Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Löffler Zsuzsanna - Borsódi Martin: Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen
Löffler Zsuzsanna - Borsodi Martin Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen használata jellemző (hrapunov - Sztojanova 2016,174-177). Ezen kívül kis számban feltűnik a Baltikumban, a kárpáti kurgánok kultúrája, illetve a szarmaták területén is (Ambroz 1966, 62, tab. 24.1). A makói fibulán kívül általunk egyedüliként ismert két ezüstpéldány a csernyahovi területen található Cserneliv-Ruszkij temető 265. sírjából származik (Gereta 2013, 82, risz. 133, 5-6), ezek egyben a darabunk általunk fellelt legjobb párhuzamai. A sír a 3. század harmadik negyedére datálható (Tiliscsak 2014, 51-52). Bronzfibula A 38. sírból került elő egy egygombos, erősprofilú, kéttagú, felsőhúros bronzfibula, amely a Dunavidéken és az Alpok K-i térségében a legnépszerűbb fibulatípusnak számított az 1-2. század folyamán. Támlapos változatai az Alpok K-i térségében alakultak ki (Merczi 2012, 479). A makói kéttagú darab rugója felső húrozású, 2x4 csavarulatos, a húrját húrhorog tartja. A fej hátoldala erősen visszahajló, a kengyelt két borda tagolja, és gomb zárja le, amely csak a kengyel felső részére terjed ki, nem veszi azt teljesen körbe. Lába hosszú, egyenes vonalú, vége felé fokozatosan elkeskenyedő, vésett cikcakkvonallal díszített. A végén lévő tagolt gomb a későbbi változatokra jellemző módon a láb síkja fölé emelkedik. Tűtartója a korai áttört és lapos változatoktól eltérően már kitöltött és magasabb, trapéz alakú. A fibula leginkább az Almgren 70/73c formával (Almgren 1923,35-37, Taf. IV), illetve a Gugl 6a változattal azonosítható, amely a Domitianus és Antoninus Pius kora közötti időszakban volt használatban, fő elterjedési területe pedig Noricum és Pannonia, valamint Raetia szomszédos területei (Gugl 1995,15-16). Legjobb barbaricumi párhuzama egy cikcakkvonal nélküli darab, amely Szentes-Schweidel utcából ismert egy jazyg férfisírból, amely mellékletei alapján a 2. század elejére keltezhető. A publikálok kitűnő párhuzamként említik a közületien Szeged-Csongrádi úti temető 42. sírjából előkerült ruhakapcsolót (Vörös - Szabó 2019, 20-21,61,1. tábla 1). A fibula párhuzamai alapján feltételezhetnénk, hogy a makói 38. sír esetében egy korai sírról lehet szó, nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy a fibulák készítési, használati és földbekerülési ideje között jelentős csúszás lehetséges, és egyéb kormeghatározásra alkalmas leletanyag hiányában kizárólag a fibula alapján történő datálás téves eredményt hozhat (Kőhegyi - Vörös 2011, 346). Érme Az alföldi szarmata sírokból előkerült római érmék a sírok datálására sok esetben alkalmatlanok - az egyéb római importtárgyakhoz hasonlóan -, hiszen gyakran előfordul, hogy a bronzfibula kapcsán már említett hármas keltezés (a készítésük, használatuk és földbekerülésük ideje közötti jelentős időbeli különbség) miatt kormeghatározó értékük kétséges (Istvánovits - Kulcsár 1994, 69-70). A 27. sírból előkerült kis bronzérme típusa annak rossz állapota miatt nem határozható meg pontosan. Mérete és anyaga megfelel a 4. századi kisbronzokénak, de felületén bizonytalan eredetű ezüstnyomok láthatóak, melyek akár utalhatnak egy, a bronzmagot borító vékony ezüstrétegre; ez esetben nem kizárt, hogy az érme egy 3. század második feléből származó suberatus.7 Vaskés A 27. sírból előkerült kés ívelt hátú, egyenes élű, nyélállása a korrózió mértéke miatt eldönthetetlen. A kés a sír DNy-i végéből, egészen a sírfal mellől került elő, minden bizonnyal másodlagos helyzetből. Az ívelt hátú kések a hazai szarmata leletanyagban a 2. században jelennek meg, és használatban vannak egészen a késő szarmata korig (Vaday 1989, 120), így a tárgy a sír pontosabb datálására alkalmatlan. 7 Ujszászi Róbert meghatározása.
