Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása vagyonos földbirtokos és borász 67 évesen végelgyengülésben, 1874. november 29-én hunytéi. Részesülta halottak szentségében, december 2-án temették az Új [a Grőberféle] temetőben; főtisztelendő Zsendovics József [1831-1893] egri prépost-kanonok búcsúztatta (Voit 1965, 171]. Joó Ferenc Szegeden A művésznek Egerben festéssel töltött hónapjai idején Joó János a családjával Kracker egykori házában élt (Voit 1965, 171], így szállást itt nyújtathatott unokaöccsének. A festő Szegedre visszatérésekor magával hozhatta a barokk mester mintagyűjteményét és használhatta később az egyik egyházi megbízású munkájához. így válna érthetővé az utókor hivatkozás nélküli közlése, hogy Joó Ferenc „a felsővárosi templomba" oltárképet festett. Az állítást többször (1929, 1956,1959, 1980] szóbahozta a helyi szakirodalom: „Egyik oltárképe a felsővárosi templomban van a szószék mellett”; „továbbá a felsővárosi templomban egy oltárképe maradt ránk”; „A felsővárosi templomban említett képét nem siketült azonosítanunk"; „A Felsővárosi templomban az egyik oltárkép tőle származik” (Czimer 1929,173; Bálint 1956,275- 276 és 1959,155 /49; Szelesi 1980, 5]. Nem derül ki a rövid közlésekből, hogy az oltárkép megrendelője Felsőváros melyik egyházközössége lehetett? Valójában a készítés ideje sem ismert - ha csakugyan létezett, 1844 és 1848 között készülhetett. Az értelemszerűen az először vizsgált, a Szent Miklós-templom szószéke mellett az 1920-as évek végén nem állt ismeretlen eredetű oltárkép. Nem tesznek említést Joó oltárképének fölállításáról a levéltárban elhelyezett Szent György-templom plébániai iratai és háztörténeti naplója (Historia Domusa] sem.94 94 MNL CsML Szeged, afelsővárosi minorita rendház iratai. Vegyes jellegű iratok/a.: 23.k. Napló 1861-1887; 12.k. Liber Actorum 1860-1905; Pénztári iratok/b.: 9.d. Kiadás 1835-1880; 17.k.ASzt. György egyház tárnaplója 1836- 145; 18.d. uo. 1845-1855; 19.d. uo. 1855-1866; 20.d. uo. 1866-1870; Templomi bevétel-kiadás 1831-1871,21.d.; Anyakönyvi iratok/с.: l.d. 1765-1800; 2.d. 1801-1891. E kicsiny „pusztatemplomot" 1859-ben „iskolatemplommá" alakították (Reizner III. 1900,21-22], oda nem helyezhették az alkotást. Fölmerül a kérdés, kerülhetett-e Joó oltárképe az ugyancsak Felsővároson 1848-ig működő, Szent Mihály és Gábriel angyalok tiszteletére még 1727-ben fölszentelt - 1813-ban újjáépített, a nép ajkán kiscerkóпак (црква] is nevezett, 1879-ben a Víz elpusztította (Reizner III. 1900,29; Bálint I II. 1957, 341, 768; Horváth 2006, 21], majd elbontott-görögkeleti (ortodox] templomba...? Egy állítás szerint, Joó mester, a palánki Árkon (a Sáncparton) örökölt házán kívül külön műtermet is fenntartott a felsővárosi Kis utcában. Berczeli Anselm Károly könyvtáros leírásában a mai Kálmány Lajos és Maros utca vonalában állt a Joó-műhely: „sűrűn ellátogattak tereferére vagy borozásra a város urai, így a mecénás Zsótér, Dáni, a főispán, Osztrovszky, a város dédelgetett nemzeti hőse, Felmayer, a híres és dúsgazdag kékfestőmester, s a sok közéleti barát közt egy Kováts István nevű építész" - szól az egykor valóban a mester megfestette személyekre épülő beszámoló (Berczeli 1972,22/4]. — Ugyanakkor található ellentmondásos adatokat tartalmazó rész is a beszámolóban: „A híres szegedi festő, Vastagh János is felfigyelt rá s egy időre magához vette tanítványaként. Vastagh vezette be a festés titkaiba, s miután a tanulékony ifjú kivételes tehetségéről mindenki meggyőződött, maga a gazdag Zsótér küldte ki őt Münchenbe, hogy ott Piloty mester ellenőrzése mellett képezze tovább magát s fejlessze művészetét" - olvashatjuk a már tárgyalt, kétséges leírást. — A szerzőnek további hivatkozás nélküli adatai szerint: a festő magához vett egy Kajári Sándor nevű tápai származású parasztifjút, aki miután befejezte a rajztanodai képzést, szobrásznak készült; Joó mester a növendékének szállást is adott felsővárosi műtermében, miután ő már Szatymazon töltött egyre több időt... - írja forrásmegjelölés nélkül Berczeli. Bizonyíthatóan Joó Ferencnek a Palánkban fenntartott városi házán kívül Szeged- Felsőtanyán volt örökölt földje és tanyája. Az ugyancsak családi örökséghez tartozó, „ősi" gazdaság közvetlenül szomszédos volt 258
