Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Fodor Ferenc: Dicső János visszaemlékezése a "nagy háborúban" eltöltött éveiről
Fodor Ferenc Dicső lános visszaemlékezése a „nagy háborúban" eltöltött éveiről kesere vacak. Azvóta jó, hogy mikó rátötte, akkó a koma émarkóta, ászt kiborította belűle, hogy be ne olvaggyon a tészta közé. Úgy mög löhetöttönni, de ha összekavarta vóna, akkó nem ötté vóna mög még a kutya se tán. Csak úgy egybe mög vótfőzve a búza. Hát gondolod, hogy milyen koszt vót az. Mög köllött önni, mé nem vót más. Éhösnek mög éhösek vótunk. No éccör asztán sorakozó lőtt, kimöntünk, beütünk a vonatba. Odaértünk Narvába, átmöntünk a Narván, ott kinyit a kapu, kiugrátunk a kocsikbú, főmöntünk abba a várba, égy éccaka ott aluttunk - Narva várba - rettenetös mély, nagy vár vót. Ottan asztán röggé főkétünk, akkor asztán évitt a vonat bennünket Helsinkibe. A finnöknek a fővárossá. Beömlött az északi Jeges tengör oda, úgy is hítták, hogy Finn öböl. Ott asztakkó éviitek bennünket, ott asztán hajóra szátunk. Addig mög is vótunk, még ki nem möntünk a nyílt tengerre. Mikor oszt a nyílt tengerre értünk, akkor asztán vótám rossz. Az embörbe főkavarta az ennivalót. Szépen éballagtunk, Scsecsinbe szátunk ki, Németországba. Ottan asztán légyüttünkahajórú, föl a vonatra. Az egész Németországba körösztű, mán éjfél tizenkét órakó, mán Berlinbe öttük a vacsorát. Kaptunk égy-égy bögre teát, röggé mán Királyházáná átattak bennünket, mé ott is kevés vót az étel, oszt mink is ezerkétszázan gyüttünk haza. Csak éccő öttünk Berlinbe. Mondom a Lehel Gyulának, no főorvos úr, most mi történt? Gyűjjön, aszongya né törőggyön sémmivé sé. Émöntünk hozzájuk, Demszki ucca, úgy teccik, nem tudom huszonhat é, vagy husznnyóc szám alatt laktak. Nyomja a csöngőt, kigyün a cseléd lány, aszongya, mit akarnak? Mondom hazatérő hadifoglyok vagyunk, aggyon mán égy kis kenyeret. Ű aszongya cseléd itten, ű cseléd itten. Émönnek égy másik házhon, aszongya ott bisztos adnak kenyeret, aszongya. Hát az mög odatötte a bakancsot a küszöbhön, né csukja be, mé be akarunk mönni. Ű rendőrt hív. Szól éccör a lánynak a felesége, odaszól az orvosnak a felesége: aszongya Laci. Mondom neki: nagyságos asszony, van magának a Usztyina.....ban valakije? Mert onnan kapott levelet a felesége. Van, aszongya, ott van az uram, de mán türűgette a szömirű a könnyeket. Mondom neki, hírt hosztunk mondom felőle. Oroszországbú gyüvünk. Möntünk befelé, az orvos hátul állt, hát ügyé lé vót nyírva a haja, nem borotvákozott ott az embör, nem vót mivé, szakái nőtt, bajusz nőtt. Aszongya a felséginek, nem mönyünkbe, híjjá borbét. Majd mögfürdünk, mögborotvákozunk, ad aszongya ingöt, gatyát, akkó asztán főmögyünk. Majd azután. No akkor, asztán, hájjá, mikó főmöntünk a lépcsőn a házba az asszon ott át. Az orvosnak vót égy fia, az akkó születőit, mikó ű bevonút. Hát még nem látta. Mög két lánya vót neki. Az égyik tizenhat éves vót, a másik mög tizenharmadik évibe vót. A gyerök mán jó nagy kötök vót, vót vagy öt-hat éves. Hát mikó mögismerte az urát az asszon, hát hajják é, bizon Isten ászt hittem, hogy möghal az asszon. Az égybű összeesett ékeszte a szoknyáját rángatni, oszt ordított, ahogy csak bírt. Mondom, doktor úr álljon mán elé, itt baj lössz. De akkor asztán, mondta neki: monstmán itthon vagyok, ölég a sírásbú. Mostmán csak nevessetök. Bemöntünk, oda vót téve tudom, ilyen sonka szeletök vótak, kovászos, savanyított uborka. Hát kérőm szépen, elővötte az üvegöt, adott égy- égy pohár pálinkát. De nem vót az egészen égy decis az a pohár, jó nagy csérpák vót, egészen jó nyelet vót, ászt képzelje el, mögittuk a pálinkát, asztsénki nem övött égy falatot sé. Elaluttunk, ott én ütem a sezlonyon, ű mög a másik ódalon a heverőn, az urává. Mögittuk ászt a pálinkát, égybű elaluttunk ott, mint a... Azután másnap émöntünk, az orvos émönt az étkezdébe, két lánya, fia, felesége, mög én, öten, hatan vótunk, úgy van. Főzetőit levest, oszt ott étkösztünk. Délután kigyüttem a Nyugati pályaudvarra, kikísértek az orvos afeleségivé mög gyüttek a gyerökök. Fölűtem, oszt hazaértem, húsz, Luca előtt, szóvá december 12-én. Akkó köszöntöttem jóestét az apám házáná.3 Nehéz napok vótak, de azé hála Istennek, sikerűt." 3 Vő.: Hadifogoly magyarok története l-II. Atheneum, Budapest, 1930. 370
