Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Olgyay János - Szebenyi Tamás: Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken
Olgyay János - Szebenyi Tamás Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken tálként (6,66%), 21 dörzstálként (46,66%) azonosítható. Ugyanezt a kiegyensúlyozott arányt lehet megfigyelni, ha a kerámiaanyagot alapformákra (korsó, bögre, fazék / tál, dörzstál) bontva vizsgáljuk.13 A tál alapformán belül a dörzstálak aránya Üllő esetében is kiemelkedő (47%), az ecseri leletanyagban pedig egyértelműen domináns (92%). Anyagminőség tekintetében a jól iszapolt anyagú edények egyértelmű dominanciája tapasztalható mindkét lelőhelyen. Csupán 3 esetben lehetett megfigyelni szemcsés, durva tapintású anyagot (Kát. 70-71., 79.), illetve további két esetben kerültek kisebb kavicsok az agyagba (Kát. 9., 21.). Az eltérések nem kapcsolhatók edénytípushoz. Hasonlóan általános az égetés technológiájára utaló réteges égés, amely a vizsgált lelőhelyeken összesen 32 esetben fordul elő (az összes töredék 40%-a). A mátrixban az elszíneződés az esetek 81%-ában (26 alkalommal) az ólommáz felőli oldalon jelenik meg gyakrabban szürke vagy barna (24 db), ritkábban sötétebb téglaszínű sávval.14 Csupán 6 alkalommal figyelhető meg szendvics szerkezet (19%), amelynél a falmag szintén szürke vagy sötétebb téglaszínű árnyalatot kaphat. A bemutatott edények bevonata általánosan jó minőségű, egyenletesen elterülő.15 A lelőhelyek anyagában a barnászöld/zöldesbarna színváltozat a leggyakoribb (Üllő 5-9.: 22 / Ecser 7.: 28), amit a világosbarna esetek követnek (5/11). A sötétbarna (2/5) és zöld (4/3) színek mellett legkevesebb alkalommal a sárgásbarna tűnik fel (2/0). A színek megoszlása az edénytípusok között egyenletes, nem kapcsolhatók konkrét formához. A máz fehéres elszíneződése igen gyakori jelenség.16 13 Üllő 5-9.: 49% / 51%; Ecser 7.: 47% / 53%. 14 A jelenség az egyszer kiégetett mázas edények esetében alakul ki, mikor az ólommáz gyors elterülésének köszönhetően a bevonatos felület felől az edény nem kap kellő mennyiségű oxigént, így reduktív környezet alakul ki (Olgyay 2017, 280). 15 A gyakran megfigyelhető lukacsos felület a vékonyabb mázazás sajátja, okát az ólom-oxid és az agyag részecskéinek kölcsönhatásában kereshetjük (Olgyay 2017, 279). Kéttöredékesetében (Kat. 1., 72.) megfigyelhető hibás felület minden bizonnyal utólagos elváltozás eredménye, nem tartjuk valószínűnek, hogy hibás termék kerüljön kereskedelmi forgalomba. 16 Kát. 2., 4., 9., 13., 9., 23., 30., 44., 55., 59-62., 68-70., 79. A színváltozás oka az üvegkorrózió, amely a magas Dörzstál Használatuk módja a római provinciákban jól ismert,17 a barbár területeken megjelenését a kutatás egyértelműen a romanizáció jeleként kezeli (Ottományi 2012a, 236). Általános jelenség a vizsgált lelőhelyek dörzstálai esetében a külső felület vörösre festése. Üllő 5-9. lelőhelyen 6 edényen (a dörzstálak 75%-a: Kát. 4., 9., 16., 20-21., 35.), Ecser 7. lelőhelyen 13 esetben (61,9%: Kát. 40., 42-43., 46-47., 54., 57., 68-70., 73., 78., 80.) azonosíthatók festés nyomai.18 Szintén ehhez a típushoz köthetők nagyrészt a kapoccsal történő javításra utaló másodlagos furatok (Kát. 42., 43., 61.). A dörzstálak különböző típusai Pannóniában tömegesen a IV. század 30-as éveitől jelennek meg és egészen az V. század közepéig jelen vannak (Ottományi 2011, 26). Annak ellenére, hogy a lelőhelyek összesített anyagában a leggyakoribb formát képviselik, tipológiai besorolásuk és így pontos datálásuk az anyag töredezettsége miatt problémás. A jól meghatározhatóan magas, vékony falú, kónikus testű, felfelé álló peremmel, befelé irányított gallérral készült darabok a Kamii Svana által meghatározott le csoporthoz tartoznak és Iza erődjében a III. század utolsó évtizedeitől egészen a 1V-V. század fordulójáig használatban lehettek (Svana 2012,171). A hasonlóan „csőrszerű” peremkialakítás Budaörs, Kamaraerdei-dűlő lelőhelyen 326/332-378 közé korhatározható a vele előkerült érmék alapján (Ottományi 2011, 3. tábla 3, 7). Ez a típus képviselheti a dörzstálak legkésőbbi horizontját (Ottományi 2012a, 258; Ottományi 2012b, 380). ólomtartalmú mázak savas közegbe kerülésekor következhet be (Olgyay 2017, 20. lábjegyzet). 17 A lelettípus elnevezéséről és használatáról összefoglalóan lásd Mladoniczki 2007,197-198. 18 A vizsgált lelőhelyeken az ólommázas kerámiatípusok között a dörzstálakon kívül csupán 1 vízszintes peremű, lapos tál felülete festett (Kát. 15.). 32
