Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Fodor Ferenc: Dicső János visszaemlékezése a "nagy háborúban" eltöltött éveiről
Dicső János visszaemlékezése a „nagy háborúban" eltöltött éveiről Fodor Ferenc Dicső János (1896-1987) a zákányszéki tanyavilágban lakott. Nagybátyám apósa volt. Családi látogatások alkalmával sokat mesélt az első világháborúban történt szenvedéseiről, kalandjairól. 1987 tavaszán Juhász Antallal kerestük föl és magnóra vettük visszaemlékezéseit. Sajnos a gyűjtést nem folytathattuk, mert Dicső János ott jártunk után pár nappal, hirtelen elhunyt. Mivel hibátlan szegedi nyelvjárásban beszélt, a visszaemlékezés szövegét fonetikusan írtam le. Az interjú folyamán feltett kérdések szövegét kihagytam. 1896. február 27-én született Alsóközponton. Az alsóvárosi templomban keresztelték meg. Édesanyja Bata Rózái volt, Bata Pál városi nagybérlő leánya. Bata Pál kétszáz hold földet árendált Szeged városától. Örökföldje is volt. Egy hold földet adományozott iskola létesítésére, melyet a város segítségével építettek föl. Ez volt a ma is ismert, öregcsorvai iskola. Ide járt kisdiákként Dicső János is. Első tanítója Ördög Imre volt, aki az iskolában lakott. Mintegy másfél hónap tanítás után azonban megnősült, és otthagyta az iskolát. „Nem gyütt vissza, azon a télön nem is vöt tanítás. Nahát asztán a néném az tanított, de nem ügyfél ám a gyerök ettű a tanítóiul, mint az iskolába, mé a nádpácátamikó mögsuhintotta, úgyátagyerök füle, minta kutyáé, amikó hujántyák, hogy gyere itt a kenyér. így asztán akkó én nagyon rosszá tanútam. A követköző esztendőbe mögin vót égy hónapig, azután mögin nem vót egész télön. Évön át ott nem vót tanító csak ёду-két hétig, mind émenekűt onnan. Vót disznó, birka, ludak, hajtottuk legéni kifelé. Ősszé léugaróták a fődeket, szórtak bele rozsot, oszt azon legétettük a birkákat, disznókat, ludakat. Ez vót a komának a foglalkozása. Vót égy ház, az löhetött tán húsz méterös, mé benne vót égy előszoba mög két szoba. Az előszobábú kétoldarú égy-égy szoba. Pitarnak nevezték. Szabadkémény vót benne. Szabadtűzhely ön főztek cserépfazekakba a tanyán mindvégig. Akkó parhet nem vót még. Asztán vót égy nagy kamra. Ottan vót az apámnak a bora. Mög vót érekesztve égy hambár, amibe öntözték a búzát. Az istállót mán az apám építötte. Olyan istállót építtetőit, hogy tíz darab marha éfért a marhaistállóba, mög öt ló. Azután építtetőit égy olyan tizenöt-tizehat méterös ólat a házzá szömbe. jó nagy udvar vót ottan. Úgy vötte mög valakitű a Bata nagyapa avvö a fődekké ottan. Végibe vót kocsiszín, utána vót a disznóknak ól, ott kívül mög akol. Vót birka is. Harminc-negyven darab, möntek legéni. Nyáron szödtünk leveles rozsét, mögszáratt, kazalba raktuk, télön az apám két-három kévét kihúzott, széthajította, úgy lé borotváták a birkák rúla, ászt möntek be a helyükre. Akácfát, nyárfát, ugyéződen, osztakkó mögszáratt a levele, mikó mögereszködött, akkó szépen raktuk össze, rajtamaratt a levél. Télön égy fétetejű épületbe vótak, úgy nevezték, hogy isztronga vagy isztráng. Fétetejű vót, be vót kerítve, szalmává vót terítve az ajjuk, ászt ott csináták a trágyát. Ősszé, mikó oda bekerűtek egész tavaszig ott vótak, ilyen vastagon vót a trágya. Fejtük űket. Odaűtaz embör, akifejt, a fejő lé vót kötve égy fehér ruhává, hogy a birkamogyoró bele né potyogjon a tejbe. A bátyám mög a néném fejték űket. Űt az embör égy kisszékre. Mindégyik é vót nevezve, tarka pofájú, Lisza, vörös fülű birka. Fejtem én is mán mikó nagyobb vótam. Hatan vótunk testvérök, két lány, mög négy fiú. Én vótam a legfiatalabb. A nénémnek a fia tanát égy fütyürűt. Olyan rosszul lőtt a gyerök, hogy bevitték a kórházba. Bent vót tizennégy napig, 367
