Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Pintér Zsófia: Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen
Pintér Zsófia Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen A fesztiválok kutatása napjainkra eléggé kiterjedt és szerteágazó hazánkban is. Több elméleti, és nagyobb kutatómunka tanulságait összefoglaló tanulmány is segítségül szolgált saját eredményeim bemutatásához. így többek között Pusztai Bertalan és kutatócsoportja Baján1 és Pusztamérgesen1 2 végzett terepmunkái, valamint a gasztronómiai ünnepek csoportosítását illetően Báli János3 és Sári Zsolt4 tanulmányai is. A szentesi gasztrofesztiválok Minden gasztrofesztiválnak van egy emblémája, szimbóluma, amit a középpontba állít. Ez lehet alapanyag, vagy az adott településre jellemző nyersanyag, esetleg egy hagyományosnak tartott étel. Ezek a rendezvények komplex élményt és fogyasztási lehetőséget kínálnak az odalátogatóknak: az étkezés mellett folklórbemutatók (népzene, néptánc], kirakodóvásár és kézműves foglalkozások is várják az érdeklődőket. A vendégek teljes „hagyománycsomagot” kapnak, miközben megtapasztalhatjáka kulturális másságot. A főzőfesztiválok szerepe túlmutat a gazdasági növekedés célján, fontos szerepük van a kapcsolatok és a helyi identitás megerősödésében. Hosszabb távon pedig akár népességmegtartó erővel is bírhatnak (BÁLI 2007, 376-384]. Szentesen hat gasztronómiai ünnep él kutatásom kezdete óta: a Lecsófesztivál, a Szárnyas Napok, a Lepényváró Fesztivál, a Kézműves ízek Fesztiválja, a Tisza Strandi Gasztro- és Sportnap, a Térfesztivál, valamint a Bor- és Pálinkaünnep. A várost övező kistérségben négy nagyobb rendezvényt tartanak: Csöröge Fesztivált és falusi 1 Pusztai Bertalan - Neill Martin (szerk.): Turizmus, fesztiválok és helyi identitás. Halászléfőzés Baján. (Ld. Pusztai - Neill 2007) 2 Pusztai Bertalan (szerk.): Megalkotott hagyományok és falusi turizmus. A pusztamérgesi eset. (Ld. Pusztai 2003) 3 Báli János: A lokális tradíció és a helyi közösségszerveződés a falusi főzőfesztiválok tükrében. In.: Kovács Teréz (szerk.): A vidéki Magyarországaz EU-csatlakozás után: VII. Falukonferencia. 376-384. (Ld. Báli 2007) 4 Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt Reneszánsz ételek - Ételek reneszánsza, (ld. Csapó - Füreder- Sári 2008) disznótortÁrpádhalmon, Palacsinta Fesztivált, valamint Sütemény Fesztivált Derekegyházon. Szegváron is történtek próbálkozások Kalács és Toros Fesztiválok keretein belül, de ezek egy-két évnél nem maradtak meg tovább a közösség életében. Ahogy az események nevei is tartalmazzák, egy-egy Szentesre jellemző - nem feltétlenül régre visszanyúló gyökerekkel rendelkező - gasztronómiai elemet: ételt, italt emelnek ki, és építik rá a rendezvényt. A szokások a társadalomban szorosan öszszekapcsolódnak az ünnepekkel. A gasztronómai fesztiválokat hasonlóan alakítják ki: a sör, a tök, a méz, a halászlé, illetve még a magyarok kenyerének ünnepén, Szent István király napján is megjelennek, és fő szerepet kapnak az élelmiszerek, illetve azok készítői (Csapó-Füreder- Sári 2008, 51-52]. A gasztronómiai fesztiválokon belül témájuk szerint négy nagy csoportot lehet alkotni (Uo.). Az elsőbe a hungarikumokra épülő rendezvények tartoznak: a halászlé, a gulyás, a töltött káposzta, a kocsonya vagy éppen a paprikaünnep. A második kategóriába a helyi, tájjellegű növényekre, ételekre épülő ünnepeket soroljuk, mint a tök, a cseresznye, az uborka, a kolbász, a méz, a sajt vagy a krumpli. A harmadik csoportba a bor- és pálinkafesztiválok tartoznak, míg a negyedikbe olyan rendezvényeket sorolhatunk, melyek különlegességekre épülnek, mint például az ehető virágok keceli fesztiválja. A négy csoporton felül a különböző korszakok étkezési kultúráját bemutató fesztiválok is jelentősek, mint a gyulai reneszánsz fesztivál (Csapó- FÜREDER-Sári 2008, 51-52]. A gasztrofesztiválok esetében a hagyomány és a hitelesség kérdése érdekes. Ezt megvizsgálva beszélhetünk továbbélő (nem változik az adott étel ismertsége és megítélése a közösségen belül), felújított (módosított összetevők vagy fogyasztás), felélesztett (közösségi emlékezetből hívták elő), újra felfedezett (történeti forrásokból nyert adatok alapján kiválasztott emblematikus étel) és új vagy teremtett gasztronómiai fesztiválokról (a tájra nem jellemző ételt „honosítanak")(BALi 2007,376-384). A Lapistói Lepényváró Fesztivál a második csoportba sorolható, a fejújított ünnepek közé, ugyanis az egykori lepény mára számos új formában is megjelenik. 374
