Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Marcsik Antónia - Kujáni Yvett: Egy 17-18. századi temető csontvázainak antropológiai vizsgálata
Tóth Anikó Csanádpalota-Országhatár (M43 Nr. 56) lelőhely szarmata állatcsont leletei A legnagyobb mennyiségű leletanyag a szarmata időszakhoz kapcsolódott, de a bronzkorból, a közép és késő avar korból, az Árpád-korból is kerültek elő. A leletanyag megtartása vegyesnek tekinthető. A csontokat vizsgálva minden korszakban konyhai, feldolgozási hulladékként azonosíthatók néhány csaknem teljes állatváz kivételével (3. táblázat], A szarmata leletek alapján a korszakban ezen a területen tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők, folyóárterek feltételezhetők (hasonlóan a bronzkori környezeti viszonyokhoz), amelyek alkalmasak voltak nagyállat tartásra (hús- és tejhaszon, igavonó erő, állatállomány fenntartás). A nagyszámú kifejlett szarvasmarha mellett fiatal egyedeket öltek le húshaszon céljából. A szarvasmarhatartást kiegészítette a kiskérődző tartás, amely a hús és tejhaszon mellett gyapjú forrást is jelentett. A viszonylag nagyszámú ló maradványa a lovak hasznosítására enged következtetni. Mivel vágások nyoma is látható a ló csontokon azok „konyhakész” feldolgozása feltételezhető. A csiszolt metapodiumok eszközkészítésre utalnak. A nagyszámú kifejlett példány az állatállomány növelésére is szolgálhatott a húshaszon mellett. A közepes és nagytermetű kutyáikat elföldelték. A vizsgált lelőhelyen a szarvasmarha csontok osteobiometriai vizsgálata - a rendelkezésre álló adatok - alapján a szarmata korban kismértékű csökkenés, majd az Árpád-korban növekedés figyelhető meg. A kiskérődzők átlag magasságában csökkenés tapasztalható. A lovak a feltárt leletek alapján a szarmata korban voltak a legmagasabbak ezen a lelőhelyen. A sertések esetében összehasonlítás nem volt lehetséges. A kutya testméretekben csökkenés figyelhető meg az Árpád-kor felé haladva. Természetesen a rendelkezésre álló adatok mennyisége nem jelentős és össze kell hasonlítani más hasonló korú lelőhelyek anyagával ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le. Irodalom Matolcsi 1970. Matolcsi J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol., pp.: 87, 2, 89-137. Teichert 1969. M. Teichert: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristöhe bei vor- und frühgeschichtlichen Schweinen. Kühn-Arch. 83.1969. pp.: 237-292. Teichert 1975. W. Teichert: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen, ln: A. T. Clason (Hsg.), Archaeozoological studies. North- Holland/American Elsevier, Amsterdam, pp.: 51-69. Koudelka 1886. G. Koudelka: Das Verhältniss der Ossa longa zur Skelethöhe bei den Säugethieren. Verh d Naturf Ver (Brunn) 24,1 (1885) 1886. pp.: 127-153. PÓpity 2012. Pópity D.: 52785 Csanádpalota - 56. lelőhely, Csanádpalota - Országhatár, M43 autópálya 61. lelőhely 2010.10.26. - 2012.12.07. Összefoglaló jelentés. Vitt 1956. V. 0. Vitt: A pazyryki kurgánok lovai. Szovjet Régészet XIII. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum 1956. pp.: 38-39. VÖRÖS 2007. Vörös I.: Egy archaeozoológiai rekonstrukciós módszer: Állatcsont maradványok Kretzoi-féle felosztása. Archeometriai Műhely 2007. Budapest, pp.: 31-36. Edinburgh, 2018. Tóth Anikó Geográfus (geológus), archaeozoológia E-mail: aniktth@gmail.com Tel.: 06306785476 87
