Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Ament-Kovács Bence: Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendőléséig. Hasonlóságok és különbségek a magyarországi német és a Szeged-Makó környéki eszkatológikus foklklórban
Ament-Kovács Bence Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendöléseiig tényezővé. A karrierépítés értelmetlen volt azon generációk számára, akiknek a reprodukció kulcskérdés volt. Talán e számukra megmagyarázhatatlan helyzet idézte elő, hogy világvége előjelnek tekintették a gyermekvállalásra való akarat hiányát is. A kommunista diktatúra kiépülése végérvényes és visszafordíthatatlan változást eredményezett a parasztság életében. A magyarországi német településeken gyökeresen megváltozott a helyi lakosság. Rokonaikat, barátaikat és korábbi szomszédjaikat Németországba telepítették, házaikba pár óra leforgása alatt felvidéki magyarokat, Bácskát is megjárt bukovinai székelyeket és agrárproletár családokat telepítettek. A kiépülő Rákosi-rendszerben sokak kuláknak minősítve szintén vagyonfosztottak lettek, a fokozódó iparosodás okán egyre többen költöztek a városokba, megindult az alföldi tanyák elnéptelenedése. Utolsó virágzás: a második világháború ideje Sem Diósberényben, sem Hőgyészen nem lelhető fel egyetlen példánya sem az említett Szibilla könyvnek, jelenleg azon adatközlők emlékeznek a Szibilla könyvekre (és jóslatokra] akik legkésőbb 1935-ig születtek, tehát átélték a második világháború utáni jelentős társadalmi változásokat. Az általam kutatott két Tolna megyei településen ennél fiatalabb adatközlők elvétve emlékeznek csak a szövegekre. A jóslatok fénykorukat az 1940-es évek második harmadáig élték, tehát a Szibilla könyveket az 1935 előtt született generáció nagyszülei olvasták, akik az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején születtek. A jelenlegi adatközlők a tőlük hallott szövegekre emlékeznek.44 * 44 Bonomi Jenő a Budai hegyvidék német lakói között végzett néprajzi kutatásai során azt tapasztalta, hogy a lakosság a 20. században is jórészt 19. századi ponyvanyomtatványokat használt. Bonomi 1940. Hajóson a Schön Mária még a 2000-es évek elején is talált nyomtatott Szibilla könyvet, ott annak olvasása kitolódott, de mégsem mutat sokkal nagyobb elterjedtséget. Az 1910-1920- as években született adatközlők még olvasták a könyvet, a fiatalabbak inkább hallomásból ismerték. Ezen adatok alátámasztják Voigt Vilmos meglátását, miszerint a ponyvák és népkönyvek népszerűsége a második világháború után, az iskolázottság növekedésével esett vissza (Katona-Voigt 1981, 263]. Aktualizációs jelleg A szövegek vaticana ex eventu tulajdonságára elsősorban az újításokat megjósoló, „jövőre emlékező” szövegek szolgáltatják a legjobb példát (Voigt 2000/a, 72-74]. Az aktualizáció nem feltétlenül tudatos vagy akaratlagos. A szöveg felidézése és elmesélése empatikus alkotói tevékenység, formai és nyelvi kidolgozottsággal, esztétikai funkcióval (Keszeg 2011, 40; 53). Az egyes közösségek a homályosan, általánosan megfogalmazott jóslatokat saját korukra érvényesnek értelmezik, máskor az olvasott jóslatoknak a könyvben foglalthoz képest egészen más, kortárs értelmet adnak. Az a hiedelem lel befogadásra egy közösségben, amely alkalmazkodik annak érdeklődéséhez és értelmi képességeihez, megfelelő történetek és minták köré szerveződik. Azon motívumok és hiedelmek, melyek az adott közösség számára nem kódolhatók, nem lelnek befogadásra. Tehát a jóslatok aktualizálásával azok befogadhatok lesznek a közösség számára, igazolásukat pedig a vaticana ex eventu típusú (Voigt 2000/a, 74), beteljesült jövendölések adják. Ezen pszeudepigráfikus szövegek jellemzője, hogy saját történetüket is tartalmazzák, hitelesítve önmagukat (Száz 2014, 164). Ilyenek az új találmányok: vasmadarak, lőcstelen kocsik, amelyekről szóló jóslatok kétség kívül nem azok megjelenése előttről származnak, tehát már beteljesültek, nem mellesleg a könyvben sem szerepelnek. Carl Martin Edsman a svéd jóskönyvek 310
