B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető

További vizsgálat céljára mintegy 80 sírból tet­tünk el fakorhadékot, 16 sírból faszenet, 30 sírból to­jáshéjat. A temetőben összességében 534 avar kori temet­kezés mellett 21 szarmata kori sír került feltárásra (267., 282., 283., 286., 288., 290., 300., 312., 322., 324., 341., 363., 378., 379., 406., 421., 422., 423., 432., 438., 459. sír). Az avar kori temető régészeti leletanyaga a hód­mezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Régészeti Gyűjteményében 2001.1.1-1392. leltári számon, az embertani anyag a Szegedi Tudományegyetem Em­bertani Tanszékén 4712^1729, 5745-5850, 8266­8391, 8830-8998, 9541-9557, 9858-9873, 9877­9921, 11529-11586 leltári számon, az archaeozooló­giai anyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban ta­lálható. Az ásatás történetétől elválaszthatatlan a mun­katársak felsorolása. Közöttük is első helyre kíván­kozik Szőke Ágnes restaurátor neve, akivel együtt rajzoltuk a sírok többségét, a sírfotókat magam ké­szítettem. Az ásatáson egyébként nem volt éjjeliőr, hétvégi őr, nem volt soha lakókocsi, autó, telefon, hűtőszek­rény stb.! Egy női kerékpár és egy katonai sátor állt csak — az olykor 30! fős — ásatás rendelkezésére. Nem loptak el semminket, nem dúlták fel sírjainkat! Szerencsénk volt. Több éven át régész „palántaként" vett részt a feltárásokon: Szabó Gábor, jNagy Árpád, Nagy Mar­git, Topái Judit, Hellebrandt Magdolna, Szentpéteri József, Székely György, Lőrinczy Gábor, Lovász Emese, Révész László, Szatmári Imre, Gyarmati Já­nos, Szemán Attila. A Gazdapusztai Gyula régészeti stúdiumait hallgatók közül pl. Kovács István, Takács Ilona, Bohr László segítettek, régészként Vörös Gab­riella bontotta, rajzolta sírjainkat. A székkutasiak: Szepesi János, Gregus Imre, Szabó Imre, „Lala", „Satyó", Vaszilij, Vajda, Tyúkom, Ju­hász Nagy Károly, Bárányi postás, Gy. Molnár, Juhász Péter, Fejes Imre, Kaszás Zoltán, Nagy Lajos, a „sza­maras" Jóska, Anda és Öze tanár urak, Bereczkiék. Az őszi mezőgazdasági szünet idején Bokor Já­nos tanár vezénylete alatt dolgozó közgazdasági szakközépiskolások közül: Budavári Attila, Mara­necz József, Póth Tibor, Virág Mihály, Molnár Jenő, fKiss Ferenc, s az 1979-es 16 fős csapat! A hatvanas évek ásatási munkásai közül a követ­kezők maradtak meg név szerint emlékezetemben: Palóczné Tóth Magdolna, Gémes János, Balogh Ernő, Jávor Zoltán, Körösi Ferenc, Tatár János, Mol­nár Lajos, Gaál Dezső, Fejes Péter, Lajtár Jenő, Matók István, Matók Ferenc, Igna István és unoka­testvérei, Bártfai Győző, Gallyas József, a Rácz fivé­rek és Molnár Gyula. A hetvenes évek ásatásain dolgoztak: Hervai Já­nos és Franciska, Kádár Ferenc, Balázs Ferenc, f Né­meth Zoltán, Szél Mária, Szénási Sándor, Dömötör Róza és Mihály, Hézső Endre, Szőke Imre, Prakfalvi Péter, Kronstein Vera, P. Tóth Ilona, Várkonyi Atti­la, Bálint Gabriella, Mészáros Ilona, Csiszár László, Gémes Ernő, Ábrahám Erzsébet, Szabadi Melinda, Horváth Emőke, Elek András, Zenke József, Baráth Ferenc, a Gömöri testvérek, Törőcsik István, Kérdő Márton, Mándoki Tamás és Dezső Péter. A nyolcvanas években: Szél Bernadett, Gyimesi Zsuzsanna és Péter, Nyáry József, Fekete Attila, Kru­pa Árpád, Rózsa Gábor és Csilla, Farkas Ferenc, Őze Sándor, Lázár István, László Györgyi, Czeglédi Sán­dor, Mészáros Ilona, Goda Ágnes, Buriné Ménesi Ka­talin, Molnár Attila, az Izsó fivérek, Oroszvári Fe­renc, Török Zoltán, Bernát Attila, Hamvas Ödön, Gulyás Péter, Nemes Gusztáv, Albert Ágota, Bo­kor Katalin és János, Lantos Zoltán, Hannái Gá­bor, Simonffy György, Vörös Kornél, Nagy Géza, Vékony Gábor, Kőszegfalvy Zsolt, Szabó István, Hu­szár Gábor, Vincze Zoltán, Fülöpné Ambrus Judit, Kiss Katalin, Korén Katalin, Madár Éva, Judik Bar­bara, Romhányi Zsófia, Gyevi Nagy Géza, Németh Péter, Magi Judit, Hegedűs Imre, Cselőtei Éva, Pa­lócz János ... Restaurátorok, akik a terepmunkában is részt vál­laltak: Szőke Ágnes, Forrai József, Hervainé Judit, Csuhaj Zsuzsa, Szigethy Zsolt, Tóth Gyula, s azok a restaurátorok, akik „csak" restauráltak: Feketéné Ili­ke, Vidovics Teréz, Molnárné Balázs Zsuzsa, Huszár Márta, Almási Enikő, Hajmás Károly. A terepen — Szőke Ágnes és a családtagjaim után — a legtöbb ásatási szezont az állandóan doho­gó, de sodró erejű Ménesi Sándor, a Kardos fivérek, Dömötör Katalin és István töltötte velem. Mind­annyian tanárok lettek. A feltárás helyszíni munkálatainál is sok szakmai segítséget kaptam Matolcsi Jánostól, Marcsik Antó­niától és a magukkal hozott munkatársaiktól. Többször meglátogatták az ásatást barátaim, fe­letteseim, szakmabeliek. Közülük néhány: László Gyula, Bóna István, Párducz Mihály, Korek József, Kovrig Ilona, Gyimesi Sándor, Szilágyi Erzsébet, Morvay Judit, Raczky Pál, Bakai Kornél, Fodor Ist­ván, Dömötör János, Trogmayer Ottó, Lehmann Ist­ván, id. Entz Géza és a művészvilágbeli Kohán György, Ember Judit, Varga Mátyás, Német József, Kajári Gyula, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc ... A feltárás költségeinek fedezetét legtöbbször a MNM Adattárától kaptam, a hetvenes évek végén két alkalommal is hozzájárult az ásatás költségeihez a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A nyolcvanas évek ásatásait a Csongrád Megyei Múzeumok Igaz­gatósága fedezte.

Next

/
Thumbnails
Contents