Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)

Régészet - Olgyay János - Szebenyi Tamás: Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken

Olgyay János - Szebenyi Tamás

Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken

példány (Burger 1979, 31, Taf. 8). A forma széles körben használt, így a vizsgált lelőhelyek közeléből Brigetióban, Tokodon és Leányfalun is megjelenik.22

Körte alakú, kihajló peremű korsó (Kát. 24.): Az edény nem tekinthető ólommázas terméknek, de mázas edényekkel egy kemencében készülhetett, így ugyanazon kronológiai horizontba tartozhat (Cvjeticanin 2006,160). Mázcsepp nélküli formai párhuzama ismert Intercisából szürke színben a III. századra datálva (Póczy 1957,137, Taf. 69, XX. 7). A vele egy sírban előkerült kisméretű, kör alakú, karikára ráhajló peckű ezüstcsat alapján egyértelműen a késő szarmata - hun korra határozhatjuk meg a korát.

Hengeres testű, kónikus vállú korsó (Kat. 33.): Pannóniában a IV. század folyamán igen gyakori forma a hengeres testű egy- vagy kétfülű korsó. Az üllői darab Leányfalu mázas kerámiájának 9. típusába tartozik (Ottományi 1991,18,16. tábla 9). Intercisából ismertek szintén a IV. századra datálható, üveg előképekre visszavezethető darabok, amelyek előfordulnak Aquincumban és Brigetióban is (Póczy 1957, 73, Tafel XIX. 1-2).23 A pannoniai mázas sírkerámiát összegző munkájában Nádorfi Gabriella a hengeres testű korsókat a 360-as évekre keltezi (Nádorfi 1992, 49, Taf. II, 2 a típus).

Bögre/gömbtestű edény/fazék

Tagolt peremű, meredek falú bögre (Kát. 36): Egyedi formát képvisel a szarmata Barbaricumban. Legközelebbi párhuzamaként egy székesfehérvári edényt, illetve egy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ismeretlen lelőhelyű bögrét említhetünk (Bánki-Cserményi 1992, Kát 108, 225). Mursából szintén előkerült az edény formai párhuzama (Brukner 1981, 82).

Kihajló, lekerekített peremű bögre/fazék (Kát. 77.): Összefüggő ólommázzal Ács- Vaspuszta lelőhely anyagában fordul elő ritkán

22 További irodalommal lásd Miklósity 2008,167.

23 Az említett darabok a 111/llla/lllb típusba sorolhatók (Póczy 1957,138, Abb. 47).

II. Constantius (337-361) korától egészen az V. századig (Ottományi 2015, 31). A brigetiói legióstáborban szintén megtalálható, a publikáló a római korban általánosan előforduló edényformát a késői ólommázas technológia megjelenésének első időszakába helyezi (Miklósity 2008, 166, 173, IV. tábla 2).24 A peremformához tartozó edények gyakran jelennek meg mázcseppes/mázfolyásos változatban is (Ottományi 2015, 31,12. kép 3).

Gömbtestű edény (Kát. 8): A plasztikus félhold díszítéssel ellátott ólommázas edények már az anyagcsoport korai horizontjában is feltűnnek. A hasonló applikált díszítéssel ellátott késői darabok a III. század második felétől-végétől noricumi lelőhelyekről és Eszaknyugat-Pannoniából ismertek, valószínűleg savariai gyártási központtal. A Duna mentén a IV. században nagy területen elterjedt Pannóniában (Gorsium, Intercisa, Tokod, Keszthely környéke, Leányfalu) és Moesiában is (Singidunum, Cibalae, Sirmium) (Bónis 1992, 117; Ottományi 1991,144; Cvjeticanin 2006, 83). Az üllői edénynek csak az alsó része maradt meg, kialakítása alapján legközelebbi párhuzamokként az intercisai és a singidunumi gömbös testű edényeket említhetjük (Bónis 1992, Abb 26/2-3; Cvjeticanin 2006, LRG 129).

A lelőhelyek ólommázas töredékeit mind az edénytípus késői horizontjába sorolhatjuk.25 Megjelenésükkel a tárgyalt településeken a IV. század folyamán lehet számolni, hiszen a bemutatott típusok általánosan a IV. század második harmadától az V. század közepéig keltezhetők. A IV. századi korhatározást erősítik a települések kronológiai keretei is.

Eredetük tekintetében Aquincum tűnik a legvalószínűbb exportőrnek.26 A klasszikusan késői kerámiát gyártó fazekasműhelyek termékeiket

24 A fazekak közé sorolja őket.

25 A kronológiai helyzet meghatározásában elsősorban a tipokronológia és a provinciális párhuzamok voltak mérvadók. A máz színe bizonyos esetekben inkább az edényformára jellemző, mintsem a korszakra: lásd Budakalász-Luppa csárda esetét (Ottományi 2004, 271-272). A máz színváltozatainak okairól lásd Olgyay 2017,280-281.

26 Hasonlóeredménythozalll.századi importkerámiaanyag eredetének meghatározása is, a kérdésről lásd Szebenyi 2015.

34