Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Közönségkapcsolatok - Hegedűs Anita - Wilhelm Adél: "Évmilliók urai" - A szegedi dinoszaurusz-kiállítás kommunikációs és múzeumpedagógiai módszertana, tapasztalatai
Hegedűs Anita - Wilhelm Adél Évmilliók urai" - A szegedi dinoszaurusz-kiállítás közösségi médiában) is alkalmazható. Most a kiállításon belüli lehetőségeit vizsgáljuk meg: ahogyan sok, főként nemzetközi szerző tollából olvashatjuk (pl.: Nielsen 2014; Liu 2008; Cremin 2013; Gabriel 2000), a storytelling alkalmas arra, hogy a tárlaton belül történetekkel vezessük a látogatót, ezek a történetek segítsék őket a tények, az ismeretek feldolgozásában, elsajátításában. A kiállítás témája, szereplői, kiállítási darabjai kapcsán alkalmazható a storytelling eszköze, amikor egy érdekes, humoros történet válhat a befogadás fő segéderejévé. A storytelling lehet a múzeumpedagógia hatékony eszköze is: nem csak a felnőttek, hanem a gyermekek esetében is nagyban segítheti a feldolgozást. A storytelling mellett további eszközöket használhatnak a múzeumok, amelyek hozzájárulhatnak a sikeres tanulási folyamat elsajátításához. Vásárhelyi (Vásárhelyi 2010b) a londoni The Natural History Museum kapcsán jelöli ki az élvezetes, emlékezetes tanulás elemeit: • „találkozás magasan képzett, a tanulást elősegítő személyzettel, • játékos, szórakoztató, élvezetes tevékenységekben való részvétel, • okszerű és elgondolkoztató beszélgetésben való elmerülés, • többféle érzékszerv használata, • ha az interakciók olyan módon alakulnak ki, ami megfelel az ő igényeiknek, • ha a tanulás megtanulására van lehetőség, • ha függetlenül és önállóan irányíthatják a tanulási folyamatot, • ha az új ismereteket meglévő tapasztalataikhoz és tudásukhoz tudják kapcsolni, • ha felfedezhetnek, vizsgálódhatnak, tapasztalatokat szerezhetnek, és mindezt kreatív módon tehetik, • ha autentikus, valódi tárgyakkal és példányokkal találkozhatnak, ilyeneket figyelhetnek meg és vizsgálhatnak." (Vásárhelyi 2010b, 100) Az ilyen alkalmakon részt vevő gyermekekből a jövőben potenciális múzeumlátogató felnőttek válhatnak (VásárhELYi 2010a). Hooper-Greenhill a múzeumi és az iskolai tanulási tér különbségeire hívja fel a figyelmet: véleménye szerint a múzeumi tér sokkal gazdagabb és meglepetésekkel telibb, mint a hagyományos iskolai környezet, emellett képes jobban felkelteni a kíváncsiságot, új ötleteket ösztönözni - ugyanakkor a múzeumi tanulás valamiféle mozgást feltételez, mely szintén segíti a befogadást. Továbbá a múzeumok különféle nézőpont kialakítását is lehetővé teszik: nincsen formális oktatási, értékelési rendszerük, előírt tanulási rendjük, időbeosztásuk (Hooper-Greenhill 2007). Ennek megfelelően a múzeumpedagógia eszköztára rendkívül széles: minden egyes elemének megfogalmazása szinte lehetetlenség, hiszen számtalan módszer létezik a feldolgozásra. A leggyakrabban használt eszközök a következők: tárlatvezetés, feladatlap, foglalkoztató füzet, manuális tevékenységek (kézműves foglalkozások), drámapedagógiai módszerek, vetélkedő, társasjáték, projekt-módszer, történetmesélés (Koltai 2011). Az iskola és a múzeum szerepe tehát összekapcsolódhat a tanulási folyamatok tekintetében: a múzeum képes segíteni az iskolai oktatást, eltérő módszereivel képes erősíteni a megszerzett tudás elmélyülését, s ezáltal a múzeum tanulási színtér-szerepe felértékelődik (Kárpáti 2009). A múzeumok gyűjteményei, interaktív kiállításai, „hands-on" tárlatai mind segíthetik a tudás elmélyítését, képesek a formális, informális és non-formális tanulási módok „kiszolgálására" is, egyúttal egyszerre jelenik meg bennük az empirizmus, az affektivitás, a kísérletezés (Takács 2013). Vásárhelyi Tamás egy természettudományi példa, a londoni The Natural History Museum kapcsán emeli ki, hogy a látogatókat nem érdemes homogén csoportként kezelni a kiállítások feldolgozása tekintetében: „a különböző látogatók különböző körülmények között, különböző módokon tanulnak” (Vásárhelyi 2010b, 99-100). Megemlíti a londoni múzeum által kialakított, ún. „többszörös nézőpont" (Multiple Perspectives) elvét, melynek „lényege, hogy a múzeumot érdekessé és felfoghatóvá tegyék szélesebb látogatói körök számára is” (Vásárhelyi 2010b, 99-100). Egy-egy kiállítás kialakításakor tehát érdemes az információkat többféle módon, különböző szakmai szinteken megfogalmazni, ami nagyban segítheti a különböző látogatói csoportok élményszerű ismeret-elsajátítását. 429
