Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása A pontosítást igénylő közlés Mijó Ilonától - Dankó Pista unokahúgától, a Dankó-Joó házaspár fogadott lányától - ered. Az elmesélés ugyanakkor jelzi, hogy az utókor emlékezete megőrizte az ifjabbik Joó Ferenc kisgyermekkorának éveit; habár pontosan már nem ismerte, így összetévesztette az egy év után elhunyt fiútestvér, Joó Lajos (1850-1851) sorsátakivándorolt bátyjáéval. Idővel a korabeli (1903) lapok híradásaiban, majd a későbbi Joó-tanulmányokban már csak a festő három - valójában négy - felnőtt lányról (Irén, Rozália, Ilona, Etelka) esik szó.117 Festészünk az 1850-es évekre vált ismert portré- és címfestőjévé a szegedieknek; ugyanakkor az örökölt szatymazi Joó-földeken gazdálkodással is foglalkozott. (25. kép) Ezt tanúsítja az 1861-ből fennmaradt, Bérczy (Szilber) Antal (1804-1866) aszegedi főkapitány által kiállított, hat évre érvényes Fegyvertartási engedélyen olvasható adat: „Joó Ferencz Szeged palánk belvárosban a' Sántzpart utcában 432 No számú saját házában lakozó mezei gazdának egy kettős csövű lőfegyver és egy kettős csövű pisztoly tartásra személy- és vagyonbiztosság tekintetéből, ágy vadászati használatra engedély adatott. Szeged, 1861-ik évi Április hó 19-én."118 A festő korábbi kedvező anyagi helyzete rosszra fordult, amikor először Erzsébet lánya, majd 1863 nyarán a hitvestársa is elhunyt: „ez végzetes volt rá és családjára, nem törődött semmivel, még öt árvájával sem. Szatymazon elég bora termett és szerette a bort, és mellette a vendéget házánál és vendégeiben nem volt válogatós. Serdülő lányainak iskoláztatásáról nem gondoskodott. Humoros és mulattatós, élces ember volt” - írta Czimer (Czimer 1929,173). 117 Közülük, hármuk keresztneve tévesen úgy szerepel a későbbi helytörténetben, mintha Dankó Pista testvérei lettek volna. A félreértés alapja a nótaköltő halálakor (1903) a félreérthetőn megfogalmazott, illetve a rosszul értelmezett gyászközlemény volt, továbbá annak a sajtóban változatlan tartalmú közlése. — Dankó Pistának csupán egy kistestvére, öccse született (Dankó János, 1860. máj. 17.), aki 3 hónaposán hunyt el. Nyilvánvaló, hogy a közlemény az özvegy Dankóné szemszögéből fogalmazódott: ők Joó Ilona akkor élő lánytestvérei (nővérei) voltak. Forrás: Dankó Pista gyászjelentése, 1903. márc. 29. (Somogyi-könyvtár, Helyismereti gyűjt.) 118 Joó Ferenc fegyvertartási eng.: 180lk/1861. MFM, Irodalomtört. gyűjt., ltsz: 2015.33.2. A Joó-ház helye 1866-banaJoó-porta431-es (!) épületegyüttesének toldaléképületében Macher Antal selyem- és szövetfestő bérelt helyiséget — olvasható az egykori városi Szépítő Bizottmány (1871) levéltári feltáró céduláin.119 Még 1866-ban kétoldalas cégéren örökítették meg a Sáncparton üzemelő, népszerű kékfestőműhelyek egyikét, a táblán a mesterség főbb munkamozzanatainak ábrázolásával. Készítője - a festés stílusa alapján - Joó Ferenc lehetett, aki a följegyzések szerint cégtáblák készítését is vállalta. A kétoldalas bádogtábla az Ivánkovits kékfestő család utódainak birtokából 1962-ben, Juhász Antal (sz. 1935) néprajzkutató szerzeményeként jutott a múzeumba. A feliratokon kiolvashatók a régebbi és a korabeli kékfestő műhelyt fenntartó mesterek nevei. Érthető, hogy a szegedi kékfestők víz közelében telepedtek le: így a Felsővároson, a Tisza partján, a Palánkban viszont a Sáncparton (az Árokparton, az „Árkon”) - a mai Zrínyi és Oskola utcák tájékán -, az odavezetett folyóvíz mentén. Az egykori vársánc - az Eugénius-árok - vize ugyanis a mostani Zrínyi utca irányában folyt. A későbbi híres „nagy kékfestők", mint Ivánkovits Ferenc, Kiefer Lajos, akiket név szerint külön is számon tartottak a szakma kiválóságai között, a közeli Szentháromság utcában laktak a vízállásosJerikócsöpörke (ma: Ady tér és környéke) partján - írja Bálint Sándor (Bálint 1977, 377). 1871-ben, a vízparton álló 431-es számú Joó-házban Kelemen István ügyvéd hirdetett és bírt lakrésszel. Mellette, a közvetlenül balra álló 432-es számú portán Frender József (T. Knotik 2013,4). Vélhetően, ekkor ezt az ingatlant is a Joó família birtokolta. A festő műterme a 431-es épület utcai szobájában volt a Vízig kialakítva - közli az egyik hitelesnek vélt forrás. (Ugyanakkor egy másik bizonyítatlan kései közlés szerint a festőnek az első műhelye Felsővároson, a családi házban állt. Az igazolt, hogy az 1840-es években a Sándor Réve partján még özvegy Joó Istvánná, a festő édesanyja birtokolta a 897. számú portát.) 119 MNLCsML Szeged,T. Knotik Márta-iratai. — Szépítő Bizottmány / Feltáró cédulák (ceruzás kiegészítések). XIV. 35. 6. doboz: 1871/52; 1871/75Joó Ferenc, 431.; 1871/52 Frender József, 432. sz. házhely. 263
