Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Medgyesi Konstantin: Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezéseinek recepciója
Medgyesi Konstantin Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezéseinek recepciója (Huszár 1986,447). volt, s a koalíciós időkben publikált cikkeiben e szemlélet és attitűd fedezhető fel. Mások véleményét Huszár ekképpen illusztrálja: „Bibó István 1945-48 között egy önmaga által gerjesztett illúzió foglya volt, amikor reális történelmi alternatívaként elfogadta a demokratikus pártok létével hosszabb távon számoló, a szocializmushoz fájdalom mentesebb átmenetet biztosító népfrontpolitikát” (Huszár 1986,447). Huszár a későkádári években már szólhatott azokról az álláspontokról, amelyek szerint Bibó „polemikus" írásai azt a látszatot erősítették: „a népi demokrácia valóban demokrácia" (Huszár 1986,447). A kommunista diktatúra idején megjelent hivatalos vélemények közül Benkő Péter 1988- ban publikált álláspontját érdemes még idéznünk. A történész Bibó demokráciaértelmezését a következő képpel igyekszik leírni: Bibó István „a demokrácia középútját” (Benkő 1988, 32). akarta járni és ezt a fajta megoldást kínálta publikációjában. „Koncepcióját következetesen végiggondolva nyilvánvaló, hogy Bibó egy radikális polgári demokráciáért szállt síkra" - írja Benkő Péter Bibó koalíciós évekbeli demokrácia-fogalmáról (Benkő 1988,134). Szabó Zoltán - a kommunista diktatúra idején- emigrációban vetette papírra a témát érintő gondolatait. „A demokrácia megszilárdulásával párhuzamosan [...] jelentkeztek a demokráciát fenyegető veszélyek is” - állapítja meg kiindulópontként az író, aki két koalíciós időkbeli közéleti személyiségtípust különböztet meg: szerinte voltak a „sopánkodók" és voltak a „bizakodók." A sopánkodók „második felszabadulásban" reménykedtek, amelynek során a nyugati hatalmak majd megszüntetik a szovjet megszállást- velük szemben a bizakodók viszont „a demokratikus államszervezés lehetőségeibe" vetették reményeiket. Szabó szerint a bizakodók „úgy érezték, hogy ha a demokrácia Magyarországon tartóssá tehető, a békeszerződés az oroszoktól való függést is megszünteti vagy enyhíti majd. A Bibó ezen felül meg volt győződve arról is, hogy a demokrácia védelmét az adott helyzetben éppen a kezdeti népfrontos konstrukció fennmaradása biztosíthatná” - fogalmaz Szabó Zoltán (Szabó 1979), aki szerint Bibó hitt abban, hogy „a 45-ös konstrukcióval” a kommunisták - ha akarták, ha nem - „a demokrácia ügyét is szolgálták.” Szabó értelmezése szerint Bibó 1945 nyarán a helyzetet így ítélte meg: a folyamatok azért alapvetően „a demokrácia irányában haladnak” (Szabó 1979). Szabó Zoltán írásában nemcsak A magyar demokrácia válsága című tanulmányt, hanem Bibó koalíciós évekbeli publicisztikájának egészét kívánja értékelni. Szabó úgy véli, Bibó ekkoriban meghatározó módon az ellentéteket akarja „tompítani”, ezért is lehet úgy érezni évtizedekkel később visszatekintve, hogy megfogalmazásai - ahogy Szabó írja - „néha túlságosan” árnyaltak. Szabó Zoltán meggyőződése, hogy Bibó koalíciós évekbeli publicisztikai stílusa a reformkor magyar gondolkodóinak írásaira emlékeztet és leginkább Eötvös Józseféhez áll közel. „írásaiban a problémák megközelítésének egy megvesztegethetetlenül tárgyilagos fajtája jelentkezik, a Széchenyi-féle »lelki független ember« beszél [...] Ez a szemlélet nincs hozzákötve a háború utáni demokrácia helyzeteihez és körülményeihez, más helyzetekre is alkalmazható: gondolatai nem évültek el azzal a történelmi helyzettel, amely kiváltotta őket. Az a politikai rendszer, amely Bibó István írásaiból kibontakozik, az európai szabadságeszme és a magyar helyzetismeret eredője” - írja Szabó Zoltán (Szabó 1979). Ahogy utaltunk rá, Szabó Zoltán emigrációban foglalta össze imént idézett gondolatait Bibóról. Donáth Ferenc a kádári Magyarországon - egyfajta belső emigrációs létben - jegyezte le alább idézendő sorait. Donáth3 1979-ben a készülő Bibó-emlékkönyv4 számára írta meg álláspontját Bibó István demokrácia-felfogásáról (Donáth 1992). Hogyan és miben látta Bibó István a magyar demokrácia válságát? - teszi fel a kérdést Donáth Ferenc már a szöveg első részében. Az ex-politikus sajátos közéleti nézőpontján keresztül értékelte utólag Bibó szerepét 3 Donáth Ferenc a koalíciós években kommunista funkcionáriusként Bibó harmadikutas polgári világának természetes ellenfele volt. Az 1956-os forradalom után a közös elítélti mivolt is közel hozta a két rendkívüli személyiséget. 4 Szabó Tibor az 1943-as szárszói tanácskozás és a Petőfi-kör ’56-os vitái mellett a Bibó-emlékkönyv civil összefogással létrejövő összeállításáttekinti a 20. századi magyar politikai gondolkodás történetében kiemelt, államtól független fórumnak (Szabó 1998). 180
