falához csatlakozott középen és a lábfejek vonalában egy-egy trapéz alakú beásás, amely szintén lényegesen sekélyebb volt magánál a sírgödörnél. A 310. és 347. sírban — utóbbiban csak a bal oldalon és teljes mélységig — háromszög alakú kiugrások mutatkoztak, három-három a hosszoldalakhoz csatlakozva. A 73., illetve 287. sírban a sírgödör rövidebbik oldalain, illetve a sírgödör egyik sarka helyén találjuk a cölöphelyeket, utóbbi oldalai a sír átlóival párhuzamosak. A 206., 310., illetve 523. sírban koporsóra utaló nyomok is előkerültek. Wicker Erika ezt az általában füles sírnak nevezett sírformát a néprajzi szakirodalomból általa több példával idézett sasfás szerkezettel hozza összefüggésbe. A sír négy sarkába ütött vagy oldalába vájt mélyedésekbe illesztett, a sír félmagasságáig érő vagy a koporsónál magasabban levert sasfák, illetve az ezeket összekötő, ledeszkázott gerendák segítségével lényegében kamrát képeznek, így megakadályozva, hogy a föld a koporsóval érintkezzen (WICKER 1990, 32, 24. j.). Hasonló, a koporsót védő sírkamrákkal számol a cölöpös sírok esetében Tomka Péter is (TOMKA 1979, 76). A tiszafüredi temetőben nagyjából hasonló arányban, 18 sírban — ló- és embersírokban egyaránt — figyelte meg az ásató, Garam Éva a sírok efféle kialakítását. Ugyan nem a sírgödör füles kialakításával társulva, de hat esetben dokumentálható volt a lovak koporsóban való eltemetése is. A füles síroknak a többsége a tiszafüredi temető azon részén volt, ahol az öntött övdíszes férfiak és családtagjaik legkorábbi sírjai feküdtek. A sírok leletanyaga a késő avar korra keltezhető (GARAM 1995, 163, 171). Az e sírformához sorolt székkutasi sírokban nem vagy alig került elő melléklet, ezek sem jellemzőek. Többségében szegényes férfi-, női, illetve gyereksírok ezek vaskésekkel, vascsatokkal, a női sírok jellemzőbb leletei a 8. század első felére keltezhetőek. Időrendi helyzetüket megerősíti, hogy a padkás sírokhoz hasonlóan a fülkesírok sávjától ÉNy-ra és DK-re találhatóak, lényegében a temető nagy tömbjének teljes szélességében, de a szélső sírsorokban már nem fordulnak elő (2. térkép). 3.3. Fülkesírok A temetőben 59 fülkesír került elő (B. NAGY 1993,152; B. NAGY 1998, 56, 14-18. kép) széles sávban, rövidebb-hosszabb szakaszokban, a temető gerincét alkotva (2. térkép). A temető területének DNy-i felén, két különálló sírcsoportban, de a temető nagy tömbjének fülkesírok alkotta középső sávjának meghoszszabbításában főként ugyancsak fülkesírok feküdtek. A temető ÉK-i felében az aknasírok sorai a fülkesíroktól mind ÉNy-ra, mind DK-re megtalálhatóak, utóbbi irányban azonban már kevesebb sírsorral. A fülkesírok temetőn belüli ilyetén elhelyezkedése megfelel más, az avar kor második felére keltezhető, fülkesírokat is tartalmazó nagyobb temetők szerkezeti felépítésének (lásd részletesen BENDE 2000, 249-250!), itt a számos példából csak a legjellemzőbbeket említve: Orosháza-Bónum-téglagyár (JUHÁSZ 1995, 37-38, Abb. 9; JUHÁSZ 1995a, 417, 3. kép), Szarvas-68. lelőhely (JUHÁSZ 1995a, 419-420, 5. kép), Szeged-Makkoserdő (SALAMON 1995, 139, Fig. 4) stb. Bizonyos szempontból rokonítható a pitvarosi temető szerkezetével is, ahol a fülkesírok a temető É-i és