Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)

Történettudomány - Medgyesi Konstantin: Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezéseinek recepciója

Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezéseinek recepciója Medgyesi Konstantin Bibó Istvánt magyar demokrácia válsága című tanulmánya a magyar politikai gondolkodás történetének egyik legeredetibb, legnagyobb hatású demokráciakoncepcióját mutatja fel. Azt gondoljuk, egyfajta előhangként, bevezetésként - nemcsak a megfogalmazás színessége miatt - érdemes idéznünk Eörsi István írót, aki 1979-ben A magyar demokrácia válsága tanulmány kapcsán foglalta össze gondolatait a Bibó-emlékkönyv számára és e helyen Bibó Istvánt „az Ady óta eltelt időszak legnagyobb magyar politikai gon­dolkodójának" nevezte (Eörsi 1991,300-312). Először a kommunista diktatúra hivatalos fórumain publikált - témánk szempontjából releváns - véleményeket tekintjük át. 1964-ben Orbán László kommunista ideológus és kultúrpo­­litikus úgy vélekedett, Bibónakaz 1945-1947-ben „az aktuális politikai kérdésekbe való beleszólás ürügyén” megfogalmazott demokrácia-állásfog­lalásai azóta is, és „még hosszú ideig" - mondja Orbán - „ellenséges szemléletek hordozóinak tekinthetők” (Orbán 1962, 612). A hivatalos Kádár-korszakbeli történettudo­mány részéről elsőként Mód Aladár fogalmazott meg szakvéleményt Bibó koalíciós évekbeli de­mokrácia-felfogásáról 1965-ben. Mód szerint Bibó a kispolgári demokrácia híve volt, aki az 1945 utáni „válság” megoldását abban látta, hogy a „demokrácia súlypontja” kerüljön át a cent­rumba, s ezáltal a munkásosztály törekvései korlátozottabban tudjanak érvényesülni. Mód úgy vélte, ez a bibói álláspont „a reakció frontját erősítette" (Mód 1965,1-16). Marosán György, a koalíciós időszak szociál­demokrata politikusa, a későbbiekben meggyő­­ződéses kommunistává váló közéleti szereplő 1972-ben írt visszaemlékezéseiben megem­lékezett „A magyar demokrácia válságában” megfogalmazottakról is. Marosán szerint a bibói álláspont a „demokrácia erejét" csökkentette, szenvedélyesen írt arról a politikus, hogy Bibó a cikkben a demokrácia és a szocializmus értékeit „tiporta" (Marosán 1982,154-155). Tóth István történész 1972-ben publikált írásá­­ban (Tóth 1972) értekezik az általa Bibó-vitának nevezett eseménysorozatról, amelyet a szerző megfogalmazása szerint A magyar demokrácia válsága robbantott ki. Tóth úgy véli, hogy Bibó véleménye a „harmadikutas eszmei áramlatok rendszerbe foglalt első formája" (Tóth 1972, 125). A történész arról beszél, hogy Bibó István „a népi demokráciának az addigi - kommunis­ta hegemónia alatt - megtett útjáról mondott bírálatot, miközben a közvélemény egy része negatív ítéletének bizonyos összetevő elemeit maga is elítélte” (Tóth 1972,125). Tóth „tipiku­san kispolgári" (Tóth 1972,129) koncepciónak nevezi Bibó érvrendszerét, és úgy vélekedik, Bibó valójában egy radikális polgári demokratikus berendezkedés mellett áll ki. Figyelemreméltó a történész azon megállapítása, miszerint Bibó „A magyar demokrácia válságában” megfogalma­zott gondolati struktúrái által „antikommunista platformra" került (Tóth 1972,125). Szabó Bálint nagyszabású, a „népi demokrácia" fogalmát a kommunista ideológia nézőpontjá­ból értelmező, elemző kötetében - 1974-ben - szintén harmadikutasnak nevezi Bibónak a koalíciós időszakban megfogalmazott közéleti publicisztikai álláspontját, sőt„a harmadikutas koncepció legkövetkezetesebb képviselője" ti­tulust akasztja Bibóra (Szabó 1974,157). Szabó szerint a Magyar Kommunista Párt politikáját, demokrácia-felfogását bíráló korabeli írások közül Bibóé a „legrészletesebb” (Szabó 1974, 155) - a történész arról is ír: „nem véletlen", hogy A magyar demokrácia válsága című tanulmányban kifejtett vélekedésekre az akkori kritika „élesen reagált" (Szabó 1974,158). Szabó Bálint úgy véli, az írásban Bibó „becsvágyó módon" (Szabó 1974, 177

Next

/
Thumbnails
Contents