Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Varga Sándor: 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében
Varga Sándor 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében folyamatosan használta az itt élő közösség.36 A sírtípus használati idejének pontosabb meghatározásához azonban a sírok leletanyagát szükséges áttekinteni. A cölöpszerkezetes temetkezések egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a bennük eltemetett egyének döntő többsége nem kapott maradandó anyagból készült mellékletet, valamint nem került a sírba viselethez tartozó tárgy, illetve ékszer. Az eddig megismert 47 sírból mindössze 7 sírban volt leletanyag, 33 temetkezésből nem került elő semmilyen lelet, míg további 7 közöletlen sír esetében egyenlőre nincs információm a sírból előkerült tárgyakról, vagy azok hiányáról.37 A keltezést leginkább segítő, érmével datált cölöpszerkezetes sír mindössze egy, a Szőreg- Homokbánya 25. sír ismert. A maturus korú férfi sírjából egy töredékes Béla dux (1048-1060) (CNH. 1.15], illetve egy másik, pereménél átfúrt I. Béla (1060-1063) ezüstdenár került elő (CNH. I. 16) egy vaskés kíséretében. A temetés terminus post quem időpontját így 1060. évben adhatjuk meg.38 36 Kovács László a lelőhelyet a 9. században nyitott és a 10. században is használt templom körüli temetők (II. típus) közé sorolta (Kovács 2013, 553), míg a másik két lelőhely dolgozata alapján a 11. században megnyitott templom körüli temetők (Vili. típus) közé tartozik. A lelőhelyek típus szerinti besorolása azonban nincs szinkronban a másik dolgozatának típusaival: Szombathely-Szent Márton templom ott a III/3. típusba (Kovács 2013a, 258-259), míg Esztergom-Zsidód III/4. típusba (Kálmán érméivel kezdődően) tartozik (Kovács 2013a, 265). 3 7 A sírtípushoz feltételesen besorolt további két temetkezés közül a Tiszalúc-Sarkadpuszta 206. sírja melléklet nélküli volt (Kovács 2015,146), míg a Lébény-Kaszásdomb 64. sírjában egy kerek átmetszetű, hegyesedő végű huzalkarperec és egy szintén kerek átmetszetű, hegyesedő végű huzalgyűrű kerültelő(HoRVÁTH-ToMKA 2014,104, 51. tábla 3-4). 38 Az érmes sírok keltezésének nehézségei kapcsán ugyanakkor érdemes röviden kitérni a temetőből előkerült pénzt tartalmazó temetkezések helyzetére. A temető megmentett sírjai közül 8 temetkezésben fordult elő obulusként sírba helyezett érme, amelyek egy kivételtől (13. sír) eltekintve mind egy jól körülhatárolható részen csoportosultak, közvetlenül egymás mellett (3., 22., 23., 25., 26., 27. és 35. sír). A Béla dux és I. Béla király érméivel keltezett cölöpszerkezetes sír közvetlen szomszédságában I. András (26. sír) és I. László (23. sír) pénzekkel datált sírok feküdtek, aminek következtében többféleképpen is értékelhetjük a sírok földbe kerülésének időpontját. Amennyiben azt feltételezzük, hogy az adott sírokból előkerült érmek egyben a temetés korát is meghatározzák (tehát az I. András Legnagyobb valószínűség szerint a 11. század közepére, második felére keltezhető két templom körüli temetőben előkerült cölöpös temetkezés, a Szombathely-Szent Márton templom 17. sírja és az Ópusztaszer-Monostor 726. sírja is. Mindkét sírból hegyesre kalapált végű, többszörösen csavart („fonott") huzalgyűrű került elő, amely tárgytípus készítésének módját és kronológiáját legutóbb Kovács László vizsgálta behatóbban (Kovács 2015, 198-205). Bár a gyűrűtípus éremmel előforduló példányai alapján már a 11. század elején feltűnt a temetők leletanyagában, használata nagyobb mennyiségben csak a 11. század közepén és második felében terjedt el (vö.: Kovács 2015, 733. j.). A fentebbi leletek mellett Homokmégy-Székes 274. sírjából egy ovális átmetszetű, zárt, réz alapú ötvözetből készített, felületén ónozott pántgyűrű (Gallina-Varga 2016, 107. tábla), míg Tiszalúc-Sarkadpuszta 159. és 193. sírjából S-végű karikaékszerek kerültek elő (Kovács 2015, 31. és 36. tábla). Utóbbiak szintén a 11. századi keltezést erősítik. Az eddig felsoroltakhoz képest mindenféleképpen korábbi horizontot képvisel az Ipolykiskeszi/ Maié Kosihy (Sk) lelőhelyen feltárt 173. sír, amelyből kerek átmetszetű, pödrött végű karikák, gyöngyök, öntött fülesgombok, ovális keresztmetszetű huzalkarperec, vaskés és egy edény került elő (Hanuli ak 1994, Tab. XXXVIII. A). A sírt az ásató a temető legkorábbi időszakára (920-950) keltezte (Hanuliak 1994, Obr. 55). Láthatjuk tehát, hogy a sírforma használata a mellékletet tartalmazó cölöpös sírok többségénél elsősorban egy kései horizontot körvonalaz, ami dénárjával eltemetett személyt I. András uralkodása alatt, vagy nem sokkal azt követően stb. temették el) úgy az ide temetkező közösség tartós, több évtizedes megtelepedésével számolhatunk. A három egymás mellett fekvő, eltérő uralkodók pénzeivel ellátott sír így közel 50 év leforgása alatt került volna megásásra. A jó minőségű érmek hosszabb használata következtében ugyanakkor azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a sírok egy szűkebb időszakban kerültek földbe (11. század utolsó harmada, 1070-es, 1080-as évek). Ez esetben, amennyiben kapcsolatot feltételezünk a sírokba helyezett érmék és az aktuálpolitika között úgy I. András érméi fia, Salamon, míg Béla hercegi és uralkodói időszakában vert pénzei I. Géza és I. László idejében is földbe kerülhettek. Lényeges, hogy e modell esetén egy rövidebb temetőhasználattal számolhatunk. 96
