Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna: Árpád-kori templom Szegeden?
Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna Árpád-kori templom Szegeden? Az épület - az Alföldön teljesen szokatlan módon - kőből épült, mely korszakban betöltött jelentőségét mutatja. A középkorban - a szilárd építőanyag hiánya, a kő nehéz beszerezhetősége, körülményes és költséges szállítása miatt - az alföldi régióban jellemzően téglából építkeztek. Szeged korbeli építészetére - a néhány ránk maradt, épített örökségi emlék alapján - sem jellemző falazóanyag a kő. A Szent Demeter templom felmenő falai az összes építési periódusban téglából épültek, csakúgy, mint a szegedi vár, vagy a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, valamint az alsóvárosi Havi Boldogasszony templom. Az alapfalak esetében ritkán, de itt is megfigyelhető a terméskő használata. így például a Szent Demeter templom 2014. évben feltárt, Zsigmond-kori, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyének alapfalai nagyméretű kváderkövekből épültek, a falbelsőt habarcsba ágyazott kő- és téglatörmelékkel töltötték ki, míg az apszis és a szentélyt támasztó két támpillér alapteste közötti részen, 2,1 méter hosszan megmaradt felmenő falrészlet alapján, a templom falait szürkésfehér habarcsba rakott, rendkívül jó minőségű, keményre égetett,vörös színű téglákból rakták (lajkó 2015,175). A most feltárt épületnek egy építési periódusa volt, bővítésre, átépítésre utaló nyomokat sem a szentélyben, sem a hajóban nem sikerült megfigyelni, bár a sorozatos, többszöri bolygatások miatt a kinyerhető adatok e téren is korlátozottak voltak. Hasonlóan nem találtuk régészeti nyomát torony, karzat vagy oltár alapozásának, bár a területet érintő folyamatos át- és beépítések miatt mindez aligha lett volna remélhető, még ha voltak is. Az épület 72-75 cm széles felmenő falának külső köpenye laposra faragott, szorosan egymás mellé illesztett kváderkövekből állt (7. kép). A kőlapok vastagsága 12-14 cm, szélességük 55-60 cm, míg hosszúságuk 76-90 cm között változott, kevés volt az ép kőlap (8-9. kép). Az öntött falbelső habarcsba ágyazott apróra zúzott kő- és téglatörmelékkel kitöltött, a kiegyenlítésére mészhabarcsot használtak (1. tábla 2. kép). A középkor folyamán jellemzően a habarcsot homokkal és mésszel készítették, igen nagy falszilárdságot érve el azáltal, hogy forró mészhabarcsot alkalmaztak (BÉRES 2000, 202). 92-95 cm vastag alapfalába mészhabarcsba ágyazott kő- és kevés téglatörmeléket raktak. A megtalált épület alaprajza és kivitelezése alapján egy K-Ny-i tájolású, félköríves szentélyzáródású, kisméretű, egyhajós templom lehetett. Az alig 100 méterre található középkori Szent Demeter templommal való viszonya kérdéses. Építési technikája, falazó anyaga oly mértékben eltér a Szent Demeter templom maradványainál tapasztaltakkal - annak összes építési periódusától -, hogy ez alapján nem tűnik valószínűnek, hogy bármelyikkel is egy időben épülhetett és használatában ahhoz tartozott, írott források és korábbi régészeti adatok nem tájékoztatnak létéről. Rétegtani szempontból mindössze egy viszonyítási adat állt rendelkezésünkre, a közelben álló, 13. század közepén épült Szent Demeter templom egykori É-i tornyának alapfalának felső mélységadata. Az 1996. évi műemlékvédelmi-régészeti vizsgálat keretén belül megállapították, hogy a Dömötör-torony alapozásának teteje a mai járó szinthez képest -226-236 cm mélyen húzódott. Az általunk feltárt templom alapfalának felső síkja -272-278 cm-en jelentkezett, tehát az épületek közti kis távolság ellenére mintegy fél méterrel mélyebbre ásták a kőtemplomot.3 Mindez önmagában még nem bizonyítaná, hogy a most bemutatott templom építési ideje megelőzte a Szent Demeter templom legkorábbi periódusának felépítését, de a feltételezésre mindenképpen jó okot adhat. Az épületbelsőt ért 17-18. századi bolygatások, és a feltárás teljes területén megfigyelhető jelentős recens beásások miatt in situ rétegeket, korabeli járószintet nem sikerült megfogni, valamint a feltöltésbe keveredett, bolygatott talajrétegekből előkerült leletanyag is alkalmatlan volt az épület közvetlen datálására. A templom keltezésénél leginkább építészettörténeti párhuzamokra hagyatkozhatunk. 3 Bende Lívia 1996-os műemléki-régészeti kutatása (bende 2009) és saját méréseink összevetése alapján. A Dömötör-torony alapozásának teteje -218-228 cm-en jelentkezettaz akkori terepszinttől, mely a 2017-ben nulla pontként használt mérési pontnál 8 cm-rel mélyebben fekszik. 109
