Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó represszióval „fegyelmezte” rendszerkritikai ellenzékét. Az ügyészség folyamatosan, megkülönböztetett figyelemmel ellenőrizte a Népszava számait. Amikor hajnalban, 4 óra körül az új szám elkészült, egy példány a soros kir. ügyész asztalára került, s ő szoros olvasás után azonnal megtette javaslatait az inkriminációra. (Precízen jelölve a problémás szöveghelyeket, s a lap ellen fölhozható paragrafusokat. Nagyon gyakran az 1921. évi III. te. valamely passzusát.) A soros ügyész javaslata azonnal a főügyész (ekkoriban hosszabb ideig Baróthy Pál) elé került, aki érvényesítve az aktuális kormányzati politikai érdekeket, a vádemelés vagy a vád elejtése mellett döntött. Igen sokszor sajtóper lett a dologból, vagy mindjárt elkobozták, betiltották a lapot, jó esetben korlátozták terjesztését. 1922. okt.: a Népszavát elkobozták, 1923 tavaszán negyven sajtóper volt folyamatban ellene. 1923. júl. 11.: két hétre betiltották a lapot, majd a bp.-i nyomdászok tiltakozó akciójára visszavonták e döntést. 1924. nov. 29./1925. febr. 6.: alaptól megvonták az utcai árusítás jogát, az ún. „kolportázs-jogot”. Egy 1927. okt.-i összefoglalóból tudható, hogy 1925: 164, 1926: 169, 1927: 14, azaz összesen 347 új sajtóper indult a Népszava ellen. Ezeknek a kiszabott büntetése 24 év, 5 hónap, 15 nap börtön és 50 675 pengő pénzbüntetés. Az 1927- es „eredmény": 7 év, 6 hónap, 15 nap és 10 180 pengő. (Nem érdektelen tudni, ezeknek az öszszefoglaló készültéig csak kisebbik része emelkedett jogerőssé. Az eljárások szerepe részben az ijesztgetés, a nyomásgyakorlás volt.) 1930. ápr. 5./19: újabb betiltás érkezett. 1931: Farkas Istvánnak a miniszterelnökhöz intézett nyílt leveléből tudható, a Népszava ellen éppen 77 sajtóper volt folyamatban. 1931. szept. 11.: 30 napra megvonták a lap a kolportázs-jogát, majd az általános tiltakozás hatására szept. 20.: visszavonták azt. 1932. ápr.: megjelenési tilalom, 1932. okt.: újabb (nyolc napos) betiltás következett stb. 1938/39: újabb represszió, szigorodás. Alapot 1938. jan. 21.: elkobozták, 1938. dec. 18.: egy hónapra, 1939, febr. 11: egy hétre, 1939. dec. 12.: három napra betiltották. 1939/44: az ún. Sajtókamara létrehozása, majd csúcsra-járatása megritkította, ill. átalakította a Népszava szerkesztőségét is. „Zsidótlanítás” címén, „törvényesen” kizárták az újságíró szakma nagyon sok érdemes munkását. (A Népszavánál ez szerk.-i posztokat is érintett.) A Kamara léte és az ún. zsidótörvények együttesen brutálisan rombolták szét a nyilvánosság addigi, eleve korlátozott rendszerét is. - A német megszállás, 1944. márc. 19.: logikusan és törvényszerűen betetőzte a nyilvánosság fölszámolását. Közel egy évig a Népszava sem jelenhetett meg. — IX. Szerkesztők, munkatársak, átalakuló médiaszerep. A Népszava e periódusának (1920/44) szerkesztéséről nehéz pontos képet alkotni, sokszor nem tudni, ténylegesen ki irányította a munkáját. Impresszumában a jogi szerepűek, a fel. szerk. és a kiadó vannak megnevezve, a ténylegesen irányítást végzők csak ritkán. 1936/39: Mónus Illés, 1939/44: Szakasits Árpád, a „sima” szerk.-k, h. szerk.-k, rovatvez.-k többnyire rejtve maradtak. Ez az adott körülmények között védelmüket szolgálta, miként sok vezércikk névtelensége is. A nehezen azonosíthatóság az értékes, nem könnyen pótolható szerzőket elrejtette a jogi számonkérés elől. Olykor egész kusza volt a helyzet. Az impresszumban szereplőkkel viszonylag könnyű dolgunk van. Somogyi Béla meggyilkolása (1920) után az egyes posztok így alakultak: 1920/26: a fel. szerk.: Vanczák János (1870-1932), a fel. kiadó (egészen 1928-ig) Szabó Imre (1877-1928), aki 1926/28: a fel. szerk. szerepét is betöltötte. 1928. febr. 3./1931. júl. 15. : a fel. szerk. és kiadó egy személyben Farkas István (18697/18767-1944) volt. E két funkció betöltője ugyancsak egy személyben, 1931. júl. 16. /1933.ápr. 25.: Weltner Jakab volt. 1933. ápr. 23./1941: a fel. szerk. és kiadó Esztergályos János (1873-1941) volt, közben azonban 1936. nov. 18./1939. jún. 20.: főszerk.-ként Mónus Illés (1888-1944), szerk.-ként Bresztovszky Ede (1889-1963) lett megnevezve. (Az eszmei-politikai irányítás Mónus kezében volt, ő, a „párt esze” ezt egyéb munkái mellett is el tudta látni, ill. erre ő volt a legalkalmasabb. A szerkesztőség napi munkájának irányítását pedig a „régi motoros”, a sokáig kulturális rovatvez.-ként dolgozó Bresztovszky így már jól el tudta végezni.) E munkájától, legalábbis formálisan, a zsidótörvények diszkriminatív szabályai miatt, Mónusnak vissza kellett lépnie. Bresztovszkyval más baj 239
