Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Hergott Kristóf - Molnár Csilla: Íjászgyűrű a szegedi várból
Hergott Kristóf - Molnár Csilla íjászgyűrű a szegedi várból megvédje a hüvelykujjat a visszapattanó húrtól.38 Horváth Viktória felveti a kérdést, hogy a honfoglaló magyarok használhattak-e íjászgyűrűket, valamint, hogy a hüvelykujjas húrfogás technikáját alkalmazták-e.39 Mindemellett megjegyzi, hogy a középkori várainkból szép számmal ismerünk csontból vagy fémből készült, egyik oldalán széles abroncsú íjászgyűrűt (Horváth 2016, 147).40 Megállapítható tehát, hogy a Kárpát-medencében nem ismeretlen az íjfeszítő gyűrű, mégis a kutatásnak sokáig marginális tárgyát képezte, valamint a publikációk alapján az egyetlen pontosabb keltező értékkel bíró gyűrűnek a győr-gabonavásártéri példány tekinthető. 38 Horváth az íjászgyűrűk funkciójának meghatározása során az általa V-alakú kiszélesedésként meghatározott rész funkcióját tévesen adja meg, ugyanis annak nem a visszapattanó húrtól kellett megvédenie a hüvelykujjat, hanem az íj feszítésekor fellépő erőhatások enyhítése céljából viselték az íjászok. 39 Ezt a problematikát Igaz Levente is megfogalmazta (Igaz 2007, 168), úgy vélte, hogy nincsenek biztos adataink arra vonatkozóan, hogy a honfoglaló magyarok a hüvelykujjas húrfogás technikáját alkalmazták volna. Hidán Csaba vizsgálatai alapján felveti, hogy az általa vizsgált egyes Szent László ábrázolásokon látható technika esetleg egy másik (Hidán 2006,437), Morse 1885-ös munkájában közép-ázsiai húrfogásként meghatározott technikát láthatunk (Morse 1885, 36). Morse munkája mára azonban túlhaladottnak tekinthető, egyes húrfogások alapvető mozzanatait jól meghatározta, ám az általa felállított szeriáció mára nem állja meg a helyét, ez az általa közép-ázsiai technikának nevezett húrfogásra is igaz. Mindemellett fontos megjegyezni Morse és Hidán vizsgálatai kapcsán, hogy sok esetben az egyes nyilazási módok rekonstruálása képi ábrázolásokalapján problematikus lehet, hiszen egy-egy ilyen ábrázolásnál a teljes képet kell figyelembe venni, mivel nem tudhatjuk, hogy a készítője mennyire törekedett arra, hogy tökéletesen ábrázoljon egy-egy húrfogást. Emiatt úgy véljük, hogy a képi ábrázolások önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy egy húrfogást tökéletesen azonosíthassunk, az ilyenfajta ábrázolásokat kellő kritikával kell kezelni. Azonban nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy Morse volt az első, aki összegyűjtötte és osztályozta a különböző lövési technikákat, a maga korának kutatási módszertanának megfelelő módon. (Morse munkájáról részletes kritikát lásd: Koppedrayer 2002, 7-9). 40 Horváth a munkájában az általunk is ismertetett gyűrűket közli. Az íjászgyűrű párhuzamai A szegedi vár területéről előkerült íjászgyűrű tehát a köröm alakú íjászgyűrűk csoportjába sorolható, csontból készült. A köröm alakú gyűrűk alkalmazása leginkább a török íjásztechnikára jellemző, ezért nem meglepő, hogy Magyarország területén leginkább az oszmán hódítások során terjedt el. A szegedi íjászgyűrű legközelebbi párhuzamainak az egri várból (Kozák 1964, 233), a kőszegi vából (Holl 1992, 68) és a Győr-gabonavásártérről (Mithay 1985,189.) előkerült gyűrűk tekinthetők, mind az anyaguk, mind a formájuk alapján. [4. tábla 1-3. kép] Ettől függetlenül feltételezhető, hogy a hazai anyagban több íjászgyűrű is van, csak nem tudunk róla, mivel a tárgytípus szisztematikus felgyűjtése még nem történt meg. A szegedi íjászgyűrűnek távolabbi párhuzamait, a teljesség igénye nélkül, az Ermitázs gyűjteményében is megtalálhatjuk [5. tábla, 1-3. kép].41 Ezeket a tárgyakat a 13-14. század környékére keltezik, közös jellemzőjük a hasonló morfológiai sajátosságokon túl, hogy csontból készültek. Csontból készült köröm alakú feszítő gyűrűket közöl Medvegyev 1966-os munkájában [5. tábla, 4-6. kép]. A kutató leírja, hogy az általa közölt gyűrűk a 13-14. századra keltezhetők, elterjedésüket az Arany Horda hódításaival magyarázza. Az általa közölt csontból készült feszítő gyűrűk többek között az Arany Horda fővárosából, Sarai Berkéből, illetve Saratov környékéről származnak (Medvegyev 1966, 26). Az analógiagyűjtésünk nem mondható teljesnek, pusztán érzékeltetni kívántuk, hogy a csontból készült köröm alakú feszítőgyűrűk megtalálhatók a Kárpát-medencén kívüli területeken is. 41 Ilyen párhuzamnak tekintjük a CAP-2-es tárgyat (5019790 kát. sz.) mely az Arany Horda területén került elő, valamint a CAP-22-es tárgyat (5019749 kát. sz.), melynek lelőhelyeként szintén az Arany Horda területét adták meg, illetve a CAP-219-es tárgyat (13642612 kát. sz.), mely Sarai Berke területéről származik (Ermitázs). 129
