Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonéból - Ötvenöt címszó a liberalizmus szótára legitimálta („szabadság", „demokrácia"), de ezt a legitimációt a reálfolyamat brutalitása hamar kikezdte (vö. „gengszterváltás”), s amikor kiderült, hogy a „régi” változat javított kiadásának megteremtésére, a „restaurációra" nincs lehetőség (vö. Bokroscsomag), fölerősödtek a valóságalakító antiliberális tendenciák, a nyíltan vagy burkoltan antidemokratikus törekvések. Megszületett egy új etatizmus igénye, amely az új privilegizált réteg érdekében, az alá- és fölérendeltség új, szigorú rendszerét alakította ki. Az ideológiai és médiatér így a hamis realitás megteremtésének küzdőterévé változott, ahol paradox módon a protagonisták is a prokapitalizmus egymást kiegészítő, komplementer képviselőiként léptek s lépnek föl. Az uralkodó vonás az antiegalitarianizmus lett, eltérő - rivális - „kommunikációba" csomagolva. Az ideológiai és médiatér alkalmatlanná vált a valóság folyamatainak leírására, értelmezésére, s így a rendszer önkorrekciójának akárcsak gondolati elindítására is. Pedig a tét: megkapaszkodás vs. a perifériára való lecsúszás. - A rendszerváltás közületi médiumból privát tulajdonlású lappá tette a Népszavát. A tulajdonlás természetesen változatlanul nem piaci (üzleti) szempontok szerint alakult, hanem pol.-i érdekek szerint. A meghatározó, a különböző cégnevek mögött megbúvó, pol.-i és üzleti alkukat vegyítő érdekcsoportok aktuális érdeke lett. Az újságírás ún. szakmai normái és szabályai másodlagossá váltak. Az irányultságról a név- vagy cégnév-szerűen megjelölt „felelős kiadók" többnyire nem informatívak: 1990: Kiss Jenő, 1991: Károlyi Györgyné, majd Cséffai János, 1992/93: Pyber Kálmán, 1994/98: Fenyő János, 1998: Szilvássy Csilla, 1998/99: EKH Kft. ügyvezetője, 1999/2001: NSZ 1999 Rt. elnöke, 2001/02: Fisch Gábor László, 2002: Füzesi Attila, 2002/03: Bleuer István, 2003: Vértes János, 2005/09: Rajosné Bujnyik Éva, 2009/16: Láposi Elza, 2016/19: XXL sz. Média Kft. vezetője. (Magyarázó szerepű csak a háttérben meghúzód érdekcsoportok identifikálása lesz.) A szerkesztőség helye a portfoliók adásvételének függvényeként alakult: 1989/93: Rákóczi u. 54. (ez még a régi hely átvétele!), 1994/99: Törökvész u. 30/A., 2000/12: Könyves Kálmán krt. 76., 2012/16: Thököly u. 127., 2017/19: Jókai u. 6. A lapot közvetlenül irányító, a tulajdonosi érdekeket a szerkesztőségnek közvetítő főszerk.-k neve már beszédesebb: 1990: Pálfy G. István (az MDF „népi” szárnyának képviselője), 1990/93: Deák András (a szerkesztőség választottja), 1994/96: Kereszty András (volt „népszabadságos", profi szerk.), 1996/2002: H. Bíró László, 2002/17: Németh Péter (sportújságíróból lett liberális szerk., a Magyar Hírlaptól „igazolt át"), 2017/19: Horváth Gábor (rutinos szerk., a Népszabadságexport révén a „népszabadságosítás”-projekt során került a lap élére). A fontosabb, impreszszumban is szereplő munkatársak (szerkesztők, rovatvezetők, stb.) száma kb. 100 fő. Ez viszonylag terjedelmes névsor, s az egyes szereplőket, bár többnyire több éven át a szerkesztőség tagjai maradtak, a nagy fluktuáció jellemzi. Mutatja a nagy mozgást az, hogy alig van köztük író (legföljebb Ungvári Tamás, Martos Gábor, Bolgár György említhető), ezek „sajtómunkások”, politikus sincs köztük, csak egy (Gál J. Zoltán), viszonylag sok a nő, kimutatható a még liberális Magyar Hírlapból, ill. a Népszabadságból való rekrutáció, stb. A lap legjobb periódusa a Fenyő János tulajdonolta szakasz, és föltűnő, hogy az ún. „ballib" média csaknem teljes felszámolása, így a Népszabadság megszüntetése, fokozatosan a Népszavát helyezte az „ellenzéki” printsajtó középpontjába. Mára, lényegében átvette e térfélen a Népszabadság szerepét is. Múltja miatt megtűrt lap, fölszámolása immár a nyílt diktatúra jele volna. így gyűjtőlap lett, afféle média-Noébárkája, amely a különböző ellenzéki áramlatok roncsait gyűjti össze és menti át „jobb időkre”. Emögött minden valószínűség szerint a pol.-i élet hallgatólagos háttéralkuja áll. (Ezt a jelenlegi tulajdonos, Leisztinger Tamás személye, többirányú „elkötelezettsége” is valószínűsíti.) Hogy a lap kiinduló műhelye, bölcsője lesz-e idővel egy új ellenkultúrának, egyelőre nem lehet tudni. Az biztos, hogy évtizedek óta nem az ellenkultúra lapja a Népszava. Ma (2019) legföljebb a veszélytelen, tehát megtűrhető ellenzék eklektikus pol.-i szócsöve. - Sic transit gloria mundi. ír. Révész Mihály: A Népszava története. 2. kiad. Bp., 1945; Tamás Gáspár Miklós: A régi jó Népszava. Nszava, 2013. ápr. 6. Mell. 1-2.; Uő: 243
