Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Irodalomtörténet - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula adalékok - Egy dedikációja és egy újabb kötet a könyvtárából
Bíró-Balogh Tamás juhász Gyula adalékok - Egy dedikációja és egy újabb kötet a könyvtárából egymást: a szegedi költő öngyilkossági kísérlete után Gulácsy és Keleti közös lapot írtak neki (JGYÖM 9]. Ezután baráti-költőtársi levelezés alakult ki köztük, nem függetlenül a közös barát, Gulácsy személyétől. Juhász elismerte Keleti művészetét, egy rövid kritikájában így írt róla: „Egy amatőröknek való csemege jutott a napokban kezünkbe, Keleti Artúrnak, a szelíd és színes magyar prerafaelita költőnek új könyve, amelynek régiesen hosszú címét helyszűke miatt nem írhatjuk le. Groteszk bábjáték hangulata van ennek a középkori szerelmi történetnek, csupa művészi ötlet, báj és finomság az egész könyv, kívül-belül merő artisztikum. Az ára... az árát nem mondjuk meg, ha akad Szegeden egy-kétvalódi és szenvedélyes könyvbarát, akinek nemcsak szíve, de pénze is van efféle nagyúri kedvteléshez, az úgyse hagyja ki a könyvtárából.”13 Jelen kötetet nem ismeri a Juhász-kutatás, a költő magánkönyvtárának rekonstrukciós katalógusa sem szerepelteti (Lengyel 2015). Abban egyetlen Keleti-tétel szerepel, az Az boldogtalan Raymondo és az szerentsés Bertrand lovagoknak hiteles szerelmes története hét képben című verses komédia (Bp., 1920); de a példány nem maradt fönn (vagy lappang valahol), a kikövetkeztetett adat alapja Juhásznak a kötetről írott kritikája. Egy másik kötetről - melyet szintén Fáy Dezső illusztrált - a levelezésből tudunk: A'szépreményű Goethe úr béfogatása az könnyű Mása Kotsijába (Bp., 1926) megküldött példányáért Juhász 1927 februárjában mondott köszönetét (Illés 2001, 64). A szegedi Somogyi-könyvtárban őrzött egyik - a Függelékben publikált - levélből azt is tudni, hogy Keleti ekkor küldte meg a korábban megjelent Pax vobiscum dedikált példányát is Juhásznak: „Itt küldöm uj kis „könyvemet" s egy példányt a régebben megjelent Pax V[obiscum], c. munkámból is." (így éppen a most előkerült dedikáció segítségével datálható Keleti keltezetlen levele, s így pontosítható Juhász Gyula levelezése.) Más levelekből az is kiderül, hogy ekkortájt Keleti több művét eljuttatta Juhásznak, abban a reményben, hogy az majd hosszú cikket, tanulmányt fog írni róluk. Ez az írás azonban nem készült el, mint ahogy a küldött köteteket 13 [Juhász Gyula:] Margó. Szeged, 1920. okt. 8., 2. sem lehet teljes bizonyossággal azonosítani. (A leveleket lásd a Függelékben.) Juhász Gyula egykori könyvtára azonban részben szétszóródott, részben megsemmisült. A Pax vobiscum a jelenleg ismert egyetlen példány azok közül, amelyeket szerzőjük Juhász Gyulának küldött. A kötet külön érdekessége, amely gyűjtői értékét növeli, ugyanakkor irodalomtörténeti értékét is fokozza, hogy Juhász a könyvet pár hónappal később továbbadta, és erről saját kezű ajándékozási bejegyzése tanúskodik: Hasonló szeretettel Vajda Bélánénak/és hálás szívvel: /Juhász Gyula /Szeged, 1927 karácsony. Nem egyedi példa volt ez nála: „A képek, a könyvek és a levelek elosztogatása nemcsak szétszórta azt, ami érdeme szerint összetartozik, de a dokumentáció megannyi elemét külön sorsra is predesztinálta. S az elajándékozott dokumentációból van, ami azóta mégis bekerült a kutatás látókörébe, de van, ami a jelek szerint ma is lappang, vagy már meg is semmisült" - írja Lengyel András a könyvtárkatalógus bevezetésében (Lengyel 2015, 3-4). Ez a kötet, a Pax vobiscum eddig lappangott, most került elő. Juhász 1927 karácsonyára adta ajándékba a kötetet Vajda Bélánénak, akit a Szeged-kutatás jól ismer. Vajda Béláné Kellner Erika (1882-1952) szegedi lánynevelő intézet, majd optikai szaküzlet-tulajdonos volt. Kilényi Irma (1891-1944), aki majd 1919-től Juhász Gyula „önkéntes titkára” lett, 1915-től az ő leánynevelő intézetében tanított zongorát és francia nyelvet, később pedig, az intézet 1924-es bezárásakor Vajdáné optikai szaküzletének lett laboratóriumi munkatársa. Kilényi Irma mély lelki barátságot és rajongó ragaszkodást érzett Juhász iránt - szerelmes azonban valójában Vajda Bélánéba volt. Vajdánét azonban 1944-ben deportálták, Kilényi pedig lelkiismeret-furdalásában, hogy nem tudta megmenteni és túlélte őt, öngyilkos lett: felakasztotta magát a harmadik emeleti lakásuk 290
