Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Oravecz Hargita: Szekeres László emlékére. Földbeásott agyatárolók a Kőrös-kultúra Ludas-Budzsák-i településen
Oravecz Hargita Földbeásott agyagtárolók a Körös kultúra Ludas-Budzsák-i településén Ikvai 1966, 365, Füzes 1984,114]. A budzsáki tárolók esetében ugyanez, a nedvességmentes és száraz környezet biztosítása lehetett a cél. A tartályok hasznosításáról nem rendelezünk konkrét adatokkal, egyikben sem volt élelmiszerre vagy terményre utaló maradvány. Erre vonatkozóan csak közvetett bizonyítékokkal rendelkezünk. Az egyik ilyen a tartályokban fennmaradt hamus, homokos, löszös betöltés. Mind a három anyagnak, de különösen a hamunak kiváló tartósító tulajdonsága van, tárolási célokra a falusi háztartásokban egészen a közelmúltig használatos volt. A hamuval feltöltött gödrökben a zöldség- és húsféle, a gyümölcs, a tojás sokáig frissen maradt. Ezenkívül használható volt magok tartósítására, de a hangyák és gombafertőzések ellen is (Hakbijl 2013,13-22]. Ez a hamuval és homokkal kevert föld kiváló közeget biztosíthatott a szezonálisan beszerezhető táplálékok elraktározásához. (Szekeres László maga is ilyenféle funkcióját feltételezte a tárolóknak: Szekeres 1997, 8]. A nagyobb méretű és zsuppolt tartályok alkalmasak lehettek a gabonatárolásra, de maradványok nélkül ezt sem tudjuk biztosan állítani. Kétségtelen, hogy a gabonatermesztés a vetőmag raktározásával együtt járt, amihez nagy kapacitású tárolókra, vermekre volt szükség. Gabonatermesztésre használható földek azonban a Ludas tó északnyugati részén nemigen voltak, errefelé mostanság is gyenge minőségű földek találhatóak. Ha folyt is itt gabonatermesztés, az biztosan szerényebb kapacitású tárolókat igényelt. A tárolnivalót illetően valamelyest több információval szolgálnak a noszai tartályok, Garasanin Draga beszámolója szerint három tartalmazott maradványt. Az elsődleges vizsgálatok szerint ezek kölesből (Panicummiliaceum], tölgymakkból (Quercussp.] és bükkmakkból (Fagussp.] származtak (Garasanin 1960, 229, Garasanin 1961, 304-305). Minthogy az eredményeket utólag, laboratóriumi módszerekkel nem erősítették meg, és a leletek származása is bizonytalan - a területen rézkori temetkezések is előfordulnak - következésképpen a hitelességük némileg megkérdőjelezhető (Bogaard 2007, 434-435). Ettől eltekintve, mindhárom növényről megállapítható, hogy fogyasztásra alkalmas élelmiszer. A kölest igazi kásanövénynek tartják, amely az Alföldön már a Körös kultúra idejében megjelent. Előfordulását legutóbb több településen (Ibrány, Berettyóújfalu, Ecsegfalva) is kimutatták (Gyulai 2013,1-6). A köles rendkívül igénytelen gabona, amely szélsőséges időjárási és kedvezőtlen talajviszonyok között, rövid idő alatt (egy nyáron kétszer is) biztonságosan megterem. Emellett, könnyen feldolgozható, csupán hántolást igényel, apró szemtermése miatt még őrölni sem kell. Magas tápértéke és kiváló íze van (Füzes 1990,196, Bogaard 2007,421-424, Gyulai 2013,1-43). A tölgymakk, amelyet két noszai tartályban is feltártak, emberi táplálkozásra szintén alkalmas termés. ínségeledelnek is nevezik, mivel nagyobb nélkülözések idején a történeti időkben is gyűjtötték. A feldolgozást megelőzően száraz, szellős helyen érlelték, majd méregtelenítették, azaz csersav tartalmát áztatással kivonták. Parázson sütve vagy liszté őrülve - más magőrlemények közé keverve - fogyasztották. A bükkmakk úgyszintén életmentő táplálék. Olajokban gazdag, amit pirítva vagy lisztnek őrölve meg lehet enni. Felhasználására gyenge termés, vagy hosszúnak ígérkező telek idején kerülhetett sor. A tárolók mind a házak környezetében fordulnak el, elhelyezésüknél valószínűleg a közeliét volt a legfontosabb irányelv, mást nemigen állapíthatunk meg. A felület ehhez túl kicsi, és a tárolók hovatartozása sem világos, nem tudjuk pontosan melyik háznak melyik volt a tárolója. A néprajzkutatás a vermek elhelyezésénél több szempontot is említ. Számos helyen a tárolók védelmét, az illetéktelen személyek (tolvajok) elleni védekezést tartották fontosnak. Ilyen esetben, a „szemmel tartás” végett, a tárolókat a ház homlokzata elé, a bejárata mellé, vagy az ablak alá helyezték. Lényeges lehetett a közlekedés biztonsága is, amikor a tárolókat az épületek hosszanti fala mellé, vagy az udvar félreeső, kevésbé forgalmas részére telepítették (Iváncsics 1960,112-115, Ikvai 1966,353-357, Füzes 1984, 111-112.). Fontos lehetett az időjárás elleni védekezés is, mivel a tűző napon, a nagyobb melegek vagy esőzések idején - különösen a felnyitott tárolók - veszélynek voltak kitéve, a bennük lévő termény, élelmiszer könnyen megromolhatott. 21
