Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Ament-Kovács Bence: Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendőléséig. Hasonlóságok és különbségek a magyarországi német és a Szeged-Makó környéki eszkatológikus foklklórban
Ament-Kovács Bence Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendöléseiig nyomtatott Szibilla népkönyvek legtöbbjében fontos szerepet kap a Keresztfa legendája is. Chastel véleménye szerint a Kidron-patakon való átkelésnek eleinte a prófétikus oldala volt a jelentősebb, azaz Krisztus a paradicsomi - Szibilla által pallóként használt - (keresztfán való halálának megjósolása, azonban később annak epifanikus oldala lett dominánsabb, vagyis a két uralkodó találkozása. A barokk ábrázolások fokozatosan elhagyják Szibilla lúdlábát, legtovább a német hagyomány őrizte meg ezt a motívumot (Chastel 1984, 42-47]. Wlislocki Henrik hasonló hazai adatot közölt, emellett tudomása van a hagyomány olasz, francia német és dán párhuzamairól, alapjául pedig egy ponyvanyomtatványt feltételez (Wlislocki 1894,141). Jonathan Green nyomdatechnikai kutatatásának köszönhetően tudjuk, hogy Gutenberg nyomdájának egyik első terméke nagyjából 1440-ben egy Szibilla nyomtatvány volt, ennél nagyobb bizonyosság nem szükséges a kor érdeklődésére vonatkozóan. E verses formájú Szibilla nyomtatvány alkotója Green kutatásai szerint a türingiai flagelláns Konrad Schmidt egyik követője volt. A kötetben megjelenik a korábban már több alkalommal említett aktualizáció, jelen esetben a török háborúktól való félelem (Green 2011, 17-21). A kiadványok eztán az egységesülés útjára léptek. A következő ismert, német nyelvterületen kiadott munka Jacob Köbel(i) Oppenheimé,27 majd Kristian Egenolph 1532-es kiadásában már egy másik meglévő könyvet bővített ki, a Lichtenberger Prognosztikont hozzáadva, Josef Grünpeck Practicáját is felhasználva. A frankfurti Egenolph (Engeloff) feltehetően tizenötnél is többször adta ki munkáját, könyve pedig összesen negyvenöt kiadást élt meg (Green 2011, 102-105). Sebastian Frank által, mindezeket egyesítve született meg a legismertebb német népkönyv.28 E munka a Zwölf Sibyllen 27 Peuckert Köbei munkája kapcsán felhívja a figyelmet műfaj prédikációs irodalommal való hasonlóságára. 2000,1656. 28 Edsman 1973, 97-98. A korai német kiadásokban 15 jel szerepelt, ezeket később cserélték 12-re. Mivel a svéd fordítás is ekkor keletkezett, 15 jel, 15 nap eseményei találhatók meg benne: az 1. nap a tenger és a víz a legmagasabb hegy fölé fog emelkedni. A 2. nap szinte észrevétlen lesz a víz süllyedése. A 3. nap a tengerben halak, és vízi szörnyek lesznek láthatók, Weissagungen címet viseli, és a jóslatokat még verses formában közli (Green 2011,105). Magyar nyelven először Alvinci Péter 1634-ben, Kassán kiadott Post/7/onak második részé...című művének első kötetében kettő, a másodikban hét Szibilla verset közöl (Voigt 2000/b, 148-149). Az első ismert magyar nyelvű önálló Szibilla kiadás 1649-ből Lőcsén jelent meg, Gyirva Vencel fordításában, Brewer Lőrinc műhelyében.29 A mű I. Albert német-római császár uralkodásától (1298-1308) IV. Károly uralmáig (1347-1378) terjed, amely jól mutatja a feltehetően alapul vett német szöveg aktualizálását (Voigt 2000/b,150-151). Soltész Zoltánná feltételez egy 1594-es Klösz-féle Szibilla kiadást, de mivel nyomdájáról csak 1597-től vannak pontos adatok, ez egyelőre feltevés marad. Itt említeném meg a hazai Szibilla Jóslatokkal és metszetekkel kiegészített Fortuna kiadványokat, melyek az 1600-as évektől a 19. század közepéig nagy népszerűségnek örvendettek (Pogány 1978,224). A magyar művelődéstörténet Szibilla jóslatok szempontjából jelentős adata egy, Láng Benedek és Pócs Éva által elemzett boszorkányper, amely szerint a táltosnak tartott debreceni Szaniszlai Mihályné a következőket jósolta: „Hatvan utcza tűbűi kiég; a debreczeni földön olyan vérontás lészen, a ló a szügyivel tolja a vért." Valamint: „Erdélyben olyan vérontás lészen; a tündérleányok rézhídját is felveti vér." (Idézi: Láng-PÓCS 2006, 7-12) Amint látni fogjuk, a 20. századi adatközlők is hasonló (esetenként szó szerint egyező) jóslatokat meséltek el a kutatóknak. akik ordítani és bömbölni fognak. A 4. napon a tenger és a víz égni fog. Az 5. nap a fák és a fű vérszerűen fog harmatozni. A 6. napon minden épület összeomlik. A 7. nap a kövek és hegyek összeütköznek és darabokra törnek. A 8. nap olyan erős földrengés jön, hogy se az emberek, se az állatok nem tudnak állva maradni. A 9. napon minden hegy és völgy egyenlő lesz. A 10. nap az emberek előbújnak üregeikből, ahova félelmükben menekültek. All. napon feltámadnak a halottak a sírjaikból. A12. nap az összes csillag leesik az égről. A13. napon minden élő meghal. A14. nap az ég és a föld égni fog. A 15. nap új ég és föld keletkezik, a halottak feltámadnak és Józafát völgyében ítéltetnek meg tetteikért. In: Edsman 1973, 99-100. 29 Pogány 1978,225. Soltész Zoltánná feltételezése szerint a kötet nem a bártfai, hanem a kolozsvári nyomdában készült. Lásd: Soltész 1956, 234. 306
