Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Marcsik Antónia - Kujáni Yvett: Egy 17-18. századi temető csontvázainak antropológiai vizsgálata
Tóth Anikó Csanádpalota-Országhatár (M43 Nr. 56) lelőhely szarmata állatcsont leletei Kiskérődző (Ovis aries/Capra hircus, Linné 1758) A kiskérődzők juvenilis (3) és aduit (12) egyedei (egy aduit kecske) alacsonytól nagytermetű kos és nőstény egyedek (8. táblázat Teichert 1975). A leletek 71%-a magas és közepes húsminőségű csont, ami a húshaszon szerepét hangsúlyozza (Vörös 2007). A Teichert (1975) módszerrel történő marmagasság minimum értékének becslésére 3 db csigacsont volt alkalmas. A testméretek alapján alacsony (juvenilis), közepes és magas testű nőstény és hím egyedek azonosíthatók (8. táblázat Teichert 1975). A csontok égettek, kalcinálódtak (Ml, állkapocs töredék, sípcsont, kéz- és lábközépcsont, felkarcsont). Egy sípcsont distálisán lyuk látható, amely a csont tárolási módjára utalhat. Ló (Equus caballus, Linné 1758) Aduit (7) és juvenilis (1) egyedek maradványai. A leletek 45%-a magas és közepes húsminőségű csont, ami feltételezheti a lóhús fogyasztását. Erre utal a 90. gödör első ujjpercén látható apró vágás, a 347. gödörben talált orsócsonton és a 358. veremben feltárt sípcsonton látható „bárd” nyom is. A felületen égés (medencecsont, első ujjperc), csiszolás (eszközkészítés: a 340. veremből származó kézközépcsont dorsalis felületén és a 411. gödör leletanyaga közül egy lábközépcsonton) egyaránt megfigyelhetők. Az egyetlen becsülhető marmagasságú egyed közepes termetű - 136,1 cm - példányra utalt (9. táblázat Vitt 1956). A lelőhely egyes korszakaihoz kapcsolódó becsült átlag mar magasság értékek alapján a szarmata korú lovak magasabb egyedek voltak (9. ábra Vitt 1956). Sertés (Sus domesticus Erxleben 1777) Aduit (5) és juvenilis (~1 év, ~1,5 év) egyedek maradványai. Az aduit példányok tenyésztési célokat is szolgálhattak. A leletek száma jelentősebb, 58% magas és közepes húsminőségű csont. A két egyed 64,4 cm és 53,2 cm marmagasságával nagy és közepes termetűnek mondható (10. táblázat). A leleteken égést (állkapocs, orsócsont, kézközépcsont) és rágcsálás nyomait (állkapocs) figyeltem meg (Teichert 1969, Vörös 2007). Kutya (Canis familiaris, Linné 1758) A leletanyag 5 aduit és 1 juvenilis kutya maradványát tartalmazta. Túlnyomó részben a 257. és 469. objektumokhoz kapcsolódtak. A közepes és nagytermetű pásztorkutyák (3 aduit és 1 juvenilis egyed) marmagassága 48,25 -58,13 cm között alakult (11. táblázat Koudelka 1886). A kutyák becsült átlag marmagasságában csökkenés figyelhető meg a szarmata időszakban. Ez a méretcsökkenés a többi korszakhoz képest nem jelentős, adódhat az eltérő életkorból és a nemi dimorfizmusból. Gímszarvas (Cervus elaphus, Linné 1758) Többnyire magas húsminőségű csontok kerültek azonosításra. A terminális csontok hiánya miatt feltételezhető, hogy a feldolgozási hely eltért a feltárás helyszínétől. Előfordulása alapján tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők, folyóárterek jelzője (Vörös 2007). Őz (Capreolus capreolus, Linné 1758) Egyetlen magas húsértékű lapockacsont maradványa képviseltette a fajt. Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje. Kedveli a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az erdők közül a nyitott, táplálékban gazdag, felújuló jellegűeket kedveli (vágásterületek, erdőtüzek utáni foltok). Puhatestűek (Gastropoda sp. indet, Cepaea vindoboneensis, Fruticicolafruticum, Unio crassus, Unio tumidus), madarak (Aves sp. indet) A puhatestűek környezet jelző szerepe jelentős. A kagylók homokos aljzatú folyó és állóvízi környezetet jelölnek, míg a csiga fajok melegkedvelő szárazföldi fajok, melyek a patakok partját, lombos erdőket kedvelik. A madárcsontok több objektumból kerültek elő, és ezek magasabb húsértékűek voltak. 83
